Dungeons & Dragons: Betyárbecsület

 

Nem árulok zsákbamacskát azzal, hogy szeretem a fantasyt. Pont ezért jól esett elmenni moziba, és egy jó majdnem mindenmentes filmet megnézni, ami nem lerágott csont, folytatás, reboot vagy remake, esetleg egy nagy univerzum sokadik része, spin-offja. Direkt nem néztem utána, élvezni akartam, ami sikerült is.

Edgin (Chris Pine) egy tolvajsorsra jutott bárd, aki jól akart cselekedni, jót akart a családjának, mégis elvesztett mindent a lányán, Kirán (Chloe Coleman) kívül. Segített rajta egy barbár, Holga (Michelle Rodriguez), majd csatlakozik hozzá az ifjú varázsló, Simon (Justice Smith) és az alakváltó Doric (Sophia Lillis), akikkel karöltve indul harcba a szélhámos Forge (Hugh Grant) és a gonosz varázslónő, Sofina (Daisy Head) ellen, hogy újra egyenesbe kerüljön.

Korábban is voltak próbálkozások a Dungeons & Dragons (röviden és a továbbiakban D&D) vászonra vitelével, elég, ha a csúfos kudarcra gondolok a kétezres évek elejéről. Szerepjátékot vagy videójátékot, pláne, ha akkora világ és olyan kultusz övezi, mint a D&D-t, nehéz megfilmesíteni úgy, hogy mindenkinek megfeleljen, és még az is értse, aki nem ismeri az alapokat.

Itt ez szerintem sikerült, mert bár ismerem a D&D világát, sosem ástam bele magam. Annak is lehet egy jó élmény, aki nincs tisztában a világgal. Igaz, nekik nem fognak a finom, ámde sűrű utalások ülni, mint a lények, a relikviák, a varázslatok, vagy hogy mi az a paladin, miért mondjuk azt, hogy Holga inkább berszerk, mint barbár, Simon mágus, mint varázsló, vagy Doric nem elf, hanem tiefling druida.

Jonathan Goldstein és John Francis Daley élvezhető, pörgős sztorit tettek össze, ami szórakoztató. Szerintem kellő arányban keveri a humort és az akciót, valamint az érzelmeket. Nem veszi magát a film túl komolyan, és talán másfajta vagy több humorbonbonra számítunk, de nem hiszem, hogy kellett volna, mint ahogy nem egybitesek a szereplők, vagy nem csak a hentelés megy. Nem mondom, hogy maradéktalanul kiszolgálja a mai kor emberének kívánalmait, de üdítő egy sallang- és nyálazásmentes filmet nézni. Egyáltalán nem bántam meg, hogy nem egy kétórás dara, vagy vígjáték, vagy visszaemlékezés, vagy direkt az érzelmekre ható sokkolás.

A látványvilágával nekem nem volt semmi bajom, ahogy a zenével, vagy a változatos helyszínekkel sem.

A csapat látszólag nem, valójában viszont jól funkcionált, dinamikus volt. A poénok néha nem ütöttek arcon, ahogy a párbeszédeken is lenne mit csiszolni, viszont a kémia működött a színészek között. Van benne karakterfejlődés, ami manapság igen nagy szó, és a közös cél mellett ott van a hőseink személyes kálváriája, és motivációja.

Edgin vissza szeretné szerezni a lányát, és rendbe szeretné hozni az életét, feltámasztani azt, aki elveszett. Holga számkivetett barbár, aki a szerelmet választott a kasztja helyett, és végül két szék közül a pad alá esett. Simon önbizalomhiányos, bazárokban pazarolja tehetségét és fosztja ki a gyanútlan közönségét, míg mondjuk Doric a saját népéért szeretne revansot venni, azért, hogy el- és visszafogadják.

Van azért mondanivalója, tudok min agyalni, ha nagyon akarok, és nem erőltetik, hogy itt mindenki, de főleg a csapatunk egy nagy család. Együtt tudtam velük lüktetni, én is részese voltam a kalandozásoknak.

A kalandjaiknak, amiket már láttunk máshol, olvastunk máskor, mégis úgy tudták tálalni, hogy lubickoltam benne.

Az összes kaland kreatív, mozgalmas, izgalmas, gondolok itt Doric jeleneteire, vagy Xenk Yendar (Regé-Jean Page) kardforgatásaira. – Ők ketten lettek a fő kedvenceim, főleg Doric.

A két negatívum számomra, hogy Hugh Grant a szememben sosem volt egy színészgalaxis, és most is ugyanazt játssza, amihez ért. Kiöregedett a nyekenyóka szomszéd srác romantikus szerepeiből, és a szélhámos, hazug, kisstílű negatív karakterekben talált újra önmagára. Jól játssza, viszont a kényszeredettsége már-már irritált. A gonosz boszi pedig nem kapott elég játékidőt, vagy nem tudom, de úgy éreztem, nem tudott Sofina kibontakozni, olyan kevéskének éreztem mindenki máshoz képest.

Egy szó, mint száz, számomra ez egy remek kis egész estés fantasy-kalandfilm lett, nemcsak a D&D szerelmeseinek, de laikusoknak is megfelelő szórakozást nyújthat.