Sötét Vágyak Vadásza 1.
Fülszöveg
Egy férfi, akit arra
kárhoztattak, hogy örök élete során több ezer asszony szeretője legyen. Julian
mindent tud a nőkről; miként szóljon hozzájuk, mi a lelkük kulcsa és
legfőképpen, hogyan tüzelje fel a testüket. Ám Julian átkozza a napot, amikor
büszke spártai katonából szerelmi rabszolga, dicsőséges hadvezérből vágyakozó
nők szexuális játékszere lett. Másnak a gyönyörű testek, a kéjes női sikolyok
elérhetetlennek tűnő vágyak, neki véget nem érő kínok. Egy napon Grace
Alexander hívatja a szexrabszolgát, hogy kielégítse vágyait, de a fenséges
asszony – oly sok nő közül először – felfigyel a büszke férfira, és kettőjük
szerelme talán még a szörnyű átkot is megtörheti…
A paranormális romantikus
regények királynője, J. R. Ward és Charleine Harris mellett a legnagyobb név a
műfajban. Az Álomszeretővel induló Sötét Vágyak Vadászai sorozata a műfaj
legnagyobb sikersorozata, regényei pedig világszerte több, mint tízmillió
példányban fogytak eddig, és uralják a sikerlistákat. Kinley MacGregor néven Magyarországon
is népszerű kosztümös romantikus regényeket ír.
Kiadó: Ulpius-ház (2009)
Fordította: Varga Zsófia
Oldalszám: 448
puhatáblás
paranormális romantikus
Kedvenc idézeteim
1)
-Nem vagy idióta. Csak
excentrikus.
-Ezt mondták Mary Todd
Lincolnra is. Aztán becsukták a zárt osztályra.
2)
Igazából semmi éreznivalója
nem maradt azóta, hogy valamikor nagyon régen, mint szükségtelen koloncokat,
száműzte az érzelmeit. Létezése nem volt több, mint századokká fűződő töredékes
napok halmaza.
3)
Ahol elszántság van,
mindig akad megoldás.
4)
Cupido minden, csak nem
aranyos. Ami a szívekkel való játékot illeti, jobban szereti széttépni őket.
5)
Egy kissé szétszórt,
igen, így igaz. Ez kábé olyan, mintha azt mondanánk a Mount Everestre, hogy egy
púp az úton.
6)
Aggódom a ti korotok
férfijaiért, Grace. Mind komplett hülyének tűnnek.
7)
-Rád támadok olyasmi
miatt, ami nem a te hibád.
-Semmi baj. Hozzászoktam,
hogy én legyek a bűnbak. Tulajdonképpen ezt választottam szakmának is.
Gondolatok
Vannak könyvek, amiket
csak kerülgetek, mint a forró kását. Ezzel is így volt, ám most nem bántam meg,
hogy folytattam annak ellenére, hogy közbeékelődött egy másik könyv, ami sokkal
jobban érdekelt. Szeretem az újító szellemű könyveket, és azokat is, melyeket
olcsó ponyvának bélyegeznek, mert kell ilyen is, és sok ilyen könyv is lehet
magával ragadó.
Megmondom őszintén,
nehezen indult a kapcsolatom a könyvvel, mert kicsit nyögvenyelős volt az
eleje, de a közepe felé bekeményített. Mindig félek az ilyenektől, és ezzel is
nem tudom, mióta szemeztem, egy barátnőm posztja kellett hozzá, hogy kézbe is
vegyem. Sokáig azt hittem, hogy ez is vámpíros lesz, és mondjuk csak a szexről
fog szólni, örültem viszont, hogy nem így lett.
Grace végre nem egy
nyávogós, nyafogós hősnő. Van humora, nem hagyja el magát. Nem hisztizik minden
piszlicsáré dolog miatt, ha menekülni kell, kiutat keres, nem behúzódik a
sarokba bőgni egy sort. Annyira jól megragadta Kenyon a kettősségét a lánynak,
hogy el tudnám képzelni, hogy egy napon felcsapom a telefonkönyvet, és az ő
rendelőjébe érkezem.
Julianosz is a helyén
van, mégis számomra hiányzott vagy hibádzott benne valami. Nem tudom, pontosan
mi, csak azt éreztem, hogy maga a karakter még rejteget valamit, ami nincs
benne a könyvben. Idealizált félisten, akinek a múltja sötét, és a jövője is
ködbe vész. Ami tetszett, hogy végre, végre, végre nem lett kiherélve egy férfi
karakter.
De ezt leszámítva, itt
minden a helyén volt, és nem maradtak elvarratlan szálak. Jó sejteni lehetett,
hogy mi lesz a vége, de akkor is imádtam olvasni.
A görög istenek jópofák,
bár Afrodité továbbra sem a szívem csücske. – De ez egy másik történet.
Tetszik, amikor egy író
mer újítani úgy, hogy mondjuk a görög mitológia szereplőit modern köntösbe
helyezi, és annak ellenére, hogy személyiségük darabkáját látjuk csak a
mitológiában, itt kapnak egy hátteret mellé, érzelmeket, amiktől valahol közelibb,
emberibb alakot öltenek.
Végül pedig, ez is egy tipikus otthonülős könyv, mert lehet az ember lányára olyan hatással, hogy jobb, ha magában ér az inger. Ja, és szerintem azért jó, ha van internet, vagy egy görög mitológiás könyv a közelben, mert egyszer-kétszer azt éreztem, hogy utána akarok nyúlni.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése