Dr. Toni Grant: A nőies nő

„avagy hogyan bánjunk a férfiakkal”

Bevallom, már régebben elolvastam ezt a könyvet, de valahogy sosem vitt rá a lélek, hogy írjak róla. Azért nem, mert nem tudtam, melyik részét ragadjam meg neki. Kimondottan most egy témára koncentrálnék majd.

Fülszöveg

A szerző előszava:

„Ez a könyv a szerelemről szól, mint sok más női író könyve. A nőket szenvedélyesen foglalkoztatja a szerelem, elmerülnek benne is – és keresésében is. A szerelem a nők vesszőparipája, sokkal inkább az ő ügyük, mint a férfiaké. Ez a könyv nyomatékosan hangsúlyozza e vesszőparipa létjogosultságát, valamint a két nem közötti pszichológiai és biológiai különbségeket.

A rádióban van egy naponta jelentkező műsorom, amelyen az ország különböző részeiből különféle típusú nőkkel beszélgetek; vannak köztük falusiak és városiak, eltérő jövedelműek, különböző az iskolai végzettségük, körülbelül tizennyolc és hatvan év között van az életkoruk, bár a többség huszonéves, harmincas és fiatal negyvenes. Legtöbbjüknek van munkája vagy hivatása. Foglalkozásuk nagyon sokféle, a gyári munkásnőtől a középkori történelmet kutató bölcsészdoktorig, de nem azért telefonálnak, hogy a munkájukkal kapcsolatban tegyenek föl kérdéseket. Azért telefonálnak, hogy a férfiakról faggassanak.

Azoknak a nőknek, akikkel beszélgetek, általában nem okoz gondot, hogy férfi partnert találjanak, de igenis gondot okoz nekik a férjhez menés és a férjnél maradás. Azt szeretnék, ha elmondanám nekik, hogy mit csináljanak ezügyben. Csakhogy a férjhez menéshez nem is annyira csinálnia kell a nőnek valamit, hanem inkább csak lennie, méghozzá a férfihoz való kötődés szempontjából megfelelő lelkiállapotban.

Ez a bizonyos lelkiállapot kizárólagosan női jellegzetesség, a nőiség valamiféle sajátos létezésmódja. De a modern nő feladta és elnyomta ezt a létezésmódot, s most bátorítani kell őt, hogy szerezze vissza elveszített nőiességét és különösen személyiségének – ahogyan én nevezem – az Anya, a Madonna és a Kurtizán oldalait. Ez a szemléletváltás ijesztő és nehéz lehet a mai nő számára, minthogy már régen Amazon nővé változott, ami teljesen idegen az ő lágyabb természetétől. Ennek az Amazon nőnek, teljesítményorientált személyként meg kell tanulnia összeegyeztetni ezt az újabban felszedett identitást a szerelem iránti igényekkel.

Az e könyvben szereplő történetek jó részét magánpraxisomban kezelt páciensek esettörténeteiből állítottam össze; más példák viszont abból a sok-sok történetből kristályosodtak ki, amelyeket éjszakánként a rádióban mondtak a betelefonálók. Minden történeten módosítottam valamit, hogy megőrizzem azok névtelenségét, akik oly nagylelkűen megosztották velem legszemélyesebb gondolataikat és érzéseiket.

dr. Toni Grant”

Eredetileg: Being a Woman (1988)

Szerző: Dr. Toni Grant

Kiadó: Primo (1990)

Fordította: Kállai Tibor

Oldalszám: 136

Műfaj: pszichológia

keménytáblás

Kedvenc idézeteim

1)

Még Simone de Beauvoir, A második nem híres-neves feminista szerzője sem próbálkozott azzal, hogy mindent megszerezzen. Beauvoir szerint a helyzet egyszer s mindenkorra úgy néz ki, hogy „vagy könyv vagy gyerek”. A mostani mozgalmak viszont azt hitették el a nőkkel, hogy testi és lelki erőtartalékaik kimeríthetetlenek, ami persze nem igaz. Akárcsak a férfiak, a nők is csupán emberek.”

