Kritikus pontok by Dóri

  Ha már így belejöttünk a dolgokba, miszerint hetente semmisítünk meg könyveket, és az eddigi klasszikusokat is megköpködjük, gondoltam, ismét írok pár gondolatot. Mélységesen felháborít az emberi butaság, tudatlanság és az ezekből fakadó görcsös kapálózás. Rohamléptekkel haladunk afelé, hogy a csürhe jó. A csürhe nem kérdez, csak elfogad. A csürhéből hiányzik egy halom emberi tényező. A csürhe buta, mint a föld, egyszerű, együgyű, bármit elhisz, hisz nincs tudása.

  Nem szeretnék beleállni a témába, se libsizni, se nácizni. Biztos, hogy nem leszek osztatlanul népszerű a jelen bejegyzésemmel, viszont szó nélkül sem tudok elmenni egy könyv bedarálása mellett. Sokat gondolkodtam azon, megosszam-e a gondolataimat, vagy sem, végül úgy határoztam, elmondom, aztán maximum nem olvastok többet.

Régebben többször volt olyan, hogy egy-egy író megihletett, vagy a történetét olvasva kipattant egy jelenet a fejemből. Most Lana Millan mini sorozata volt az, ami elültetett egy magot a fejemben, kicsírázott, megírtam, és elküldtem neki, hogy ne csak magamat szórakoztassam, hanem őt is. Rettentő mód örültem, hogy tetszett neki, annak még jobban, hogy azt mondta, kitehetem ezt a kis szösszenetet. Raziel első könyvéről ITT írtam, a sorozatot ITT ajánlottam. Kellemes olvasást kívánok!

Időről időre belefutok egy olyan emberbe, aki prüszköl, ha meghallja, hogy Harry Potter. Általában a könyvet sose vették a kezükbe, jó, ha a filmeket látták. De lényeg, hogy nem szeretik, és nem értik, miért vannak oda érte a fiatalok vagy az idősebbek. Ők utálják, mert ellenkezik a nézeteikkel, fúj boszorkányok és mágia van benne, illetve, csak azért ágállnak ellene, mert mainstream. Vitatkozni nem lehet velük, hiszen az ízlésről vitatkozni olyan, mintha megpróbálnál egy embert meggyőzni arról, hogy a spenót finom, mert te szereted, ő meg nem. Nekem is vannak olyan könyvek, amiket nem értem, hogy lehet olvasni, mert annyira szörnyű. De azok az én szememben azok, mások istenítik, a szent könyvükké fogadják. Viszont, szeretném megvédeni a Harry Pottert, hiszen nem az a lényeg, hogy ki mit olvas, hanem az, hogy egyáltalán olvas valamit, és nem a közösségi portálokon pörög ezerrel az idióta tátogásokra és mémekre. Hozzáteszem, én nem a kötetekkel nőttem fel, engem már...

Üdv itt nálam, kedves olvasó! Dóri vagyok, ezen az oldalon az olvasmányaimat vezetem. Terveim szerint főként könyvek ajánlóját, értékelését olvashatjátok majd, és egyéb, az olvasáshoz tartozó bejegyzéseket (tag-ek, írói életrajzok, csoportos ajánlók, könyvekből készült filmek…stb.) Eleinte nem voltam jóban az olvasással, inkább filmeket néztem. Iskolás éveim alatt szerettem meg olvasni; nem a kötelező irodalom volt, ami az olvasás útjára terelt, hanem, hogy beszélgetni szerettem volna a többiekkel, és a könyveken át vezetett az út oda. Aztán anyukám a kezembe nyomta a Kóma című könyvet, édesapám a Zöldsapkásokat és egy rakat Vonnegutot, és megszerettem az olvasást. Azóta a legfőbb kikapcsolódási pontom. 2005 óta írok blogokat, rengeteg oldal van már a hátam mögött, egy maroknyi meg is szűnt, újak születtek a romjaikon, akár a főnixek. 2019-ig a Tipegő Zombi nevű blogot vezettem, ami lényegében egoblog volt, ahol a véleményemet fejtettem ki, de megtalálhatók voltak re...