Társadalmi túlélőjáték

Vasárnap. Ezt már reggel lehet érezni. A levegőn. A parkolón. Az embereken, akik egyszerre indulnak el ugyanoda, mintha titkos utasítás lenne, hogy ma mindenkinek elfogyott otthon a sajt.

Nem akarok boltba menni. Persze menni kell. Mindig menni kell. Az élet egyik legaljasabb tulajdonsága, hogy újra és újra kifogy minden. Tej. Az alutasakos. A tojás. Vécépapír. Energia. Türelem.

Főleg türelem.

Pletykálunk, fecsegünk, locsogunk

A pletykáról mindenki úgy beszél, mintha valami alantas, szégyellnivaló női szokás lenne. Közben meg az emberiség történelmének nagy része konkrétan abból állt, hogy emberek tüzek körül ülve más emberekről beszéltek.

Csak akkor még nem hívták toxikusnak.

Süt a nap és szárad a hajam

Van az a pillanat tavasszal – vagy inkább már majdnem nyáron -, amikor az ember kilép az utcára frissen mosott hajjal, és hirtelen rájön, hogy végre nem kell azonnal élet-halál kérdést csinálni a hajszárításból.

Fürdőszobapolcos esztétikák

A szépségápolásról a legtöbb nő úgy beszél, mintha két véglet közül lehetne választani. Az ember vagy elengedi magát, vagy reggel ötkor csiganyálkát ken az arcára egy rose gold görgővel, miközben kollagénes matchát iszik.

Egy kis műtét

Kisműtét. Már a neve is olyan, mintha valaki próbálná kisebbre beszélni az egészet. Mintha valami rövid, udvarias kellemetlenség lenne, mint amikor az ember véletlenül fordítva veszi fel a pólóját. Pedig az igazság az, hogy attól még, hogy orvosilag rutin, az ember lelkében simán lehet egy főműsoridős dráma.

#selfcare

 

Többet gyalogoltam odafelé, mint amennyit a váróban töltöttem. Persze kicsit korábban érkeztem, mint mindig, mindenhova. Még a világra is annak idején. Valahogy szeretek ott lenni időben, így nem az úton rágom a körmöm, hanem a helyszínen. Ott ültem a váróban tiptop körülmények között, friss magazinok előttem, kellemes klíma fölöttem, és azon gondolkodtam, vajon miért olyan nehéz időpontot kérni saját magunkhoz?

Mert végül is erről van szó, nem?

Cipősdobozba zárt kreativitás

 

Mindig csodáltam azokat az embereket, akik képesek végigcsinálni dolgokat. Nem csak álmodozni róluk, nem csak motivációs-táblákat gyártani vagy jegyzetfüzetek első oldalára nagy terveket írni, hanem ténylegesen megvalósítani őket.

A barátnőim például ilyenek.

Nyárindító hétvége

A pünkösd mindig egy kicsit olyan ünnep volt nekem, mint egy távoli rokon, akinek tudod a nevét, de fogalmad sincs, pontosan mivel foglalkozik.

Karácsonyi káosz: Boldog karácsonyt!

 

Magam sem hittem volna, hogy karácsonyi pizsamában nyitok ajtót az első vendégnek, amikor tökéletesen elterveztem, mit fogok viselni. Direkt erre a célra vettem egy kis fekete ruhát, ami még mindig ott lógott a szekrényre akasztva, amikor betessékeltem Lucifert. Ő igazán kitett magáért, majdhogynem frakkban érkezett. Két szatyrot tartott, amit unott képpel, és egy elharapott „boldog karácsonyt” kijelentéssel nyomott a kezembe. Leültettem a kanapéra, Belader kikapcsolta a tévét, bár még mindig két helynyi részen terpeszkedett. Mindkettőnek készítettem forró csokit, majd eltűntem átöltözni.

Karácsonyi káosz: Nyakig a nyugiban

 

Raziel arra botorkált ki a nappaliba, hogy Belader az ablakban ül, és majszolja a mézeskalácsot, amit még nem díszítettek fel. Kitotyogott hozzá piros, karácsonyi macis pizsamájában. Jó reggelt kívántak egymásnak. A démon is a karácsonyi pizsamáját viselte, ami szerinte eléggé maszkulin, illik hozzá a maga télapósapkás rénszarvasaival.

Odakint kövér pelyhekben hullott a hó. Mióta nem látott fehér karácsonyt, vagy úgy egyáltalán havat?

