Töröld a múltat, a jelent és a jövőt

 Nem tudom magamban tartani, egyszerűen dühít és elszomorít egyszerre. Muszáj írnom róla, mert megfulladok, ha nem jön ki.

Napok óta azon gondolkodom, hogy a mai kor embere nem eléggé elfoglalt. Van ideje hülyeségeken gondolkozni, addig hergelni magát, hogy van bátorsága hangot adni neki, vagy ne adj’ ég, de tettekre szánja el magát.

Kezdem a kályhától.

Még 2020-ban látott napvilágot a hír, miszerint Agatha Christie regényét, a Tíz kicsi négert újra kiadják, viszont a politikai korrektség égisze alatt, az amerikai tükörfordítást veszik alapul, és így lett a címe: Mert többen nincsenek (And Then There Were None). Az 1939-ben megjelent mű olyan országokban maradhatott az eredeti címmel, ahol a néger szónak nem volt különösebben negatív felhangja, viszont most annyira fontossá vált ez a tény, hogy a Ten Little Niggers már nem helyénvaló, így mindenhol a jogutód által is helyesnek vélt címet fogják használni. Már itt kezdett látszódni, hogy valami baj van a világgal, problémák vannak a toronyban, elkezdtünk túl önérzetesek, túl szenzitívek lenni.

Ekkor még hagytam a témát, viszont a napokban bejelentették, hogy a jogutód és a kiadó belenyúlt Roald Dahl több művébe is, hogy megmaradjon a kívánt p. c.

A kiadó úgy gondolta, nem való a szereplők súlyára, nemére, mentális állapotára vagy bőrszínére bizonyos szavakat használni. Ezeket a részeket megváltoztatták, átírták, kivágták, és itt-ott került beléjük olyan szövegrészlet, amihez a szerzőnek köze nem volt. Azt nyilatkozták, hogy szem előtt tartották a mai olvasóközönséget, és ezek apró, de jól átgondolt változtatások voltak.

Nézzük, ezzel szerintem mi a gond!

Ha meg akarom védeni a gyereket a mindennemű sztereotípiáktól, akkor a kezébe adom a könyvet, és ha kérdése van, beszélgetek vele róla. Sztereotípiával így is, úgy is találkozni fog, és ez nem megvédés, hanem, mint a politikai korrektség, egyszerű hazugság. A XXI. század érzékenysége pont arra jó, hogy minél jobban butuljon el az ember, és ne foglalkozzon semmivel. Az legyen a legnagyobb problémája, milyen műsort nézzen, milyen terméket vegyen, kiket kövessen. Kérdem én, ha annyira meg akarom védeni a kölköt, akkor minek szülöm meg? Minek engedem közösségbe, vagy ki az utcára? Mindenképpen találkozni fog az általánosítással, vagy neki magának lesznek igen komoly problémái később, amikor rájön, hogy az a szirup, amiben élt, az nem valóságos. Vannak olyanok, akik mások, mint ő, de ha normális nevelésben részesül, ez nem lesz akkora trauma, sem olyan kimagasló valami, amit meg kell bámulni, meg kell jegyezni, vagy ujjal mutogatni rá.

Így elvész a kreatív szabadság is. A művészet, mint olyan, ha kiszolgál, akkor nem művészet többé, egy puszta termék, amit olyan formára szabnak, amit megkíván a közönség, mert így lesz eladható, fogyasztható, így lesz benne pénz. Csak innentől kezdve hadd ne kelljen művészetnek hívni. – Vagy fessük át a festményeket, és tegyünk a Vénuszra cicifixet, mert kilátszik a melle, vagy adjunk nadrágot Donald kacsára, mert kint van a csúnyája.

