Ha már így belejöttünk a dolgokba, miszerint hetente semmisítünk meg könyveket, és az eddigi klasszikusokat is megköpködjük, gondoltam, ismét írok pár gondolatot. Mélységesen felháborít az emberi butaság, tudatlanság és az ezekből fakadó görcsös kapálózás. Rohamléptekkel haladunk afelé, hogy a csürhe jó. A csürhe nem kérdez, csak elfogad. A csürhéből hiányzik egy halom emberi tényező. A csürhe buta, mint a föld, egyszerű, együgyű, bármit elhisz, hisz nincs tudása.
Alapjaiban romboljuk a tudást, az egészséges kétkedést, a fejlődést. Ha megnézzük, a mindenkori következő generáció egy fokkal sötétebb. Tehet erről a szülő, mert nem foglalkozik a gyerekkel, mert nincs se ideje, se kedve. Tehet erről a tanár, mert nem az ő dolga, mert meg van kötve a keze. Tehet erről a másik ember, mert nem érdekli. Tehet körülöttük minden, mert nincsenek nevelve, oktatva, szocializálva. Nulla lehetőség. Módszeresen tapossuk földbe a következőket.
Akár kettessel is, de átrúgják az érettségin, a vizsgákon, csak ne legyen itt. Ahogy már nincs a tanulóban pénz, egyre inkább nem foglalkoznak vele. Felsőoktatásba nem megy, miértek vannak, a szakmájával nem megy semmire. Nem baj, ha nem tud helyesen írni, majd a nyelvtant idomítjuk a képességeihez. Baj, ha verselemzésnél van önálló gondolata, mert nem azt kántálja, amit más. Így lesz háromdarabos szókinccsel megáldott, futószalagos birka, aki észre sem veszi, hogy a vágóhídra tart.
Meg kéne tanulni, hogy a gyerek golyó és nem kocka!
Nem csak úgy leteszed, és ott marad, mint a virág a sarokban. Megy, tapasztal, felfedez és kérdez. A szülő arra van, hogy kövesse és válaszoljon neki.
Megvédje.
Itt van a kutya elásva, mert szülő csak testben van, de nem nevel. A tanár robot, de nem oktat.
Nem értem, mitől kell félni? A másik ember miért ellenség? Mi az ellenségkép, ami fenyeget?
Ja,a szülőség ijesztő tud lenni. Nem tudnak csak lődörögni az életükben. Őket se ölelte meg senki, ők is viszik tovább ezt a formát. Rájöttek, hogy néha le kell ülni BESZÉLGETNI, magyarázni. Már nem lehet csak úgy letenni a gyereket, hogy a) pont úgy van a szájába rágva minden, ahogy szerintük kell, b) senki más nem mondja meg, mit kell gondolnia. Kell és szabad.
Úgysem nézhet hivatalosan 12 év alatti gyerek filmet – szülői felügyelet nélkül, de az meg nincs, szóval…- könyvet se olvasson. Semmilyet. Mert ő még tudja, hogy bármit befogad, az „összezavarja a gyereket, mert nem képes az absztrakt értelmezésre, kritikai gondolkodásra. Fogalomzavart és értékvesztést vált ki belőle” minden, ami nem hagyományos.
Mi a hagyományos? Ki mondja meg, hogy nevelj?
Miért nem hagyjuk a gyerekeket gyereknek lenni? Miért kell széttolni őket azzal, ami nem nekik fáj, hanem a felnőtteknek? Úgy gondolom, nem gyerekként kéne elkezdeni az érzékenyítést bármire - elég érzékenyek ők ösztönösen, ez az egész nekünk, felnőtteknek fontos -, legyen az egy másik ember, egy vallás vagy politikai hovatartozás. Ha egy csomó mindennel nem foglalkozunk később, ami fontos lenne – hogy töltsek ki egy csekket, vagy szexuális felvilágosítás -, akkor minek hőzöngünk azon, mit olvasnak fel neki?
Hm, eltértem. Akkor most megyek, és elásom magam, mert egy halom erőszakos, profán mesén nőttem fel, ahol válogatott pszichopaták hadakoztak egymással.
