Szepesi Nikolett: Én, a szexmániás

 

Fülszöveg

Dokumentumregény? Vagy erotikus iromány? Esetleg önéletrajz? Szepesi Nikolett olimpikon zavarba ejtő botránykönyvében nem csak a főhős valóságos személy, hanem mindenki más is.

Csábítások és elcsábulások. Mámoros orgiák és megalázó pofonok. Szerelmek és tragédiák.

Az olimpikon megdöbbentő őszinteséggel ír a sztársportolók világáról, arról a közegről, amelyet az átlagember eddig csak kívülről és kellő áhítattal figyelt. Több ez, mint egyszerű életrajz – inkább valamiféle korrajz, a mai huszonévesek zaklatott, felszínes örömökkel és kapcsolatokkal teli világáról.

Sokkoló valóság.

Egy 26 éves lány útkeresése.

 

Ulpius-ház (2013)

348 oldal

puhatáblás

életrajzi

 

Kedvenc idézeteim

1)

A nálam okosabbak azt mondják, az élet már csak olyan, hogy megszületsz, meghalsz, a kettő között pedig, dugsz megállás nélkül. (…) Tiltakozhatsz, erkölcsi előadást tarthatsz szépségről, mélységről, festményekről, versekről, filmekről, sportversenyekről – de nem tudsz ennél nagyobb hatalmat.

 

2)

Sok mindent cipelek magammal, és magamban. Laza nyári rucikat, szexiset, kihívót, kopott farmert, szandált, tornacipőt, falatnyi topot, testre simuló pólót, színes kendőket – és sötét gondolatokat.

 

3)

Nincs mit tenni, egymásra vágyunk, a férfi a nőre, a nő meg a férfira. S mellé persze lehet körmondatokat gyártani, illedelmesen viselkedni, de mindez csak színjáték.

 

4)

Tiszta viszonyok, tiszta helyzet.

Ritka ez, ritka, mint a fehér holló.

 

5)

… mert felháborodhatsz, legyinthetsz, de az új, a más, a másik iránti vágy ott szunnyad benned, csak vagy elnyomod magadban, és csupán ábrándozol a megcsalásról, a rossz kislány vagy rossz kisfiú szerepről, vagy nem teszed, és akkor vállalod a következményeit.

 

6)

A kis szürke egerek csak sóvárognak, a nagymenők viszont aratnak. És válogatnak.

 

7)

Ha sűrű az élet, néha ki kell kapcsolni. Mindent és mindenkit.

Legalább két napig, hogy aztán újra kezdődjön minden elölről.

 

8)

A nők mindig ott basszák el, hogy ráakaszkodnak a pasikra, aztán azok meg menekülnek tőlük és előlük.

 

Gondolatok

Nem tudom, mit mondjak. Nem, annyira nem rossz a helyzet, mert nem sokkolt le a könyv. A könyv nem. A belőle áradó sötétség inkább. Tényleg nem tudom, mit mondjak. De ez, mint már mondtam máshol, nem az olvasó ember könyve. Személy szerint engem idegesített. Azért nem tudom, mit mondjak, mert eleve nem értem, hogy egy ember, aki nem tud írni, az mi a francnak kezd bele? Mert ez nincs jól megírva, a legtöbb részlet csak úgy oda van téve, te majd kösd össze, meg tanulj belőle, hiszen Bridget Jones a fapináknak való.

Ha valaki ebből akar tanulni, akkor hajrá. Biztos lesz ilyen. Olyan is, aki azt mondja, hogy hoppá, az én életem ilyen, de olyan is, aki inkább úgy lesz vele, hogy „aha, tehát így kell csinálni”. Mind a három opcióra van ismerősöm.

De aki normális. Csajok! Ne ebből a könyvből akarjatok tanulni!!!

-

Jegyzeteltem olvasás közben, hogy semmit ne hagyjak ki. Lehet, hogy bántó és hosszú lesz, bocsi.

- megbasztak vs. szerelmeskedtünk – muszáj ezt? Ne legyünk álszentek, meg persze, válasszuk külön a kettőt, mert nem ugyanaz, de minden (második) oldalon ezzel szembesülni idegesítő volt. Ponyvához jó, amúgy közönséges.

- folyamatosan azt hajtogatja, hogy ne sajnálj! Nem is teszem. Egyáltalán nem. Nem kell visszakozni, bűnbánónak lenni, másokra mutogatni, hogy az „oan naon” csúnya környezet és világ tett azzá, ami ma vagyok. Meg általánosítani, hogy a Facebook-generáció ezt meg azt csinálja, amit ő, mert ilyen. Kis tévedés, mert ez egy rovar-bogár effektus, de mivel senki nem tartott pisztolyt a fejéhez, hogy odatérdeljen vagy -pucsítson valakinek, nem ment a pofonok ellen, nem tudom sajnálni.

