A testbérlők 1.
Fülszöveg
A
Földet háború pusztította, emberek milliói haltak meg. És ebben a világban
valóra válik az emberiség régi álma: végre lehetséges egy másik személy testébe
bújni.
A
16 éves Callie rábukkan egy titokzatos helyre, ahol rászorult tinédzserek bérbe
adhatják fiatal testüket a társadalom idős, de tehetős polgárainak. Amikor
azonban a fejébe ültetett szerkezet meghibásodik, Callie öntudatára ébred, és
dúsgazdag bérlőjének mesés életét kezdi élni.
Aztán
a lány rádöbben a halálos tervre, aminek ő is része. Az összeesküvés szálait
befolyásos emberek mozgatják, és Callie kénytelen lesz a rejtély végére járni,
ha életben akar maradni. Ez pedig nem lesz egyszerű, mert ebben a világban
tényleg senki sem az, aminek látszik.
Agave
Könyvek (2012)
Fordította:
Fischer Anna
328
oldal
puhatáblás
sci-fi
Kedvenc
idézeteim
1)
A
szavaim a hideg éjszakai levegőben lebegtek, az egész véglegessége túl nagy
súllyal bírt.
2)
Lehet,
hogy szépkorú, de aki egyszer stréber, az úgy marad.
3)
-Az
ifjúságunk produktív szerepet tölthetett be a társadalmunkban – mondta.
Micsoda
hazug.
-Minden
politikus hazudik – mondtam. – Ez a munkájuk alapkövetelménye.
A
hazugságai hatalmasak. Affélék, amelyek gyerekeket ölnek.
4)
Émelyegtem.
Madison egy egész nemzetet süllyesztett le a menüválasztás trivialitásának
szintjére.
5)
Nem
tudtam, mi az ijesztőbb: ha valaki más veszi át a testemet, vagy ha felrobban a
fejem.
6)
Adj
a férfinak maszkot, és elmondja az igazat.
Gondolatok
Nagyon
félek olyan sci-fit olvasni, ami kortárs, és ráadásul nő írta meg, mert
biztosra lehet venni, hogy lesz benne valami szerelmes nyálazás. Így remegő
kézzel vettem szemügyre A testbérlőket, és nagyon is kellemesen csalódtam.
Részleteiben valahol már olvastam ezt a könyvet, viszont Lissa Price mesterien
gyúrta össze a történetet. Gördülékeny, és nem feltétlenül a szerelem áll a
középpontban, hanem a túlélés. Már most ott tartok, hogy „jajdenagyonváromafolytatást”.
Valóságos
felüdülés volt ez a regény, mert felrázott, adott ihletet, és simán le merek
majd venni a polcról más könyvet is a szerzőtől.
Végig
olyan érzésem volt, hogy vett egy kicsit A burokból, meg az Éhezők
viadalából. De pont csak annyit, amennyi nem hat másolásnak. A főbb szálakat
kiemelte, és megteremtette a világ egyik alapját vele. A másik kicsit inkább
Richard Morgan Valós halál című könyvére emlékeztetett. Főleg, amikor
olvastam, hogy a világában szépkorúak vannak, ami Morgannél a matuzsálemeket
jelenti.
Ettől
függetlenül ezt a hármat remekül gyúrta össze, ha mondjuk ezek alapján íródott,
mert lendületes és könnyed történet volt, jól mesélt, és pont annyi volt benne
a szenvedés, amennyinek lennie kellett. Azokért aggódott, és úgy folyt a
cselekmény, amire úgy számít az ember, semmi elrugaszkodás, valami vad irányba.
A
végkimenetelt is sejtettem, de azért meglepett, mert nem mertem rágondolni.
Tetszik
ez a disztópia, és a spóraháború gondolata, mert én is úgy tartom, hogy nem
egyből atommal dobálnánk egymást, hanem először valami mással.
Mindennképpen
ajánlom fiataloknak, disztópia rajongóknak, mert ez azon kevés könyvek egyike,
ami már az első kézhez vételnél összekapcsolódik az olvasóval, és nem akarod
letenni.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése