Fülszöveg
Szilveszter.
A kötelező jókedv napja. Amikor muszáj bulizni.
Lia és Norbi
karácsony előtt szakítottak ugyan, de Szánkó szilveszteri buliját nem akarják
kihagyni. Eszti és Csabi, a tökéletes pár, velük együtt indulnak szórakozni.
Miután Szánkó bulija a város másik végében lesz, Lia bátyja, Szilkó vállalja a
sofőr szerepét. De szigorúan csak az odaútra vonatkozóan. Csak aztán minden
másképp alakul…
Az Akkor
szakítsunk egy őrült és felejthetetlen szilveszter éjszaka története..
GABO (2014)
/ L& L (2016)
336 oldal
ifjúsági
puhatáblás
Kedvenc
idézete(i)m
1)
(…) főként,
miután megfenyegettem és kissé kényszerítettem is erre. Semmi gond, a legjobb
barátság fogalmába ilyen is belefér, csak ez az apró betűs rész (…)
2)
Lia, annyi
irodalmi érték van benned, mint egy darab téglában.
3)
- YouTube
make-up tutorial (…)
-
Tutorialhattál volna többet is (…)
4)
- A jövő
évi Értelmező Kéziszótár új kiadásában javasolni fogom, hogy a
„dög” mellé szimplán írják oda, hogy Lia (…)
- (…)
Szívesen kerültem volna a „szemét” jelentéséhez is, de olyan stabilan vagy ott,
hogy nem szívesen venném el azt a remek helyet tőled (…)
5)
Nem hagyom,
hogy hülyét csinálj magadból (…) A tutorial sminked pont elég.
6)
Van
rosszabb, mint egy szilveszteri otthonragadás? Igen. Amikor előkerül az
Activity.
7)
Talán jobb
volt akkor, amikor még én is elhittem, hogy jobb vagy nálam. Mert szembesülni
azzal, hogy kettőnk közül én vagyok az emberibb, ez nem csak aggasztó, de
döbbenetes is.
8)
- Pontosan
mit netezel?
- Csak MSN…
- Ó, korunk
legértelmesebb elfoglaltsága – biccentett rosszallóan.
9)
(…)
Szerintem, engedd el, és ha ő is szeret, akkor majd magától visszajön (…)
- (…) És ha
nem szeretne?
- Akkor
legalább elengedted.
10)
Fiú vagyok,
nekem kétfajta haj létezik. A hosszú és a kopasz. A többi ugyanolyan.
Vélemény
Hol is kezdjem? Többször letettem, és még az olvasás nélküli lapozás szele is
meglegyintett nem egyszer. Persze, belefér, hogy ennyi könyv után legyen egy
lagymatagabb darab is, de csalódtam. Nem biztos, hogy más könyvet is leveszek a
polcról Laurától, ha ezt tartom elsőként a kezemben. Azt olvastam, hogy ez a
Bábel téli párja, szerintem inkább annak negatív pólusa. Két érzelmet váltott
ki belőlem: untam és idegesített, hol egyszerre, hol pedig felváltva.
Sőt, volt a
könyv közepén egy mélypont, amikor úgy éreztem, hiába lapozok, a történetben
mégsem haladok. Az eleje vicces volt, és ha nem lettek volna Szilkó fáradt
poénjai, akkor a végére ki is fullad az egész.
A könyv első
felében nagyon idegesített az, hogy minden oldalon legalább egyszer szerepelt,
hogy „akivel természetesen szakítottunk”, vagy „a barátom, azaz az ex-barátom”
valamilyen formában. Azt hittem, hogy még egyszer meglátom, és hagyom az
egészet. Oké, tíz oldal után még a hülyének is nyilvánvaló volt, hogy mi
történt. Kész, passz, haladjunk. Hála az égnek, a könyv végére ezt levetkőztük.
A
főszereplőnk, aki tulajdonképpen elmeséli ezt, Lia, ha lenne egy ilyen
ismerősöm, megtépném. Bár akkor hajatlan őrült lenne. A két korábbi főhősnőnk
(Reni, Zsófi) aranyosan volt idegroncs, de ez túl ment minden határon. Buta,
hisztis, és minden olyan további emberi értékkel felruházott csitri, akit nem
bírok elviselni.
A többi
karakter olyan semmilyen volt. Norbi aranyos, vicces, menő, titokzatos, ennyi.
Eszti a legjobb barátnő. Csabi az ártatlan szenvedő, Ákos a nyomorult, Era a
szemét áruló dög, Anna a lehetőség. Miklóst bírtam végig, mert annyira
felszabadult, és felelősségmentes volt a karaktere, hogy már attól volt vicces.
Szilkónak
pedig imádtam minden depresszív megnyilvánulását, mert a poénok gerincét adta.
A Szilkó,
Szánkó, Golyó nevek meg valahol kényszeredettnek tűntek, de lehet, hogy azért,
mert ennyi névből fakadó geget még nem találtam egy helyen.
Maga a
történet pedig, egyszerű, mint egy bot, leginkább a tizedikes szilveszter című
rész olvastatta magát.
Azon kezdtem
el röhögni, hogy rendesen ki lett fikázva benne az ünnepi tévéműsor, mármint a
folyton Bud Spencer és Terence Hill filmek unalomig történő ismétlése. Erre,
bekapcsoltam a tévét, és mi megy húsvétkor a film+ csatornán? Naná, hogy
valamilyen film, amiben ők osztogatják a nyúltojásos pofonjaikat.
A történet
mondanivalójáról annyit, hogy szerintem nagyon sok kapcsolat elé görbe tükröt
tart, amit kifigurázunk, amin röhögünk, mégis elkövetjük őket. Jó, nem mindig
ennyire szélsőségesen, és ez nem csak a kamaszokra áll. – Szerintem amúgy Laura
történeteinek szépsége ebben áll, hogy bár tinikről szól, mindenkire
vonatkozik, minden korosztályra.
Nyögvenyelősebben
ment el az egész, ettől függetlenül aranyos olvasmány, és attól függ, hogy mit
ad az embernek, hogy hol áll a szerelem-játékban.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése