Nyáry Krisztián: Így szerettek ők

 

Így szerettek ők 1.

Magyar irodalmi szerelmeskönyv

 

Fülszöveg

Nyáry Krisztián néhány évig költészettörténetet tanított a pécsi egyetemen, majd a 90-es évek közepén otthagyta a katedrát, azóta kommunikációs tanácsadóként dolgozik. Vezetett pr-ügynökséget és közvélemény-kutató intézetet, volt állami szervezet kommunikációs igazgatója, de a hobbija az irodalomtörténet maradt. 2012 elején barátai szórakoztatására kezdte publikálni a Facebookon magyar írók és művészet szerelmi életéről szóló képes etűdjeit, amivel néhány hónap alatt nagy népszerűségre tett szert. A barátoknak szánt bejegyzésekből mára több mint tizenötezer olvasót vonzó kulturális ismeretterjesztő sorozat lett. A szerző célja, hogy a tankönyvi életrajzok papírmasé figurái helyett a valós, izgalmas, de kevesek által ismert párkapcsolati történetek felidézésével szerethető, hús-vér embereket mutasson be, és ezzel kedvet csináljon a művek olvasásához.

40 történet Petőfitől Vas Istvánig. Benedek Elektől Szabó Magdáig, múzsákról, megcsalt szeretőkről, örök hűségről és a szerelem sokféle arcáról.

 

Corvina (2012)

132 oldal

ismeretterjesztő

keménytáblás

 

Kedvenc idézeteim

1)

És még valami, amit szeretnék elérni: legyünk kíváncsiak, merjünk kételkedni!

 

2)

Szerelmük túljutott a hullámvölgyeken: s épp ettől vált eltéphetetlenül erőt kötelékké. Ma is tart.

 

3)

Elfelejtik, hogy a magunk szerelem elszökik a kéményen át.

 

4)

Nem illettünk össze, egy kapcsolat erejét, gyengéjét nem az mutatja meg, hogy mennyire rángatják, hanem, hogy mekkora rángatás nem képes elszakítani.

 

5)

Bánom is én, akármit fecsegnek rólunk. Sok boldogtalanság és rosszul végződő házasság után ismét boldog vagyok.

 

6)

(…) fáj, hogy vagy, hogy nélküled gondolkozni is boldogtalan, és örülök, hogy véled boldog lehetek. Fáj, hogy muszáj szeretnem téged, ha akarom, ha nem.

 

7)

De vajon kikelünk-e az Alvilágból? Hangulatom egyre hánykolódik remény és csüggedés közt. Nagyon türelmetlen vagyok.

 

8)

Aki nem tud szeretettel feloldódni, másban és másért: boldogtalan marad.

 

Gondolatok

Nem vagyok romantikapárti. Az utóbbi időben is hagytam el blogot azért, mert az írója hirtelen csöpögni kezdett. Szeretem a verseket, szeretek évődni, mások szerelmével foglalkozni. Látni, ahogy kibontakozik, egészen a kiteljesedésig. A legtöbb dolog erről szól. Az odáig vezető útról, utána boldogok vagyunk. Vagy ezt a maszkot húzzuk rá a kapcsolatunkra. Hogy ténylegesen mi a helyzet, sosem fogjuk megtudni.

Irodalomórán folyamatosan elemezzük a verseket. Vagyis, a tanár elemezteti a művet, mi meg bólogatunk, mert ha eltér a vélemény, akkor ülj le, egyes. Mindig azt gondoltam, hogy nem látunk a sorok mögé. Az életrajzok is szárazak, gyakorlatilag semmit sem mutatnak meg nekünk. Telefonkönyvszerűen írja le az életüket.

Viszont, megtaláltam ezt a könyvet, és szerettem belenézni íróink, költőink magánéletébe. Talán, köteteikkel az ölemben kellett volna olvasni. Sok mindent más megvilágításba helyezett volna.

Ugyanolyan emberek, mint mi. Ugyanazokkal az érzelmekkel, és hibákkal. Kimondták őket, leírták őket, ahogy mi is, mégsem vettek róla tudomást, mert szerettek valakit. Ahogy mi is. – Utálom a törit, sosem tudtam a fejemben összerakni az eseményeket, évszámokat, neveket. Kavarok mindent, mint boszi a löttyét. De egy tanárom volt, aki meseként adta el a történelmet, és megszerettem. A száraz életrajzokat irodalmon rühelltem. Állítom, hogyha ezeket az információkat is megosztják a tanárok a diákokkal, akkor közelebb éreznék magukhoz az adott embert. Nem lennének annyira megfoghatatlanok.

132 apró gondom van ezzel a könyvvel. 132 oldal. Rövid. A hasonló felépítésű köteteket szeretem úgy olvasni, hogy egy este, egy történet. Néha napok is eltelnek két fejezet között. De ez számomra letehetetlen volt. Random olvastam, ezt bevallom, viszont egy napra odaláncolt a fotelomhoz. Hamar elment, és ezért irgum-burgum.

Másik szívfájdalmam, hogy rengeteg olyan emberről is szól, akikkel csak akkor találkozik valaki, ha kimondottan kutat utána. Talán egy vagy kettő volt, akikkel közelebbről nem ismerkedtem meg (tudtam, hogy éltek, nem olvastam tőlük semmit sem) még, na, majd ez után! Annyira nem volt időnk semmire gimi végéig. Kifolyt a tanáraink kezéből az irodalomoktatás, és kényszerré vált.

S hogy szerethetnénk valamit, ami kényszer? Az egyenleteket is utáljuk.

A könyv külseje és díszítése illik a romantikájához. Remekül kiegészíti, akárcsak a képek maguk.

Kinek ajánlanám? Sokat lehet tanulni belőle, úgyhogy az összes ismerősömnek, olvasómnak. Némelyik szerelem példaértékű lehetne a mai ember számára.