Kritikus pontok by Dóri

Arra gondoltam, hogy a könnyebb áttekinthetőség, és a későbbi könnyebb visszakereshetőség érdekében, összeszedem és sorrendbe teszem a Karácsonyi káosz megjelent kis novelláit. Ezentúl a címkék menüben kereshetitek vissza ezt a bejegyzést, ami aztán elkalauzol a kellő történethez.   1) Az első karácsony (Lana) https://lanamillan.blog.hu/2022/12/04/az_elso_karacsony_604 2) Rohanásban (Dóri) https://kritikuspontok.blogspot.com/2022/12/karacsonyi-kaosz-rohanasban.html 3) A dekoráció (Lana) https://lanamillan.blog.hu/2022/12/06/razielesbeladerdekoracio 4) Tökéletes ajándék (Dóri) https://kritikuspontok.blogspot.com/2022/12/karacsonyi-kaosz-tokeletes-ajandek.html 5) Nem stresszelünk, elmélyülünk (Lana) https://lanamillan.blog.hu/2022/12/08/nem_stresszelunk 6) Grincs futárszolgálat (Dóri) https://kritikuspontok.blogspot.com/2022/12/karacsonyi-kaosz-grincs-futarszolgalat.html 7) Insta(nt) fogás(Dóri) https://kritikuspontok.blogspot.com/2022/12/karacsonyi-kaos...

  Magam sem hittem volna, hogy karácsonyi pizsamában nyitok ajtót az első vendégnek, amikor tökéletesen elterveztem, mit fogok viselni. Direkt erre a célra vettem egy kis fekete ruhát, ami még mindig ott lógott a szekrényre akasztva, amikor betessékeltem Lucifert. Ő igazán kitett magáért, majdhogynem frakkban érkezett. Két szatyrot tartott, amit unott képpel, és egy elharapott „boldog karácsonyt” kijelentéssel nyomott a kezembe. Leültettem a kanapéra, Belader kikapcsolta a tévét, bár még mindig két helynyi részen terpeszkedett. Mindkettőnek készítettem forró csokit, majd eltűntem átöltözni. Mire felvettem a pihe-puha hóemberes zoknimat is, megérkezett Kendra, aki alig fért be az ajtón az ajándékoktól. Őt követte a sorban Uriel. Hétköznapi ruhákat viseltek, semmi extrát. Kisvártatva eltűntem a konyhában, áldottam az eszem, hogy a főbb előkészületekkel előző este végeztem. Amikor kipakoltam mindent a pultra, realizáltam, hogy nem leszek elég egyedül. Így esett meg, hogy Uriel é...

  Raziel arra botorkált ki a nappaliba, hogy Belader az ablakban ül, és majszolja a mézeskalácsot, amit még nem díszítettek fel. Kitotyogott hozzá piros, karácsonyi macis pizsamájában. Jó reggelt kívántak egymásnak. A démon is a karácsonyi pizsamáját viselte, ami szerinte eléggé maszkulin, illik hozzá a maga télapósapkás rénszarvasaival. Odakint kövér pelyhekben hullott a hó. Mióta nem látott fehér karácsonyt, vagy úgy egyáltalán havat? - Nem ébresztettél fel. - Megérdemled a pihenést – sehol egy csipkelődő megjegyzés. Raziel megkérdezte, hogy minden rendben van-e, mire Belader csak a vállait vonogatta. – Csak gondolkodom. Hogy biztos, jól csináltuk? Ennek az időszaknak ilyennek kell lennie? Vagy valami valahol félresiklott? Nem jól vártuk? Raziel felvett egy barnábbra sült mézeskalácsot, kettétörte, és az egyik felét megette. Fejben lejátszotta újra az elmúlt egy hónap eseményeit. Kicsit úgy érezte magát, hogy kétféle ember van. Aki a karácsony napos odalát látja, ahol esi...

