Karácsonyi káosz: Tökéletes ajándék

Belader a fotelba hajtogatta magát, a laptop fölé görnyedve bóbitázott a romjain. Hol őrülten verte a billentyűzetet, hol a halántékát masszírozva morgolódott magában. Valamikor kora délután kezdett neki az ötletelésnek, amikor Raziel az órára pillantott, már este fél tizenegy volt. A férfival szemben ült a kanapén, és a tévét kapcsolgatta.

– Minden rendben van? – kérdezte végül, amikor nem bírta tovább nézni Belader szenvedését.

– Persze, csak ajándékokat keresek. Mit vennél egy vallásos, és egy kevésbé vallásos lénynek? – kérdezett vissza, bár Razielnek volt egy sanda gyanúja, hogy a kérdés inkább önmagának szól, semmint neki. Lehalkította a reklámot, és elgondolkodott.

– Urielre és Luciferre célzol?

Belader bólintott továbbra is a monitort bűvölve, aztán megszólalt, amikor Raziel mély levegőt vett.

– A te listádat is máig várom. – Raziel nem akart felfortyanni, hogy milyen listát, mert egyből rájött. – Már húsvétkor mondtam, hogy kezdj el gondolkodni. Aztán szóltam augusztusban, szeptemberben, és októberben is mondogattam, de mindig azt mondtad, majd, majd, majd. Most meg itt vagyunk, és a legjobb, amit ki tudtam találni, egy rénszarvas formájú sütőkesztyű.

– Sütőkesztyű. Nekem?

– Nem. Majd Lucifernek jó lesz, amikor egy bűnöst akar megforgatni a nyárson. Hát persze, hogy neked! De nyilván jó lesz még az a lukas, vén darab is ott a sütő mellé akasztva. De akkor mit vegyek? Nem vagyok jó az ilyesmiben, meg kézügyességem sincs és félek, hogy valami olyat veszek, ami nem fog tetszeni, vagy nem fogod használni, és annál nincs rosszabb, mint amikor valakin észreveszem, hogy kényszerből mosolyog, mert az ijesztő. – sorjázta szinte levegővétel nélkül.

– Megkérdezhetted volna Kendrát is…

– Nem, mert én a te listádat akarom, nyilván Kendrának is kell segítség, és az ő ötleteit nem akarom ellőni.

Nyavalyogva fújta ki a levegőt. Kinyújtóztatta lábait, a laptopot csak a kábel és a lábfejei fogták meg. Innen Raziel is láthatta, hogy egy üres dokumentum van rajta megnyitva, és egy halom vásárlós oldal, melyeken ott vibrált, hol mennyi kedvezmény van éppen.

Raziel látta rajta, hogy őszintén őrlődik.

Egymásra néztek.

– Bárminek örülni fogok. Igazából nem is az érdekel, mit kapok, hanem, hogy tőled van. Nem érdekel sem az ára, a kinézete, semmi ilyesmi. Lehet olcsóbb, kisebb, rondább, kevésbé minőségi. Nem ez lesz a lényeg, hanem, hogy gondoltál rám. Vedd számba, hogy miket szeretek, de amúgy ha nem veszel semmit, az se lesz baj. Majd a közös vacsi jó lesz.

– Az úgy nem az igazi. – Belader gondterhelten meredt a semmibe, egyik kezével az állát masszírozva. – Mit szeretsz? – Raziel bólintott. – A kajákat, bár mostanában kevesebb főzős műsort nézel. Lehet, hogy az nem is rossz. Most gondolok valamire, ami lehet, hogy egyszerűbb, mint beszerezni egy füstfarkast.

– Egy mit?

– A másik függőségedre gondolok, amit vasárnap esténként nézel. Nem tudom a címét. Egy csapat férfi valami lénynek a nyomában van mindig. Múltkor tetszett az a füstfarkasos rész, amiben nem találták meg a teremtményt. De várjunk csak?! – csattant fel. Raziel látta a feje mellett felvillanni a villanykörtét. Belader felvette ölébe a laptopot. – Beírom a keresőbe, hogy „hol lehet venni füstfarkast”, hátha.

Persze Belader egy másik oldalt nyitott meg, s a világért sem mondta volna el Razielnek, hogy megtalálta számára a legtökéletesebb ajándékot.