Hűvösvölgyi suli 1.
Fülszöveg
Kamasznak
lenni nem könnyű. Először is ott vannak a felnőttek, akik azt hiszik, hogy
mindent jobban tudnak, és általában ki is mondják a véleményüket. Aztán az
igazi ellenségek, a pattanások, amik a lehető legrosszabbkor tűnnek fel, hogy
megnehezítsék az amúgy is bonyolult hétköznapokat. Na és akkor még nem
beszéltünk a szerelemnek nevezett izéről, ami végképp érthetetlen és kiborító. A
túlélésben sokat segít, ha az embernek vannak osztálytársai, ha elérhető a
Facebook, és van kivel chatelni a legégetőbb kérdésekről, illetve, ha
megfelelően élénk a fantázia – arra az esetre, ha feltétlenül ki kell találni,
mondjuk egy kamu pasit cikis helyzetek megoldására. És sokszor jól jön egy
ikertesó is.
A
„Hűvösvölgyi suli” tizennégy éves ikrei a kamaszkor útvesztőiben barangolnak,
néha kéz a kézben, néha nem szólok hozzád hangulatban, olykor pedig egymást
kirángatva a csávából. Mikor mire van szükség.
Studium
Plusz (2012)
378
oldal
puhatáblás
ifjúsági
Kedvenc
idézeteim
1)
A
felnőttek sem tudnak mindent… pedig szeretnek úgy csinálni.
2)
Ha
minden kötél szakad, a családregényem majd a jövőben játszódik… A fikcióhoz
nincs szükség alapos történelmi ismeretekre. :)
3)
(…)
ezt a szerelem dolgot nem lehet erőltetni. Majd jön, ha jönnie kell.
4)
(…)
ez az a bizonyos szerelem. Annak kell lennie, mert kínoz és gyötör és nem bírok
aludni, és nem bírok koncentrálni, és nem érdekel semmi más, csak ő. (…) Meg
fogok hibbanni ettől a szerelem izétől!
5)
Nem
vagyok elég kihívó, vagy nem vagyok elég laza, vagy nem vagyok elég… nem vagyok
én semmilyen. Ez lehet a baj.
6)
Én
csak alapos vagyok, nem vacakolok.
Gondolatok
Féltem,
és érdekelt a könyv, már csak azért is, mert mindenki nagyon ki van hegyeződve
az SzJG-re, mindenhol írták, hogy lanyha másolat, mások dicsérték. Egyszer
belelapoztam a Libriben, de annyira nem győzött meg, hogy meg is vegyem,
viszont szerettem volna mindenképpen adni neki egy esélyt.
Ez
a SzJG téma az ifjúsági könyvek kapcsán számomra kicsit idegesítő. Azt, hogy ki
milyen írásstílust kedvel, nem az írók tehetnek. Arról sem, hogy gyakorlatilag
egy időben jöttek ki a könyvek, ezért nem érzem 100% másolatnak. Szerintem
ráadásul velem van a baj, mert én még egyáltalán nem úgy olvastam, hogy olyan
lenne, mint a kedvencem.
Ikertesóm
nincs, úgyhogy nem tudom, milyen különbségek vannak a gondolkodásukban, de nem
tudom, hogy ez az Olsen-ikres érzet, ami körüllengi az egészet, az direkt-e
vagy csak így alakult?!
A
„flow élmény” kifejezés is kicsit furcsa volt, mert az alapszókincsen kívül
(like, lol, wow, wtf) maximum a maiak a clutch-ot és a swatch-ot használják.
Ahhoz képest, hogy a két lány tizennégy, nekem néha koravénnek tűntek. Azért
is, mert nyolcadikban én még ott tartottam, hogyan szerezzek barátokat, hogyan
fogyjak le, és hogyan fogok én abban a fránya gimiben megfelelni. Olyan bő két
évvel később indult ez a pasi nevű lavina.
Azért
valahol az is durva számomra, hogy ami a legjobban érdekelt, hogy ki ül
chatelésnél a vonal másik oldalán???
Az
időbeliségét sem nagyon tudtam élvezni, mert kicsit túl hamar jöttek a
váltások: augusztus vége, szalagavató (november?!) és karácsony.
Komolyan
témákat próbál boncolgatni a szerző, amit átlapoztam, mert sallang. Nem kell bele,
nem kell fél oldalon keresztül magyarázni, elég egy-egy gondolat jól
elhelyezve.
Ez
a könyv akkor lenne igazán élvezhető, ha tökéletes másolat lenne, tehát
naplóregény. Vagy írjon blogot, mert így egy kicsit mutatok ebből is, abból is,
és nem érzem azt, hogy egy kerek egész lenne.
A
címet se nagyon értem, mert az iskolában alig vagyunk.
Ha
legalább a karakterekben lenne valami, mondjuk fejlődésre való hajlam, akkor
még jobban át tudtam volna szellemülni.
Jó,
vannak olyan könyvek, amik pusztán csak vannak. A Bay-filmeket sem a mély,
rejtett tartalékaik miatt szeretjük. De ha csak van egy könyv, akkor szeressük
őt. Szeressük a történetüket, és ne görcsöljünk azon a „flow élményen”, amit a
korábbak már meglovagoltak.
Mindegy.
Vár a második rész… (akarom?)
Megjegyzések
Megjegyzés küldése