Kritikus pontok by Dóri

  Nem tudom magamban tartani, egyszerűen dühít és elszomorít egyszerre. Muszáj írnom róla, mert megfulladok, ha nem jön ki. Napok óta azon gondolkodom, hogy a mai kor embere nem eléggé elfoglalt. Van ideje hülyeségeken gondolkozni, addig hergelni magát, hogy van bátorsága hangot adni neki, vagy ne adj’ ég, de tettekre szánja el magát. Kezdem a kályhától. Még 2020-ban látott napvilágot a hír, miszerint Agatha Christie regényét, a Tíz kicsi négert újra kiadják, viszont a politikai korrektség égisze alatt, az amerikai tükörfordítást veszik alapul, és így lett a címe: Mert többen nincsenek (And Then There Were None). Az 1939-ben megjelent mű olyan országokban maradhatott az eredeti címmel, ahol a néger szónak nem volt különösebben negatív felhangja, viszont most annyira fontossá vált ez a tény, hogy a Ten Little Niggers már nem helyénvaló, így mindenhol a jogutód által is helyesnek vélt címet fogják használni. Már itt kezdett látszódni, hogy valami baj van a világgal, problémák v...

Arra gondoltam, hogy a könnyebb áttekinthetőség, és a későbbi könnyebb visszakereshetőség érdekében, összeszedem és sorrendbe teszem a Karácsonyi káosz megjelent kis novelláit. Ezentúl a címkék menüben kereshetitek vissza ezt a bejegyzést, ami aztán elkalauzol a kellő történethez.   1) Az első karácsony (Lana) https://lanamillan.blog.hu/2022/12/04/az_elso_karacsony_604 2) Rohanásban (Dóri) https://kritikuspontok.blogspot.com/2022/12/karacsonyi-kaosz-rohanasban.html 3) A dekoráció (Lana) https://lanamillan.blog.hu/2022/12/06/razielesbeladerdekoracio 4) Tökéletes ajándék (Dóri) https://kritikuspontok.blogspot.com/2022/12/karacsonyi-kaosz-tokeletes-ajandek.html 5) Nem stresszelünk, elmélyülünk (Lana) https://lanamillan.blog.hu/2022/12/08/nem_stresszelunk 6) Grincs futárszolgálat (Dóri) https://kritikuspontok.blogspot.com/2022/12/karacsonyi-kaosz-grincs-futarszolgalat.html 7) Insta(nt) fogás(Dóri) https://kritikuspontok.blogspot.com/2022/12/karacsonyi-kaos...

  Magam sem hittem volna, hogy karácsonyi pizsamában nyitok ajtót az első vendégnek, amikor tökéletesen elterveztem, mit fogok viselni. Direkt erre a célra vettem egy kis fekete ruhát, ami még mindig ott lógott a szekrényre akasztva, amikor betessékeltem Lucifert. Ő igazán kitett magáért, majdhogynem frakkban érkezett. Két szatyrot tartott, amit unott képpel, és egy elharapott „boldog karácsonyt” kijelentéssel nyomott a kezembe. Leültettem a kanapéra, Belader kikapcsolta a tévét, bár még mindig két helynyi részen terpeszkedett. Mindkettőnek készítettem forró csokit, majd eltűntem átöltözni. Mire felvettem a pihe-puha hóemberes zoknimat is, megérkezett Kendra, aki alig fért be az ajtón az ajándékoktól. Őt követte a sorban Uriel. Hétköznapi ruhákat viseltek, semmi extrát. Kisvártatva eltűntem a konyhában, áldottam az eszem, hogy a főbb előkészületekkel előző este végeztem. Amikor kipakoltam mindent a pultra, realizáltam, hogy nem leszek elég egyedül. Így esett meg, hogy Uriel é...

  Raziel arra botorkált ki a nappaliba, hogy Belader az ablakban ül, és majszolja a mézeskalácsot, amit még nem díszítettek fel. Kitotyogott hozzá piros, karácsonyi macis pizsamájában. Jó reggelt kívántak egymásnak. A démon is a karácsonyi pizsamáját viselte, ami szerinte eléggé maszkulin, illik hozzá a maga télapósapkás rénszarvasaival. Odakint kövér pelyhekben hullott a hó. Mióta nem látott fehér karácsonyt, vagy úgy egyáltalán havat? - Nem ébresztettél fel. - Megérdemled a pihenést – sehol egy csipkelődő megjegyzés. Raziel megkérdezte, hogy minden rendben van-e, mire Belader csak a vállait vonogatta. – Csak gondolkodom. Hogy biztos, jól csináltuk? Ennek az időszaknak ilyennek kell lennie? Vagy valami valahol félresiklott? Nem jól vártuk? Raziel felvett egy barnábbra sült mézeskalácsot, kettétörte, és az egyik felét megette. Fejben lejátszotta újra az elmúlt egy hónap eseményeit. Kicsit úgy érezte magát, hogy kétféle ember van. Aki a karácsony napos odalát látja, ahol esi...

  Sosem írtam naplót, de ha tenném, akkor valahogy így nézne ki:   December 23. Kedves Naplóm! Beladernek teljesen elmentek otthonról. Ma reggel felkelt, és nem lehet vele bírni. Én mondjuk tudtam volna aludni, de mint egy macska, pontosan négy óra negyvenkor felettem állt egy bögre kávéval, amire nyomott habot, szórt zizit, és arra kért… mit kért! Utasított, hogy keljek fel, mert egész nap dolgunk van. Reggeliig nem is volt semmi, zökkenőmentesen haladt minden. Az utolsó pár falatnál csengettek. Kiderült, hogy meghozták az előző nap kinézett és megvásárolt fenyőnket, amire az idők végezetéig fújni fogok Beladerre. Azt mondta, hogy választhatok, én a legkisebb, legszegényebb fát kinéztem, mert megesett rajta a szívem. Belader viszont ragaszkodott a nagyobb, ducibb fajtához, azt is fizette ki. Ma reggel hozta meg az ember, és nem volt hajlandó felcipelni az emeletre, így esett meg az, hogy ketten bámultunk ki az ablakon a kapu előtt hagyott, girnyóba tekert fára, ami ...

  Későre járt, csípett az idő. A leghidegebb decemberi napok egyike volt az, amikor Raziel és Belader úgy döntöttek, megnézik maguknak a karácsonyi vásárt. Sokáig tekeregtek a forgatagban, nézelődtek, végül egy-egy pohár forralt borral útnak indultak hazafelé. Nem siettek sehová. Az ajándékok nagyja úton volt, eldöntötték, milyen ételek lesznek, kiválasztották a tökéletes fát. Belader pulcsi-mellény kombinációja mellett Raziel egy Michelin babára hasonlított. Szemén és orrán kívül nem látszott ki más a sapka és a sál öleléséből. Csendben járták az utcákat. A fekete égen szikráztak a csillagok, látszott a leheletük. Pár ember a vásár irányába tartott, majd azok is elmaradtak. Belader gyomra pont akkor kordult egy hatalmasat, amikor hallotta Raziel fogait egymásnak koccanni. – Éhes vagyok – jegyezte meg. Napok óta nem tudott másra gondolni, csak hogy mennyire be fog lakni az ünnepi ételekkel. Ránézett társára, akinek orra pirosas-lilás színben játszott. – Ennyire fázol? – Nem...