#selfcare

 

Többet gyalogoltam odafelé, mint amennyit a váróban töltöttem. Persze kicsit korábban érkeztem, mint mindig, mindenhova. Még a világra is annak idején. Valahogy szeretek ott lenni időben, így nem az úton rágom a körmöm, hanem a helyszínen. Ott ültem a váróban tiptop körülmények között, friss magazinok előttem, kellemes klíma fölöttem, és azon gondolkodtam, vajon miért olyan nehéz időpontot kérni saját magunkhoz?

Mert végül is erről van szó, nem?

Cipősdobozba zárt kreativitás

 

Mindig csodáltam azokat az embereket, akik képesek végigcsinálni dolgokat. Nem csak álmodozni róluk, nem csak motivációs-táblákat gyártani vagy jegyzetfüzetek első oldalára nagy terveket írni, hanem ténylegesen megvalósítani őket.

A barátnőim például ilyenek.

Nyárindító hétvége

A pünkösd mindig egy kicsit olyan ünnep volt nekem, mint egy távoli rokon, akinek tudod a nevét, de fogalmad sincs, pontosan mivel foglalkozik.

Őszintén szólva

Őszintén szólva, nem tudom, hol kezdjem. Nagyon, nagyon, nagyon… rettentő régen írtam magamtól bármit is. Én ezt alkotói válságnak fogtam fel, ami lassan átfordult pánikba, kényszerbe, majd kiégésbe és motiválatlanságba. Szerettem írni, papírra vetni az eseményeket, nem csak szórakozás, vagy önkifejezés, de terápiás eszköz is volt nekem. Főleg, mivel én élőszóban annyira nem vagyok erős. Mindig is az írás volt a fő önkifejezési eszközöm.