Nína Björk Jónsdóttir – Edda Magnus: Hogyan éljünk izlandiul

 

Fülszöveg

A tűz és jég országaként is emlegetett Izland az ellentétek földje: hatalmas gleccserek és aktív vulkánok, éjféli napsütés nyáron és a legrövidebb nappal télen, ősi nyelv és a legmodernebb technikai újdonságok. Ennek az országnak a gazdag és változatos kultúrája ugyanolyan egyedülálló, mint lenyűgöző tájai.

A Hogyan éljünk izlandiul bennfentes és tökéletes útmutató ehhez az északi nemzethez. Lehet, hogy ettél már skyrt reggelire, és hallgattad már Björk zenéjét, de mennyit tudsz az igazi Izlandról, azokról a helyekről, amelyek páratlanul egyedivé teszik ezt a szigetet? A két barátnő, Nína Björk Jónsdóttir és Edda Magnus összegyűjtötték az izlandi zene és irodalom, a kulturális attitűdök, az étkezési hagyományok és ünnepek legérdekesebb tudnivalóit, így a világ többi része is megismerheti és hasznosíthatja a régi skandináv bölcsesség és a liberális modern hozzáállás különleges keverékének minden értékét.

Ez a gyönyörű és inspiráló könyv betekintést enged a progresszív és békés izlandi nemzet életébe, amelynek középpontjában a szabadság, a közösség és az egyenlőség áll, és feltárja, miért számít továbbra is Izland a világ egyik legboldogabb országának.

 

Scolar (2021)

Fordította: Bartók Imre

224 oldal

keménytáblás

ismeretterjesztő

 

Kedvenc idézeteim

1)

A legfontosabb, hogy minden izlandi pontosan tudja: rossz idő nem létezik – legfeljebb nem megfelelően öltözünk fel!

 

2)

Az biztos, hogy Izlandon semmivel sem lehet olyan meggyőzően kifejezni a partnerünk iránt érzett szenvedélyünk hevességét, mint egy kis fermentált borjúbelsőséggel.

 

Gondolatok

Japán mellett a másik nagy kedvencem, és szívem vágya úticélom Izland. Nem volt kérdés, hogy amikor komolyabban elkezdtem kacsintgatni a jövőbeni terveimet illetően Izland felé, ez a kötet a polcomon fog landolni. Impozáns, informatív, gyönyörű képekkel tarkítják az élvezetes szövegeket, melyek nem is azt mondom, hogy útikönyvszerűek, hanem, mintha valaki csak kiment volna Izlandra, majd mesél, amikor hazajött.

Picikét másra számítottam, mert a címből fortélyokra várna az ember, hogy no, akkor három cukrot tegyél a kávédba, és órajárásnak megfelelően kevergesd, hogy igazi izlandi legyél, vagy valami hasonlóra. Nem von le az élvezeti értékéből, hogy nem ilyen, csak nem feltétlenül fogok így élni. Esélyem sincs vízre vagy hegyekre néző szobákra, havas tájakra és vulkánokra. Maximum bevezethetném a rothasztott halevést, de az annyira nem vonz. Megmutatja, hogy él egy átlagos izlandi ember, sejthető, milyen napjai vannak. Hogyan viselkednek, mit csinálnak, ha beüt a hóvihar, hogy mennek iskolába, milyen ünnepeik vannak, hova mennek kirándulni, milyen étkezési szokásaik vannak, milyen kulturális lehetőségeket rejtenek a mindennapok – ilyenekre ad választ ez a könyv

Ismét rájöttem, hogy van mit tanulni ettől az északi néptől, mert ahhoz képest, hogy némely tekintetben a középkorra hajaz, attól még emberileg modernebbek, mint sok más ország. Mondjuk az el- és befogadás terén, vagy, ahogy egymáshoz állnak ott az emberek.

Az egyetlen dolog, ami zavaró volt, hogy egy-két helyen be van számozva a kép, de maximum a képjegyzékben tudom megkeresni, holott jobb lett volna, ha a képhez van odaírva, mit is látok rajta, mivel kapcsolatban olvasom azt, amit.

Egy apróbb Izlandi térkép azért elfért volna.

Magával ragadott a könnyed szöveg, elmerültem a képekben, és amikor becsuktam, csak még jobban vágyok Izlandra, mindezzel együtt úgy éreztem, mintha én is ott lettem volna a szerzőkkel.