Cassandra Clare: Elveszett lelkek városa

 A Végzet Ereklyéi 5.

 

Fülszöveg

Mi az az ár, ami még a szerelemért is túl magas? Amikor Jace és Clary ismét találkoznak, a lány elborzadva tapasztalja, hogy szerelmét és gonosz bátyját Lilith varázslata egymáshoz köti. A Klávé célja megölni Sebastiant, de lehetetlen anélkül végezni az egyik fiúval, hogy a másiknak ne essék bántódása. Alec, Magnus, Simon és Isabelle tündérekkel, démonokkal meg a könyörtelen Vasnővérekkel alkudozik, Clary pedig veszélyes játszmába kezd. A tét nem csak a saját élete, de Jace lelke is egyben. De bízhat-e még a fiúban egyáltalán?

Szerelem. Vér. Árulás. Bosszú. A Végzet Ereklyéi lélegzetelállító ötödik darabjában közelítő sötétség fenyegeti az árnyvadászokat.

 

Könyvmolyképző (2013)

Fordította: Kamper Gergely

506 oldal

puhatáblás

urban fantasy

 

Kedvenc idézeteim

1)

- Basia coquum – mondta Simon. - Vagy mi is a mottójuk.

- Igazából Descensus Averno facilis est. Pokolra szállni könnyű. – helyesbített Alec – Te azt mondtad, hogy „csókold meg a szakácsot.”

- A fenébe! – szólt Simon. – Tudtam, hogy Jace csak szívat.

 

2)

Gyakran megtörténik, hogy mire valami értékes, amit elvesztettünk, előkerül, már nem olyan, mint amikor utoljára láttuk.

 

3)

Váratlan események váratlan lépésekre késztetik az embert.

 

4)

(…) sosem veszíthetjük el a reményt. Életben kell tartani, hogy mi magunk is életben maradhassunk.

 

5)

A minap próbáltam felidézni, mi is a hét főbűn. (…) Fösvénység, irigység, torkosság, irónia, pedantéria, bujaság és fenekelés.

 

6)

A különleges sorsok különleges gyötrelmekkel járnak.

 

7)

A fájdalomtól keményebb lesz az ember. A veszteségtől erősebb.

 

8)

- Hogy lettél meleg? (…)

- Remélem, azt felelted, hogy megcsípett egy melegpók.

 

 

Vélemény
Egyáltalán nem unom, de egyre inkább kitűnik, mi az, amit már olvastam máshol, és szeretném, ha nem vesztené el a hatását.

Az igazság az, hogy beleszerelmesedtem ebbe a világba. Régen éreztem már azt egy fantasytól, hogy kiszakít a mindennapokból, hogy akarom olvasni, minden reggel úgy kelek fel, hogy remélem, van még legalább 20 oldal belőle. Érdekes, rettentően aprólékosan van felépítve, és borulok Cassandra lábai elé. Engem megvett ezzel kilóra.

Először is, Alec. Miért? Miért? MIÉRT????

A bevezetőben említettem, hogy egyre inkább olyan érzésem van, hogy tudom, honnan és mit vett át amellett, hogy még mindig tele van tűzdelve bibliai idézetekkel. Sőt, számomra a Clary-Jace dolog megszűnt érdekesnek lenni. Az utolsó oldalakon, amikor már huszadjára hangzik el az „annyira szeretlek, hogy meghalnék érted” monológ rájöttem, hogy sokkal jobban érdekelt végig, hogy mi történik Magnus és Alec között, vagy hogyan bonyolódik Isabelle és Simon össze, de még a két vérfarkas, Maia és Jordan is érdekesebb – annak ellenére, hogy csöpög -, izgalmasabb, izgatóbb volt, mint a fő szál.

Sőt, szemet szúrt jó pár mondat is, amit korábban más szavakkal, de lehetett már olvasni, mint pl. „Öles léptekkel masírozunk a pokolba, és te arra vagy kíváncsi, hogy alakul a kapcsolatom Magnusszal?”

Clary kezd árnyvadásszá avanzsálni, de ettől függetlenül kicsit idegesített. Értem én, hogy zabszem van a hátsójában, és enélkül nem lenne történet, de volt egy pillanat, amikor megpofoztam volna.

Sebastian karakterének történetét, fejlődését a harmadik könyv óta lehet sejteni, viszont mesterien hazudozik össze-vissza. Egy pár oldalon keresztül azt hittem, hogy lesz valami furmányos csavar a történetben, de végül mégsem lett.

Jace meg… szerelmes… nem tudom, hogy a jó, tökös, erős karakterek miért fordulnak ki magukból, amint vérbő lesz az altestük?

Zakariás testvér… sejtem, hogy ki lehet, de ez csak egy halovány gondolat a sötét porfelhőben.

Luke… jajdeaggódtam.

Szerintem, ismételten a harmadik rész lesz a totál katarzis. Továbbra is figyelni érdemes még az elejtett szavakra is, mert a legkisebb a betű is olyankor tér vissza, amikor nem is sejtenénk, hogy egyáltalán fontossá válhat. A karakterek az előző résszel ellentétben visszataláltak régi önmagukra.

Teljesen mást kellene olvasnom, mert el vagyok maradva egy csomó minden mással, de egyszerűen nem tudtam mással foglalkozni, ameddig az utolsó pontig el nem jutottam.

 

P.S.: A Pokoli szerkezeteket is el akarom olvasni… meg beleolvastam múltkor a Bane krónikákba. Hm-hm… lesznek még álmatlan éjszakáim… egy cseppet sem bánom.