Karácsonyi káosz: Kis karácsony, nagy karácsony

 

Sosem írtam naplót, de ha tenném, akkor valahogy így nézne ki:

 

December 23.

Kedves Naplóm!

Karácsonyi káosz: A kis gyufaárus démon

 

Későre járt, csípett az idő. A leghidegebb decemberi napok egyike volt az, amikor Raziel és Belader úgy döntöttek, megnézik maguknak a karácsonyi vásárt. Sokáig tekeregtek a forgatagban, nézelődtek, végül egy-egy pohár forralt borral útnak indultak hazafelé. Nem siettek sehová. Az ajándékok nagyja úton volt, eldöntötték, milyen ételek lesznek, kiválasztották a tökéletes fát. Belader pulcsi-mellény kombinációja mellett Raziel egy Michelin babára hasonlított. Szemén és orrán kívül nem látszott ki más a sapka és a sál öleléséből.

Karácsonyi káosz: Házi meggyes rétes

 

Raziel ébredés után magára kötötte a kötényt, elővette a konyhai mérleget, pár keverőtálat, habverőt. Kipakolt mindent maga elé. Már karácsony előtt is így csinálta, szerette, ha minden a szeme előtt van, és nem menet közben kell kikotornia mindent a szekrények hátuljából. Egy ideig nézegette a recepteket, bár már előző este tudta, mit fog aznap sütni. Házi meggyes rétest.

Előbányászott egy tojást, a mérőedénybe két deci vizet töltött. Jobbra tőle a só, balra az ecet pihent. A kacsazsír izzadni kezdett a konyhapulton.

Karácsonyi káosz: Igazából Rambó

 

Belader egy pillanatra megfagyott az ajtófélfának dőlve, amikor egy tál gőzölgő popcornnal beért a nappaliba. Raziel a kanapén gubbasztott felhúzott térdekkel egy karácsonyi, piros-fehér takaróba bugyolálva. A haja kócos volt, a szeme könnyes, az előtte heverő zsebkendők taknyosak. A dohányzóasztalon egy kartondoboz pihent, körben mindenfelé filmek tokjai.

Karácsonyi káosz: Insta(nt) fogás

 

– Figyelj csak, Razi! – Belader megállt az ajtóban. Nézte, ahogy Raziel egy térden egyensúlyoz az íróasztalon, másik lábával még véletlenül se találja a megfelelő pontot. Nem is csoda, a görgős szék nem életbiztosítás ilyen feladatokhoz. A metsző téli nap besütött az ablakon, szivárványt vetett a bútorra. Raziel kitett egy tál süteményt szépen elrendezve, és a telefonjával babrált a megfelelő szöget keresve.

– Te mit csinálsz, angyalom?

Karácsonyi káosz: Grincs futárszolgálat

Razielnek már akkor feltűnt, hogy valami nincs rendben, amikor Belader egy újabb nagy pakkal a vállán hazaért. Fújtatva tette le a csomagjait, majd nemes egyszerűséggel közölte vele, hogy nem nyúlhat hozzájuk, és a kisszobába sem mehet be karácsonyig. Amikor levetkőzött, Raziel akkor vette észre, hogy a dühtől vöröslik a férfi arca.

– Kellene a fejed búbjára egy szelep, mert félő, hogy felrobbansz itt nekem.

Karácsonyi káosz: Tökéletes ajándék

Belader a fotelba hajtogatta magát, a laptop fölé görnyedve bóbitázott a romjain. Hol őrülten verte a billentyűzetet, hol a halántékát masszírozva morgolódott magában. Valamikor kora délután kezdett neki az ötletelésnek, amikor Raziel az órára pillantott, már este fél tizenegy volt. A férfival szemben ült a kanapén, és a tévét kapcsolgatta.

– Minden rendben van? – kérdezte végül, amikor nem bírta tovább nézni Belader szenvedését.

Karácsonyi káosz: Rohanásban

 

Egyszer volt, hol nem volt, volt két hangya. Messze mentek otthonról, s most be akartak jutni egy idegen bolyba, ahol alig volt ismerős arc. A bejáratnál sötét testek kavarogtak, cipőtalpak kopogtak, semmivel sem törődve néztek maguk elé, úgy vitték hátukon a nehezen megszerzett zsákmányaikat. Volt, amelyik testsúlyának többszörösét cipelte. Raziel és Belader csak állt ott, nézték a forgatagot, és nem tudták eldönteni, jó helyen vannak, vagy inkább a saját otthonuk biztonságában kellene lenniük, ahol nincsenek ennyien?