Azt értsük már meg, a negatív reklám is reklám. Mindenki szabadon eldöntheti, mit vesz le a polcról. Sőt egy gyereknek nem az a mese, ami nekünk. Neki nem azt jelenti egy történet, amit mi felnőttek belelátunk. Nem azt tanulja meg, hogy egy testvérpár betol a sütőbe egy boszorkányt, hanem, hogy a rossz elnyeri jutalmát.
Ha úgy adjuk elő, hogy a mese rossz, a ponyva rossz, a szépirodalom rossz, a klasszikusok rosszak, a kortársak egyenesen borzalmasak, akkor mit várunk?
Bármibe bele lehet magyarázni bármit, csak meg kell találni hozzá az utat. Miért csodálkozunk azon, hogy kevesen olvasnak, és még kevesebben szeretnek olvasni? Hogy nem tudnak szöveget értelmezni maguktól az emberek? Hogy, ha nincs gondolati sorvezető, akkor nem megy semmire?
Mert a szülők könyvek megsemmisítésébe fektetik azt az energiát, amit fordíthatnának önfejlesztésbe és gyereknevelésbe?
Rossz példával jár, aki rombolásra tanít, legyen az tárgy, állat vagy egy másik ember. Bármilyen formában. A kultúra előbb-utóbb sírni fog.
A könyvtépkedés kapcsán
Még mindig egy buta, bunkó dolog. Az az állat támad, akinek nincs más lehetősége kitörni, mert sarokba szorítva érzi magát. Az rombol szóval és tettel, akinek nincs elég intelligenciája a kulturált megnyilvánulásra, akinek valami nincs rendben ott belül.
Biztos jó arra nevelni, hogyan gyűlölj, hogyan pusztíts. Az ellenség jobbára bennünk van ilyen esetekben.
Lázár Ervin kapcsán
Csak ismételni tudom magam. Ciki, ha mások farvizén akarok felkapaszkodni, és beleállok olyan szerzőkbe, amin mindannyian felnőttünk. Mert Lázár Ervin hülyévé tétele az nem más, mint a kákán is csomót keresni, mert így felfigyel végre valaki. Akkor inkább tedd ki a közösségire a segged/melled, és gyűjts lájkokat. Ugyanaz a posvány, csak az egyiket könnyebb ignorálni.
Lehet, hogy megrekedt vagyok. Lehet, hogy idézem: „hasznos idióta olvasó vagyok, aki ilyen hasznos, idióta íróktól olvas”. Lehet, hogy aberrált vagyok. De inkább élem ilyen „konzumidióta” módon az életem, minthogy jobbra-balra fröcsögjek a saját frusztrációim miatt.
Tudjátok, összeteszem a két kezem a szüleimért, mert bár megvoltak a maguk véleményei, de szerettek, támogattak és tanítottak. Meséket olvastak, és köszönöm, de örülök, hogy megvan a saját véleményem, és nem rabolta le az agyam egy sötét szekta, ami csak két bittel több, mint egy üres belsőzseb.
Sokkal nagyobb problémák vannak az életben, mint hogy mik vannak a boltok polcain, amit vagy levesz egy szülő, vagy nem. Ha a szülő nem nőtt fel a feladathoz, akkor tök mindegy, mivel „mérgezik” a gyereket. Csak az a baj, hogy könnyebb hangot adni annak, amiről tudjuk, hogy nagy visszhangot vált ki, és végre figyelni fognak ránk, mint azzal foglalkozni, amibe igenis munkát kéne fektetni.
Idézetek, és a bejegyzésem okai:
Lázár Ervin kapcsán INNEN.
Dúró Dóra könyvtépkedése kapcsán INNEN.
Szerintem, ha a szülők úgy kezelnék ezt is, mint természetes dolgot, nem lenne szükség "érzékenyítésre" (ami szerintem más okok miatt nem egy jó dolog és akár káros is lehet).
