Szűcs Vanda: Egy ikerpár titkos naplója

 Egy ikerpár titkos naplója 1.

 

Fülszöveg

Vajon ki állítja azt, hogy az egypetéjű ikreknek belülről is hasonlítaniuk kellene?

Hát, nem!

Ott van például Feltser Luca, aki színötös tanuló, cserkészetre jár, és sohasem hazudik. És Feltser Zita, akit leginkább csak a csinos ruhák és Nagy Marci smaragdzöld tekintete érdekel.

Ez a könyv az ő titkos, párhuzamos naplójuk, melyet a hetedikes tanév kezdete óta vezetnek: Luca dátumozva és az élményeket pontozva, ahogy kell; Zita pedig csak úgy, ahogy érzi…

Ha hiányzott már, hogy első kézből értesülj a tinik életéről, a suliban és azon túl, akkor neked találták ki ezt a könyvet, amelynek szerzője ugyanúgy tizenhárom éves, mint főhősei, és akikkel együtt fog felnőni a titkos napló további fejezeteiben!

 

Alexandra (2013)

288 oldal

puhatáblás

ifjúsági

 

Kedvenc idézeteim

1)

Nem tudok mást írni, csak annyit, hogy már a saját aurámat is meguntam.

 

2)

(…) úgy lefagytam, mint otthon a Firefox (…)

 

Gondolatok

Mióta tudok róla, hogy létezik, azóta zsigerileg éreztem, hogy el akarom olvasni. Egy valami hajtott, és ezt azt hiszem, nyugodtan bevallhatom, az, hogy mindenki lehúzta. Mindenki, elenyésző kivétellel. Ezért, és azért, mert nagyon kevés ilyen történet érdekel, tuti biztos, hogy nem lendült volna felé a kezem.

Most úgy történt ez az egész, hogy találkozóm lett volna valakivel. Előbb értem oda a helyszínre, és hova menjek addig bámészkodni, ha nem egy könyvesboltba. Eleinte csak simogattam a gerinceket, majd jött egy üzenetem, késik a vonat. Jai ho! Akkor leülünk, ha már van lehetőség, olvasok.

Az ikerszálhoz nem tudok mit hozzáfűzni, mert nemhogy ikrem, de még tesóm sincs, mindenesetre, nagyon hajazott az anno oly’ népszerű, Olsen-ikres filmekre, amikben a két lány gyakorlatilag szöges ellentéte egymásnak.

Az sem zavart, hogy felfedeztem benne az SzJG-t, de hozzáteszem, mivel Leiner Laura egy igényes sorozatot tett le elénk, ami ezután fog megjelenni, mindet össze fogjuk vele hasonlítani. Lényegtelen apróság volt, bár azért a szóhasználatot éppen ezért még gyúrtam volna, akárcsak a szereplőket.

Ami engem kiakasztott, az a formája a könyvnek. Oké, hogy napló, és legyünk hűek hozzá, de a zsinóros betűket hanyagolni kellene, és a TAG-féle tölteléket sem tudtam pontosan hova tenni.

A karakterek laposak, akárcsak a poénok, történések. Ha nincs előttünk, hogy mit szeretne a két szereplő csinálni, akkor lopjunk inkább egy filmből, másik könyvből, de ne hagyjuk őket „lefagyni, mint a Firefox”, mert ettől az olvasó is lelombozódik. S mivel ez nem egy gótikus regény, ez nem jó út.

Valaki azt mondta, hogy túl fiatal. Manapság valahogy szeretünk fiatal írókat olvasni, csak kevés a kiforrott tehetség. Ez esetben sem az elgondolással van a baj, hanem az, hogy még lett volna bőven mit alakítani rajta. Ha egy kicsit tovább ül a történeten, a szereplőkön, ha a szülei (vagy aki olvasta a kéziratot) őszinte hozzá, akkor szerintem egy sokkal jobb művet tarthatnánk a kezünkben.

Annyit mondanék a szerzőnek, hogy gyakoroljon, gyakoroljon és gyakoroljon. Idővel beérik.