- folyamatosan erőlteti a szex témát. Sportról beszél, dugásnál lukad ki. Képzőművészetről beszél, dugásnál lukad ki. Minden második szava a dugás, kefélés, baszás; komolyan vártam a faszomgeci valamilyen kombinációját.

- mindig felhívta a figyelmet, hogy sportoló, de gáz, hogy saját magának írja vagy mondja ezt, mint nekünk. Sőt, ha olvasom, egyáltalán nem a sportolót látom, hiába húzza ki magát, hogy az.

- a sokat szexelő pasi szemét dög, de a sokat szexelő nő csak a vágy eszközeivel üldözi a szerelmet? Na, ne. Van ilyen, de az a vágy üldözése, nem a szerelemé. Persze akadnak olyanok, akik szopással akarnak felszedni/megtartani embereket, de az csak az aktus végéig tart.

- azt is írta, hogy minek írjon a sportról, abban nincs semmi érdemleges. Ajánlom figyelmedbe – neked, kedves író, aki Charles Bukowskit is kifikázod – Murakami Haruki ezen könyvét. Veled ellentétben, ez a két ember író!

- azt nem értem, hogy leírom én nyugodsz szívvel, hogy fasz meg pina. Sőt, használhatnám gyakrabban is, de nem teszem, mert nem fontos. Szerintem vannak dolgok, amik indokolatlanok, és utalással jóval izgalmasabbá tudjuk tenni.

- nagyon kevesen tudnak különbséget tenni szex és szerelem között. Niki sem. Mert szétteszem a lábam, nem fognak (jobban) szeretni. Csak telefonszámaim lesznek, és örüljek, ha van/nincs leszámolt pénz az ágy szélén.

- általánosít, és minden férfi disznó, minden nő kurva. Vagy olyan, mint ő, ez relatív. Gratulálok, hogy a te életfelfogásod miatt, tudsz általánosítani nőkre, férfiakra, a saját korosztályodra. De talán nem kellene. Mivel folyamatosan sikálja maga körül a koszt, hogy ilyen, meg olyan, de azért ilyen meg olyan, mert a környezete ezt diktálta. Az élete azt mondja. Az apja ilyen volt, az edzője meg olyan. – Mondja ezzel ellentétben, hogy nem ilyen. De, drágám, pontosan olyan vagy, mint amit leírtál. Ez a könyv a szignód ezen a tényen.

Folyamatosan magyarázkodik, és folyamatos kettősség van a könyvben. Szeretné, ha minden oldalát látnánk, de egy oldalát ismerjük meg ezáltal, amit szerintem rejtve kellett volna tartani.

- azt mondja, uralkodó a kéjsóvár pasikon. Használták, ő azt hiszi, hogy ő használt másokat, s mivel ezek nem fizettek érte, a könyv az elégtétel.

- az abszolút mélypont viszont, a Rolling Stones hippinek aposztrofálása volt… de ez csak egy mellékzönge.

Nekem volt olyan barátnőm, aki, ha szexről volt szó, akkor akadt a nyelve, pirult az arca, de olyan dolgokat lépett meg, amiken én csak néztem. Vagy itt is érvényes, hogy aki nem tudja, csinálja? Aki tud beszélni róla, akkor viszont nem igaz? Mert voltak részletek, amiknél úgy gondoltam, hogy kamu az egész. Lehet, hogy nem, de lehet, hogy igen. Ő is azt írja, hogy lehet, hogy álom volt.

Ne értsetek félre, nem vagyok álszent. Nekem is volt jó pár kalandom (azért nem ennyi), tenyereltem szarba a kapcsolataim során – hú, de még mennyibe -, de nem érzem annak fontosságát, hogy azoknak az embereknek az életét, akikhez valaha közöm volt, most mondjjuk egy ilyen könyvvel tegyem tönkre. Ez a könyv nincs jól megírva semmilyen szempontból sem, egyáltalán nem egységes, rám van bízva, hogy összekapcsolom a kusza részeket.

Ugrálunk az időben, és minden a kummantás körül forog. Közhelyekkel teletűzdelt, amit, ahogy ő is írja, „pillanatokra én is élveztem”. – Nagyon szégyellném magam, ha csak azt mutathatnám fel, hogy hányan dugtak meg. Vagy ettől lennék jó nő. Vagy fordítva, vagy akármi…

Inkább olvassátok Abby Lee könyvét, mert abban legalább van karakterfejlődés.

 

Amikor ezt a posztot írtam, akkor külön gratuláltam a kiadónak, hogy a kiadott könyvek alapján egyre lejjebb és lejjebb megy a színvonal. Tartom ezt most is.

 

Ez a könyv pénz és bosszú. De nem az Olimpiáért, hanem a saját elcseszett életéért. Még nagyon sok köpködés van bennem, de inkább megtartom magamnak. Kinek ajánlom? Most komolyan választ vártok erre?!