VálaszTörlésA gond azzal van, hogy a szülő hergeli magát és uszítja a gyereket...És azt mondja, hogy "ne nézz oda", nem azt, hogy "ők szeretik egymást" (ami a gyerek fejében kb annyit jelent, hogy "ó hát én is szeretem az óvónénit/anyát/a legjobb barátomat" és legközelebb megfogja a kezét, ami tudtommal normális)...Egyébként is a gyerek az gyerek...Az ő világuk még sokkal nyitottabb...lehet, hogy Orsika meg Kinguka kézen fogva járnak oviba, és nem azért, mert "el lettek rontva", hanem azért, mert szeretik egymást...mint barátok...náluk szerintem sokkal tisztább ez a szeretet, mint "nálunk", és mivel mi belemagyarázunk dolgokat, úgy teszünk, mintha rossz lenne, amit csinálnak, ők is jobban elzárkóznak egymástól. (Ettől függetlenül szexuális beállítottságtól meg ideológiától függetlenül MINDIG a gyerekek korának megfelelő könyveket kell a gyerekeknek olvasni, és az értelmi szintjüknek megfelelően átbeszélni azt, amit hallottak. De senki nem kényszerítette az embereket, hogy vegyék meg és olvassák el a könyvet.)
Mondjuk láttam olyan cikket, hogy valami családi barát kiakadt azon, hogy apuka és a tinédzser lánya összebújva néztek tv-t...Ami tök ártatlan dolog, kis kora óta úgy néztek tv-t, amíg valaki kívülálló nem szexualizálja túl a helyzetet (ez vajon egy létező kifejezés?). - Ez úgy jön ide, hogy itt is alapvetően egy teljesen tiszta dolgot démonizálunk (ami szerintem szintén nem létező kifejezés xD). Vagyis a könyvről nem tudok nyilatkozni, azt nem olvastam, nem tudom, mi van benne, de valóságban ez megy.
Úgy mellesleg ideológiai alapon könyveket nem semmisítünk és nem ragasztgatunk könyvesboltokra jelzéseket és PONT. Láttuk már korábban ezt a viselkedést, annak se volt szép vége...:/
Én meg hiába nyertem meg majdnem a génlottót (fehér, cisz, hetero, már csak az hiányzik a teljes értékű ember léthez, hogy férfi legyek), félek tőlük és attól, hogy hova vezethet...És el nem tudom képzelni, az érintettek mit éreznek ennyi gyűlölet láttán. Mert ez nem csak egy darab szerencsétlen mesekönyvről szól - illetve most pont arról, de úgy általában itt mélyebben van a probléma.
Szoktam volt mondani, hogy aki teljesen megnyerte a génlottót, pont azokkal a kondíciókkal, amit te is írsz, hogy lassan nekik kéne vonulni, mert ők vannak kisebbségben. Rossz felé tartunk minden szempontból. Hogy személyes példát vegyek, és ne másokkal példálozzak. Az unokaöcsém még ovis volt, és játszott a többiekkel, amiből az apja azt szűrte le, hogy fehér gyerek cigánnyal ne játsszon. Én meg mondtam, hogy ezt nem kellene, mert nem szül jót. Ők maguktól tudják, mit akarnak, és mit nem. A felnőtteket kellene érzékenyíteni, de azt sem úgy, hogy lépten-nyomon letoljuk mindenki torkán, hogy egy adott dolog miért jó, vagy éppen miért nem. Mindenki szépen el tudja dönteni maga.
TörlésEz az egész felhajtás, ami most van, egy full szeretethiányos felnőtt agymenése, amit felkaptak, és aminek a farvizén most lehet evezgetni. A másik oldalnak volt fontos ezt a kötetet kiadni, ami nem feltétlenül gondolom, hogy mélyebben gyerekeknek szólna, inkább az emberek kiírták magukból a frusztrációjukat.
Arról meg persze nem szól a fáma, hogy nem csak a nemi identitás van ebben a könyvben, hanem más marginális csoportok is.
Én is azt írtam az előző ehhez kapcsolódó bejegyzésben, hogy a választás szabadsága még megvan.
Szerintem az, hogy betartjuk a normákat, és az, hogy valakiknek vannak saját szabályaik, azt megfér egymás mellett. Semmit és senkit nem kéne ezért démonizálni, de ez már valahol túlérzékenység valamiért, ami mögött én valami hiányát sejtem.
Nem tartom magam a 100%-os elfogadás pártján álló embernek, mert hazudnék, ha azt mondanám, hogy mindent és mindenkit el kell fogadni, mert nem kell. De, ami most megy, az kritikán aluli.