Hopp! Leírtam, hogy csúnya. Mert, hogy ez a szó is kihúzásra került. Az érzékeltetés nem mindig úgy működött, ahogy gondoljuk. Akkor más volt a mérce. Valaki nagyon terjengősen írja le a dolgokat, mások egyszerűen az arcunkba vágják. Írói stílus válogatja, ki hova tartozik. És igen, hagy legyen meg az alkotó szabadsága, hogyha ő azt akarja mondani, az xy karakter kövér és csúnya, akkor legyen az. Hidd el, nem abba az irányba fogja terelni a gyerek gondolatait, hogy minden kövér ember csúnya, és fordítva, hanem, hogy az a karakter az. Kész, pont. Ha ebből általánosít, akkor nem a szerző az idióta.

Az irodalomnak van egy olyan funkciója, hogy sokszor tükröt tart, vagy korrajz. Ha átírjuk, akkor mi marad? Szirupos hazugság? Filteres valóság? Más mondanivaló? Durva torzítások, elhallgatott sértések, egyengondolkodás?

Engem már az felpaprikázott, hogy Boleyn Annát egy színes bőrűvel szerették volna eljátszatni, mert az ferdítés és történelemhamisítás. Értem, hogy a színész színész, és mindent eljátszik bőrszíntől függetlenül, de nyakamat rá, ha Gandhi fehér lenne, Martin Luther King meg kínai, akkor előjönnének a finnyogók, hogy de ilyet nem lehet, mert azok nem úgy néztek ki. Ugyanúgy, ha azt írták a hatvanas években íródott könyvben, hogy a nők pénztárosok és titkárnők, akkor ne legyenek cégvezetők meg tudósok. Miért baj az, ha ezekben a könyvekben ezek a szereplők ilyenek? Sért ez bárkit is? Ha igen, akkor nem a könyv a hibás, és nem a szerző. Vagy, hogy az umpa-lumpák legyenek gendersemlegesek. Nem tök mindegy? Ha Dahl úgy írta, hogy men, akkor ne legyen people. Mert a szerző így szerette volna.

Nyilván, ha nem így gondolta a történetét, akkor máshogy alkotta volna meg, és akkor úgy jelenik meg.

Kíváncsi lennék amúgy, mit szólna, ha ezt látná, szerintem szomorú. Ez nem olyan irányba tart, ami ténylegesen építő jellegű. Ez arról szól, hogy nagyon sokan a több eladás, nagyobb bevétel, több elérés, lájkgyűjtés érdekében nem átallnak olyan dolgokhoz hozzányúlni pofátlanul, amikről elveszik az alkotói szabadság. Ha több emberhez akarsz szólni, alkoss újat úgy, de ne egy más meglévőt alakíts át, ez egyáltalán nem helyes. Csak éppen, a reboot, remake és folytatások korát éljük, nincs eredeti ötlet, a bevétel meg kell, így maradnak ezek. Viszont igen, az adott kor, amikor kiadták, mást tartott szem előtt, és nem volt tele a világ teljesen felesleges, frusztrált emberekkel, akik a saját dühüket, tehetetlenségüket így élik ki.

Általuk kapunk egy filterezett művészetet, valóságot, és nem mondjuk ki a tutit, csak arctalanul pocsék helyesírással, sőt a legjobb, ha semmit nem mondunk ki, mindent a szőnyeg alá söprünk. A szabadság nem azt jelenti, hogy mindent szabad, ahogy a laissez faire és a liberális között is nagyon nagy különbség van, csak ma nem abban vagyunk benne, amiről hisszük, hogy benne vagyunk.

Nagyon átestünk a ló túlvégére.

Maradok annál a véleményemnél, hogy az egyszer már megjelent műveket nem szabadna átírni, modernizálni, a mai kor emberéhez igazítani, hogy értse, inkább a mai kor emberét kellene olyan nevelésben/oktatásban részesíteni, hogy értse a szövegeket, és helyén tudja kezelni őket. Aki pedig az ilyenekre túl érzékeny, menjen pszichológushoz. Többre menne vele a világ, ha oda járna, és nem moziba, színházba, esetleg könyvtárba. Vagy találjon egy hobbit, kösse le magát.

 

Gratulálok mindenkinek, akinek ebben az egészben benne van a keze, kezdve a kiadótól, a gondos anyukákon keresztül a streaming szolgáltatóig.

 

Véleményem alapjai: itt, itt és itt.