Karácsonyi káosz: Insta(nt) fogás

 

– Figyelj csak, Razi! – Belader megállt az ajtóban. Nézte, ahogy Raziel egy térden egyensúlyoz az íróasztalon, másik lábával még véletlenül se találja a megfelelő pontot. Nem is csoda, a görgős szék nem életbiztosítás ilyen feladatokhoz. A metsző téli nap besütött az ablakon, szivárványt vetett a bútorra. Raziel kitett egy tál süteményt szépen elrendezve, és a telefonjával babrált a megfelelő szöget keresve.

– Te mit csinálsz, angyalom?

– Zabot hegyezek. Szerinted? – a kérdés lógva maradt a levegőben. – Próbálom lefényképezni a sütit – még a nyelvét is kidugta a koncentráláshoz.

– Az ételt megenni kell, nem fotózni. Főleg, ha édesség.

– De csináltam instát, és szeretném kitenni életem egyik főművét. – Belader összevont szemöldökkel dőlt közelebb hozzá.

– Na, várjál csak! Csináltál instát? – úgy érezte, kissé felpaprikázta magát. – Nekem meg nem engedted, hogy legyen, mert inkognitóban kell lennünk!

– Ez egy régi fiók – mászott le Raziel az asztalról. – Még Kendra segített benne. Ne aggódj, nem fog rájönni senki, hogy hozzám tartozik. Különben is, mindenki olyan nevet ad magának, amilyet akar. Tudod, mennyi Thor, meg Zeusz van?

Belader szúrósan méregette. A fejét is oldalra billentette.

– Mi a neved? Bekövetlek – húzta elő zsebéből a telefont. Raziel kikerekedett szemmel nézett vissza rá. – Most mi van? Nekem is van fiókom. Na, mi a neved?

Raziel felé fordította a készüléket. raziel_angel_22 – olvasta.

– Ez nagyon eredeti. Biztos, hogy az égvilágon senki nem jön rá, hogy te vagy az.

– Ühüm – hümmögött. – A Sátán lánya is fent van, de kötve hiszem, hogy ő lenne. Az a lány sokkal szebb, és vannak vagy harmincan ilyen névvel.

Belader megvonta a vállát. – Oké, te tudod. Ha ezért is szorulni fogunk, akkor meglakolsz.

Könnyed mozdulattal elővette a telefonját, kikereste az alkalmazást, majd beütötte Raziel nevét a keresőbe. Az első találat meghozta az eredményt. Szépen megkomponált képek voltak, egyszerűek, narancsos filterrel. Majdhogynem mindegyik kép ugyanolyan volt, csak az étel változott rajta. Ahogy görgette, látta, Raziel jobbára az általa készített ételeket fotózta le némi leírással.

Az utóbbi időben vegyült bele egy-egy ajándékrészlet, csomagsarok, fenyőág, havas utca, habos kávé mézeskalács figurával.

– Jó képeket csinálsz – mondta elismerően. – Egészen karácsonyi a feed.

– Köszönöm. – Raziel kijelzőjén megjelent a kis piros emberfigura, mellette egy kövér egyessel. Belader profilja volt az, amire azonnal rá is kattintott. Tízszer annyi követője volt, mint neki, s ahogy lejjebb ért a képekkel, rá is jött, miért.

A démon érdekes pózokban, néha félmeztelenül, olykor a tükör előtt feszítve. Átható vagy sötét pillantással, színesen, fekete-fehéren. A legutolsó képen a mű kandallójuk előtt állt, amiben lobogott a tűz, és mikulászoknit akasztott a szélére. Éppen csak nem látszott a fenekének felső szakasza.

– Most komolyan? Ez mi?

– Díszítem a lakást.

– Így?

– Most mit mondjak? Meleg van a kandalló előtt. Lesült rólam a ruha.

– Nekem meg a bőr a képemről.

– Csinálhatunk rólad is ilyesmit, csak azért, hogy több követőd legyen.

– Nem, de nem kell. Tudod, inkognitó.

Belader eltette a telefonját, és Razielét is kinyomva helyezte maga mellé. Tenyerébe fogta az angyal arcát, amitől Raziel nagyon gyermeknek érezte magát.

– Igazad van. Nem is olyan jók azok az oldalak, amik túl egyformák. Legyél olyan, amilyen szeretnél lenni. Csináld azt, amit akarsz. Csináld úgy, ahogy neked tetszik. Csak leld benne örömöd. A többi nem számít, mindegy, mivel próbálod közelebb hozni magad a többiekhez. De ne feledd, ha kell egy jó kép tipp, akkor keress bátran. Apropó, van terved azzal az üveg pezsgővel, amit szilveszterre táraztál be?

– Nincs, miért?

– Felhasználnám, hogy kitakarja a legnemesebb testrészem.

– Az arcod egy képre se fér rá, nem tudod elrejteni egy üveg mögé.

– Kár, de nem is az arcomra gondoltam. – Belader kacsintott, és eltűnt a fürdőszoba irányába.