Démonjóga

Régebben többször volt olyan, hogy egy-egy író megihletett, vagy a történetét olvasva kipattant egy jelenet a fejemből. Most Lana Millan mini sorozata volt az, ami elültetett egy magot a fejemben, kicsírázott, megírtam, és elküldtem neki, hogy ne csak magamat szórakoztassam, hanem őt is.

Rettentő mód örültem, hogy tetszett neki, annak még jobban, hogy azt mondta, kitehetem ezt a kis szösszenetet.

Raziel első könyvéről ITT írtam, a sorozatot ITT ajánlottam.

Kellemes olvasást kívánok!

„Álljunk széles terpeszállásba. A bal lábfejünket fordítsuk el kilencven fokkal, a jobb lábfejünket negyvenöttel. A csípőt igazítsuk be előre, egyenesen, nyújtott lábbal állunk. Majd a törzsünket döntsük el, és amikor már nem tudunk tovább dőlni fogjuk meg a lábszárunkat, jobb kezünket nyújtsuk fel, és nézzünk a plafon irányába.”

Raziel a szöszös szőnyegen leutánozta, amit a videón látott. Pontosan, bár bajlódott kicsit a kivitelezéssel, mert bárhogy próbálta is, nem tudta kifelé forgatni a csípőjét, azt pedig végképp nem tudta elképzelni, hogyan lehet beszorulni két fal közé, ahogy mondta a rózsaszín ruhás nő.

A légzés sem sikerült éppen egyenletesre. A tüdejéből ugyan kipréselt minden levegőt, visszaszívni már bajosabb volt.

- Hát, te mit csinálsz? – hallotta Belader hangját az ajtóból.

Felkapta a fejét, érezte, ahogy a csigolyái tiltakoznak ebben a kitekert pózban.

- Jógázom. – felelte, majd egy belégzéssel visszaállt terpeszállásba, és elkezdte a gyakorlatot a másik irányba.

- Minek?

- Azt írják, hogy ez stresszoldó. Gondoltam, megpróbálom.

- Milyen stressz ér téged? Be vagyunk zárva egy lakásba, ahol semmi nem történik. Az esti híradó az egyetlen, ami egy picit is megemeli a pulzusomat.

Raziel visszanyelte frappáns replikáját, miszerint az Úr, az emberiség, és maga Belader is méltó a stresszforrásra, ráadásul, karanténban vannak összezárva.

- Attól még jót tesz. Serkenti az emésztést, és javítja az izommunkát. A mozgás jót tesz.

- Értem. – szólt Belader, mintha belenyugodott volna a válaszba.

Amint Raziel kitartotta a pózt a másik irányba, közelebb lépett hozzá, és megnézte magának mit csinál. Hallgatta, ahogy ki-be kapkodja a levegőt. Egy műértő fintorával az arcán figyelte az esetlen mozgást.

- Hm. Ahogy hallom, ez keményebb, mint amilyennek tűnik. De attól nem leszel ideges, hogy nem csinálod jól? – Belader Raziel csípőjére tette a kezét, és elkezdte maga felé húzni, amitől a lány megingott.

- Hallgass már el, próbálok zenbe kerülni!

- Felőlem. Mondjuk, én épp a fürdőbe szeretnék kerülni. Amúgy, mennyi kalóriát égetsz el ezzel?

- Nem tudom. Úgy 800-at?

- Akkor miért nem nézünk meg inkább egy horrorfilmet? Azzal pont ugyanitt lennél, javítana az immunrendszereden, és nem mellesleg, a kanapén ülve, jóval kényelmesebb szórakozás.

- Egész nap ülök. Jól esik mozogni.

Belader elemelkedett tőle, és a mosdó irányába indult.

- Te tudod. Azt tudtad, hogy egyes nézetek szerint, kaput nyitsz vele a pokolba, és démonokat idézel meg vele?

- Ez hülyeség! Azzal, ami jó testnek és léleknek, hogy tudnék ilyesmit csinálni? Plusz, rengetegen művelik, egyszer sem jelent meg egyik helytartó sem lelkeket követelve.

- Honnan tudod? Sosem tudhatod. Nem verik nagy dobra.

- Tök mindegy. – Raziel megnyomta a kijelzőn a play gombot, és felvette a következő pózt az instrukciók szerint. – Nem fogok semmilyen ajtót sehova se nyitni vele.

- Én is megjelentem, ahogy hozzákezdtél… és démon is vagyok.

- Te jóga nélkül is megjelensz, ha kell, ha nem.

Belader lemondóan fújta ki a levegőt, megállt az ajtóban, és visszafordult.

- Hát jó. Csináld. De ne mondd azt, hogy nem figyelmeztettelek.

- Már van egy démon a lakásban. Ahol van egy, ott elfér még pár darab.

Belader legyintett rá. Raziel nézte a kis képernyőt, és felhúzta az egyik lábát, amint a karjait a feje fölé emelte pisztolytartásba.