Gondolatok

Már most érzem, hogy nem fogtok a szívetekbe zárni. Egyetlen egy dologgal nem értek egyet, és az az utolsó fejezet.

KILENCEDIK FEJEZET

Az Amazon Hölgy: A nőiség kiteljesítése a házasság révén

Egyrészt nem vagyok házasságpárti, mert egy papír és egy ékszer nem fog egy olyannal egyben tartani, aki menni akar. Előbb-utóbb meglesznek az indokok a szétválásra, legyen az szép vagy csúnya. Másrészt, nem gondolom azt, hogy mindenkinek való a házasság. Főleg azoknak nem, akik még a lelkük mélyén is királylányok. Mert nekik mi van? Álmodozás a hercegről, majd megjelenik, és felruházzák mindennel. Szó szerint fehér lovat, csillogó páncélt, és szőke sérót képzelnek oda. Megvan a királyság, mindenki biztonságban érzi magát, aztán a királyfi felkel egy nap, és rájön, hogy békát melengetett a keblén.

Nem mondom azt, hogy nem kell a kapcsolat, és égessünk melltartót, nem vagyok soviniszta, sem feminista, pusztán van egy gondolatom erről az egészről.

Én tudom, hogy nem bírom a kötöttségeket. Ahogy gyűrűt látok, menekülök, hányok, bármit, csak a szabadságom maradjon, mert ha egy férfi gyűrűt ad egy nőnek, az annak a kifejeződése, ha tetszik, ha nem, hogy a férfié vagyunk. Onnantól kaszáltak a kacér pillantásoknak, a lopott mosolyoknak, nyüszögéseknek és csillogó szemeknek. Ha ajándékba, vagy csak azért kapjuk, mert a férfi tudatni akarja, hogy mindig ott van velünk, akkor is eljegyzés.

Másfelől én tartom, hogy mindannyian gömbként kezdtük, és középen ketté lettünk fűrészelve, és a csúnya részekhez többen is odaillenek. Ám nem gondolom azt, hogy ennek a megkoronázása egy egész estés feszengés, és temérdek pénz kidobása.

Ettől még nem tartom magam amazonnak, mert nem állok farkasprémbe bugyolálva a szélben karddal és pajzzsal azt várva, hogy jöjjön egy lovag, és ahogy Vörös Szonja mondja, azé a férfié legyek, aki tisztességes küzdelemben legyőz.

Vegyen le a lábamról, lehessek én is nő, ahogy ő férfi, szeressük egymást, de úgy, hogy közben nem fojtom meg a másikat.

Egyszer gitárral, kétszer gyűrűvel próbált maga mellett tartani egy-egy hímpéldány. Nem sikerült. Akivel úgy érzem, amellett kitartok.

Ettől még lehetek bármelyik nőtípus, amit a szerző megemlít, hiszen az a lényeg, hogy mindenből legyen bennem egy kicsi, és ne az, hogy az Anya lépjen az Amazon helyére. Mert akkor lesz egy űr, elvesztjük az énünk azon felét, akit addig szerettünk, akit addig mások is szerettek. Kényszerhelyzetbe kerülünk, görcsös mindennapokba, és egyszer csak azon kapjuk magunkat, hogy undorodunk ránézni a gyűrűsujjunkra.

Végül is, sok műben találkozhatunk a nő négy archetípusával. Azon karaktereket írja le pontosan a könyv. Bár a nyolcvanas évek végén íródott, ma is megállná a helyét.

De hogy jövök én ahhoz, hogy kétségbe vonjam egy neves pszichológusnő állításait? Sehogy. A véleményem miatt picit haragudtam a könyvre. Azt mondanám, amit az egyik barátom is, hogy ezt azoknak ajánlja, akik nem elveszettek, hanem akik tudják, mit akarnak, csak még egy kicsi megerősítésre vágynak. Nekik. Nektek!

*2013-ban olvastam, a régi blogról átmentett, átgondolt ajánló. Könyvtári könyv volt.

Képek forrása: pinterest.com