  Sosem írtam naplót, de ha tenném, akkor valahogy így nézne ki:   December 23. Kedves Naplóm! Beladernek teljesen elmentek otthonról. Ma reggel felkelt, és nem lehet vele bírni. Én mondjuk tudtam volna aludni, de mint egy macska, pontosan négy óra negyvenkor felettem állt egy bögre kávéval, amire nyomott habot, szórt zizit, és arra kért… mit kért! Utasított, hogy keljek fel, mert egész nap dolgunk van. Reggeliig nem is volt semmi, zökkenőmentesen haladt minden. Az utolsó pár falatnál csengettek. Kiderült, hogy meghozták az előző nap kinézett és megvásárolt fenyőnket, amire az idők végezetéig fújni fogok Beladerre. Azt mondta, hogy választhatok, én a legkisebb, legszegényebb fát kinéztem, mert megesett rajta a szívem. Belader viszont ragaszkodott a nagyobb, ducibb fajtához, azt is fizette ki. Ma reggel hozta meg az ember, és nem volt hajlandó felcipelni az emeletre, így esett meg az, hogy ketten bámultunk ki az ablakon a kapu előtt hagyott, girnyóba tekert fára, ami ...

  Későre járt, csípett az idő. A leghidegebb decemberi napok egyike volt az, amikor Raziel és Belader úgy döntöttek, megnézik maguknak a karácsonyi vásárt. Sokáig tekeregtek a forgatagban, nézelődtek, végül egy-egy pohár forralt borral útnak indultak hazafelé. Nem siettek sehová. Az ajándékok nagyja úton volt, eldöntötték, milyen ételek lesznek, kiválasztották a tökéletes fát. Belader pulcsi-mellény kombinációja mellett Raziel egy Michelin babára hasonlított. Szemén és orrán kívül nem látszott ki más a sapka és a sál öleléséből. Csendben járták az utcákat. A fekete égen szikráztak a csillagok, látszott a leheletük. Pár ember a vásár irányába tartott, majd azok is elmaradtak. Belader gyomra pont akkor kordult egy hatalmasat, amikor hallotta Raziel fogait egymásnak koccanni. – Éhes vagyok – jegyezte meg. Napok óta nem tudott másra gondolni, csak hogy mennyire be fog lakni az ünnepi ételekkel. Ránézett társára, akinek orra pirosas-lilás színben játszott. – Ennyire fázol? – Nem...

  Raziel ébredés után magára kötötte a kötényt, elővette a konyhai mérleget, pár keverőtálat, habverőt. Kipakolt mindent maga elé. Már karácsony előtt is így csinálta, szerette, ha minden a szeme előtt van, és nem menet közben kell kikotornia mindent a szekrények hátuljából. Egy ideig nézegette a recepteket, bár már előző este tudta, mit fog aznap sütni. Házi meggyes rétest. Előbányászott egy tojást, a mérőedénybe két deci vizet töltött. Jobbra tőle a só, balra az ecet pihent. A kacsazsír izzadni kezdett a konyhapulton. Épp a mérlegre tette a keverőtálat, amikor Belader alatt megnyikordult az ágy. Kimért huszonöt-huszonöt dekagramm rétes- és finomlisztet. Amikor a férfi megjelent mögötte, kérdés nélkül benyálazta a mutatóujját, és belemártotta a lisztkeverékbe. Amikor lenyalta, elfintorodott. – Ez meg mi a frász? – horkant fel. – Finomliszt. – Ki az az őrült, aki ezt finomnak nevezi? Egészen penetráns íze van. Ez minden, csak nem finom! – dohogott, miközben kitöltött ma...

  Belader egy pillanatra megfagyott az ajtófélfának dőlve, amikor egy tál gőzölgő popcornnal beért a nappaliba. Raziel a kanapén gubbasztott felhúzott térdekkel egy karácsonyi, piros-fehér takaróba bugyolálva. A haja kócos volt, a szeme könnyes, az előtte heverő zsebkendők taknyosak. A dohányzóasztalon egy kartondoboz pihent, körben mindenfelé filmek tokjai. Belader elolvasgatta a címeket. Kelekótya karácsony. Holiday. Reszkessetek betörők!, Múlt karácsony, Télapu, Krampusz, Tapló Télapó, Igazából szerelem, Karácsonyi meglepi, A Grincs , és még lehetett volna sorolni. Lehuppant Raziel mellé, aki szipogva törölgette az orrát. – Te most sírsz? – Deb – Ez a nem megfelelője volt egy síró nő szájából. – Nekem pedig úgy tűnik, igen. Miért bőgsz?   – Mert ez olyan megható – mutatott a tévé képernyőjére, ahol egy középkorú, anyukának tűnő nő nyöszörgött a hálószobája közepén, miközben valami hasfájós zenét hallgatott. – Ti nők ennyire együtt éreztek egymással? – horkant ...

