Razielnek már akkor feltűnt, hogy valami nincs rendben, amikor Belader egy újabb nagy pakkal a vállán hazaért. Fújtatva tette le a csomagjait, majd nemes egyszerűséggel közölte vele, hogy nem nyúlhat hozzájuk, és a kisszobába sem mehet be karácsonyig. Amikor levetkőzött, Raziel akkor vette észre, hogy a dühtől vöröslik a férfi arca.
–
Kellene a fejed búbjára egy szelep, mert félő, hogy felrobbansz itt nekem.
Belader
tétován perdült a tengelye körül.
–
Hogy?
–
Ide látszik, hogy valami nem stimmel. Elmondod, vagy barkochbázzunk?
–
Nem hiszem, hogy hallani akarod.
–
Ha nem akarnám, nem kérdezném – amint kimondta, már tudta, hogy kinyitott egy
csapot, amit igen nehéz lesz elzárni.
Belader
abbahagyta a három méteren keringést.
–
Kezdem az elején – csípőre tette a kezét, hatalmasat fújt. – Elmentem,
megvettem, amit kértél. Gondoltam, összekötöm a kellemeset a hasznossal, és
megveszek neked ezt-azt ajándékképpen, tudod, csak az aprólékot. Erre az egyik
boltban nem fogadták el a fémpénzt. A másikban fintorogtak a nagy címletre. A
harmadik, na ez a jó muri! Fél órás tekergés után, állok a pénztárnál,
tervezgetem a csomagolást. Lepakolom a cuccokat, végre sorra kerülök, erre
fizetésnél közli a nő, hogy csak kártyával tudok fizetni, mert nem tud
visszaadni! Érted?! Kártyával! Hozzáteszem, kilenckor nyit az áruház, fél
tízkor álltam sorba. Mondom, csak készpénzem van, de ő erősködött, hogy az nem
jó. Mögöttem morgolódtak az emberek, kiálltam a sorból, hátha történik valami
csoda, de flegmán rám szólt, hogy menjek el, másnap próbáljam újra, vagy jöjjek
vissza kártyával. Álltam ott, és végignéztem, ahogy a nehezen megszerzett
ajándékokat elpakolja a pénztár alatti szekrénybe.
–
Jaj, Belader, sajnálom…
–
Nem, ne tedd! Van még jobb is. Lucifer ajándékát, ami egy könyv.
Kihangsúlyozom, egy könyv. Visszaküldte a futárcég a feladónak, mert, most kapaszkodj
meg, összetörték. Egy könyvet hogy a viharba tudsz összetörni? Ráadásul ritka
példány volt, nincs is jobb ötletem neki, és nem is szóltak róla. Ha nem nézem
meg a csomagkövetést, a mai napig várhatnám. Aztán kiderült, hogy a te
ajándékodat is ezek a kóklerek hozzák ki. Múlt hét szerdán kaptam egy
értesítést, hogy itt van a futár. Mondanom se kell ugye, hogy levert a víz,
mert az ajándékodat mégse te vedd át. Meg, ha belegondolok, milyen kíváncsi
vagy, tuti, hogy kinyitnád. – Raziel rosszalló arckifejezéssel összefonta
karjait maga előtt, de nem szólt közbe. – Mondom, akkor módosítok. Erre, mivel
megváltozott a státuszom, visszavitték a depóba, majd következő nap újra
megpróbálják. Másnap módosítottam, Kendra címét adtam meg, a nevét és a
telefonszámát. Kivitték neki a csomagot, de engem hívtak fel, ismét nem ért
célba. Megváltozott a terület, más futár kell, meg némi átfutási idő. Oké.
–
De, legalább tudtál módosítani rajta, majd Kendra elhozza a dobozodat.
– Aha.
Csak egyszer és egy valamit lehet megváltoztatni. Mit írt ki a rendszer? Nem
egy új módosítást, hogy másik számot adjak meg, hanem közölte velem az oldal,
hogy a futár még a közelben van, talán még utolérem. Kicsit sem vagyok ideges.
Ha jobban belegondolok, mindenkinek kiválasztottam valamit, és nincs póttervem.
Raziel
nem is dühösnek látta Beladert, inkább aggódott és szorongott egyszerre.
Szembeszállt bármilyen fenyegetéssel, viszont maga alá gyűrni látszott egy
futárcég, akire semmilyen ráhatással nincs.
–
Van egy ötletem! – kezdte az angyal – Ez az utolsó esély a módosításra, ha jól
értem, a holnap. – Belader bólintott. – Akkor hívd fel Kendrát, hogy mi a
helyzet, legyen résen, ha kell, álljon az ablakban egész nap lesve a
futárcéget. Mi pedig, figyeljük a telefonodat, és ahogy megjön az értesítés,
egyből módosítunk. Megígérem, hogy nem fogok belenézni a leveleidbe, és kibírom
karácsonyig, hogy ne tudjam, mit kapok. Ez így megfelel? Segítek bármiben.
Szívesen. Tényleg.
Belader
egy gyors csókot nyomott Raziel homlokára.
–
Köszönöm. Most, hogy így felajánlkoztál, arra gondoltam, te jobban tudsz
levelet fogalmazni. Nem írnál az egyik futárnak, hogy hol vesztegel a csomagom?
Megjegyzések
Megjegyzés küldése