  – Figyelj csak, Razi! – Belader megállt az ajtóban. Nézte, ahogy Raziel egy térden egyensúlyoz az íróasztalon, másik lábával még véletlenül se találja a megfelelő pontot. Nem is csoda, a görgős szék nem életbiztosítás ilyen feladatokhoz. A metsző téli nap besütött az ablakon, szivárványt vetett a bútorra. Raziel kitett egy tál süteményt szépen elrendezve, és a telefonjával babrált a megfelelő szöget keresve. – Te mit csinálsz, angyalom? – Zabot hegyezek. Szerinted? – a kérdés lógva maradt a levegőben. – Próbálom lefényképezni a sütit – még a nyelvét is kidugta a koncentráláshoz. – Az ételt megenni kell, nem fotózni. Főleg, ha édesség. – De csináltam instát, és szeretném kitenni életem egyik főművét. – Belader összevont szemöldökkel dőlt közelebb hozzá. – Na, várjál csak! Csináltál instát? – úgy érezte, kissé felpaprikázta magát. – Nekem meg nem engedted, hogy legyen, mert inkognitóban kell lennünk! – Ez egy régi fiók – mászott le Raziel az asztalról. – Még Kendra segí...

Razielnek már akkor feltűnt, hogy valami nincs rendben, amikor Belader egy újabb nagy pakkal a vállán hazaért. Fújtatva tette le a csomagjait, majd nemes egyszerűséggel közölte vele, hogy nem nyúlhat hozzájuk, és a kisszobába sem mehet be karácsonyig. Amikor levetkőzött, Raziel akkor vette észre, hogy a dühtől vöröslik a férfi arca. – Kellene a fejed búbjára egy szelep, mert félő, hogy felrobbansz itt nekem. Belader tétován perdült a tengelye körül. – Hogy? – Ide látszik, hogy valami nem stimmel. Elmondod, vagy barkochbázzunk? – Nem hiszem, hogy hallani akarod. – Ha nem akarnám, nem kérdezném – amint kimondta, már tudta, hogy kinyitott egy csapot, amit igen nehéz lesz elzárni. Belader abbahagyta a három méteren keringést. – Kezdem az elején – csípőre tette a kezét, hatalmasat fújt. – Elmentem, megvettem, amit kértél. Gondoltam, összekötöm a kellemeset a hasznossal, és megveszek neked ezt-azt ajándékképpen, tudod, csak az aprólékot. Erre az egyik boltban nem fogadt...

Belader a fotelba hajtogatta magát, a laptop fölé görnyedve bóbitázott a romjain. Hol őrülten verte a billentyűzetet, hol a halántékát masszírozva morgolódott magában. Valamikor kora délután kezdett neki az ötletelésnek, amikor Raziel az órára pillantott, már este fél tizenegy volt. A férfival szemben ült a kanapén, és a tévét kapcsolgatta. – Minden rendben van? – kérdezte végül, amikor nem bírta tovább nézni Belader szenvedését. – Persze, csak ajándékokat keresek. Mit vennél egy vallásos, és egy kevésbé vallásos lénynek? – kérdezett vissza, bár Razielnek volt egy sanda gyanúja, hogy a kérdés inkább önmagának szól, semmint neki. Lehalkította a reklámot, és elgondolkodott. – Urielre és Luciferre célzol? Belader bólintott továbbra is a monitort bűvölve, aztán megszólalt, amikor Raziel mély levegőt vett. – A te listádat is máig várom. – Raziel nem akart felfortyanni, hogy milyen listát, mert egyből rájött. – Már húsvétkor mondtam, hogy kezdj el gondolkodni. Aztán szóltam auguszt...

  Egyszer volt, hol nem volt, volt két hangya. Messze mentek otthonról, s most be akartak jutni egy idegen bolyba, ahol alig volt ismerős arc. A bejáratnál sötét testek kavarogtak, cipőtalpak kopogtak, semmivel sem törődve néztek maguk elé, úgy vitték hátukon a nehezen megszerzett zsákmányaikat. Volt, amelyik testsúlyának többszörösét cipelte. Raziel és Belader csak állt ott, nézték a forgatagot, és nem tudták eldönteni, jó helyen vannak, vagy inkább a saját otthonuk biztonságában kellene lenniük, ahol nincsenek ennyien?