John Scalzi: Az utolsó gyarmat

 Vének háborúja 3.

 

Fülszöveg

Katonai szolgálata végeztével John Perry leszerelt, és eseménytelen veteránéveit Huckleberry távoli bolygóján tengeti, ahol a Gyarmati Szövetség falusi békebírójaként a telepesek tyúk- és kecskepereiben szolgáltat igazságot. A korábban a Különleges Erőknél szolgáló feleségével, Jane Sagannel él együtt, több hektáros tanyájukon földet művelnek, és büszkeségtől dagadó kebellel figyelik, hogy cseperedik örökbe fogadott lányuk, Zoë.

A falusi idill nyolc évét azonban egy csapásra fenekestül felforgatja, amikor a Gyarmati Szövetség fejese kopogtat a portájukon. Az emberek gyarmatbirodalma ugyanis politikai válság szélére sodródott: a maroknyi telepes segítségével létesített egykori kolóniák az évek során annyira megerősödtek, hogy egy ideje maguk is gyarmatosítási jogot követelnek saját bolygóiknak. Ki más lehetne rátermettebb kormányzója a baljós nevű Roanoke-ra készülő, tíz külön világról érkezett, önfejű telepesnek, mint Perry, a békebíró és az ellentmondást nem tűrő Sagan? Az új kolóniához a Gyarmati Szövetség nagy reményeket fűz, de nem csak azért, mert ezzel megzabolázhatja az elégedetlenkedő gyarmatokat, hanem egy ennél grandiózusabb, magasztosabb cél hajtja, mely egyben Johnt és Jane-t is a galaktikus politika, ármány és cselszövés legmélyebb vizébe dobja, a fejük felett lebegő háború árnyáról már nem is beszélve.

 

Agave Könyvek (2013)

Fordította: Makai Péter Kristóf

294 oldal

puhatáblás

sci-fi

 

Kedvenc idézeteim

1)

-Emlékeztessen rá, miért is vállalta ezt az állást! – szóltam Savitrinak a szemetes fölött.

-Pusztán perverzióból. Fog hányni, vagy sem?

 

2)

Hamarabb fog az éhhalál szélére jutni, minthogy rájöjjön az igazságra.

 

3)

Így is lehet gyarmatosítani: végy kétszáz-háromszáz embert, hagyd, hogy összekészítsék maguknak, amit csak jónak látnak, majd tedd le őket az általuk választott bolygón, búcsúzz el tőlük, és gyere vissza egy évvel később, és szedd össze a csontjaikat. Mert addigra tudatlanságuk és hiányos felszerelésük miatt vagy éhhalált haltak, vagy kiirtotta őket egy másik faj, akiknek szintén megtetszett a terep. (…) Másfelől az sem jó, ha a civilizáció minden kényelmével ellátott telepesek százezreit viszik új gyarmati világba. (…) Még a Földnek is megvan az a vicces tulajdonsága, hogy új betegségeket és kórokozókat termel időről időre, amivel az óvatlan emberiséget kipusztíthatja, pedig ott még őshonos faj vagyunk.

 

4)

A túlvilágon jártam. Onnét visszajönni nem gond. Csak az élet az, amit nem lehet megszokni.

 

5)

A kamaszok lehetnek hülyék és csökött agyúak, de általában a felnőttektől kapott minták alapján viselkednek úgy, ahogyan.

 

6)

-Hazudott neked.

-Úgy döntött, a teljes őszinteséget mellőző választ ad – helyesbítettem. – Nem vagyok biztos abban, hogy ez valódi hazugság-e.

 

7)

Semmi sem lehetetlen, ha a szándék mellett időt és energiát is áldoznak rá.

 

8)

-Magának kell megmentenie az emberiséget, Perry.

-Csak semmi kényszer – vetettem oda.

 

9)

-Nincs gondom a hazaárulással, bármikor ellen tudok állni a kísértésnek.

 

Gondolatok

Sci-fi könyv, szerintem sokan nem lesztek benne érintettek, pedig nagyon jó sorozatról beszélünk, és szerencse, de hamar jönnek ki a folytatások. Külföldön már a hatodik résznél járunk, én nemsokára a negyediknek kezdek neki. Utána meg megint ülhetek tűkön, hogy jöjjön már, jöjjön már.

Ahogy elhoztam, rá is vetettem magam. Nem bántam meg, sőt, hossz idő óta ez az első olyan sci-fi, amiben maradéktalanul el tudok merülni.

Bevallom, én az első rész humorban gazdag világát vártam, viszont annál sokkal többet kaptam. Egy jóval komplexebb eseményt mutat be, hogy milyenek az emberek valójában, hogy rontja meg az alapjaiban jó dolgokat, gondolatokat a politika, a birtokolni akarás, az uralkodási vágy. Talán ezért nincs annyi akció a könyvben, mint a korábbiakban. Minden a stratégiáról szól, hogyha valaki megtudja a másik következő lépését, a sok-sok útból melyiket választja, miért teszi. Van-e mersze hozzá?!

Az előző két rész szálai, utalásai értelmet nyertek sok tekintetben.

Zoë nem szerepel sokat, de megszerettem.

Mindezzel együtt kicsit giccsesnek találtam, hogy „ott végződik, ahol az első elkezdődik”. Megbocsátható. Picit talán túl könnyű, rövid és hamar lezárása a történet vázának. Számomra értelmetlen, hogy akinek tudnia kellene az eseményekről, azok pont nem értesülnek róla. Lehet, hogy később lesz kibontva ez a szál, nem tudom. Ezek nekem levonnak az értékelésből, de fogyasztható, könnyen érthető történet.

Kíváncsi lennék, hogy aki olvasta az első két részt, annak ez hogy tetszik, mert hangulatában és sodrásában merőben más.

Ha valaki szeretne egyszer sci-fi könyvet olvasni, mindenképpen Scalzi könyvei lennének azok, amiket a kezébe adnék. Gördülékenyen ír, néhol poénos, mindenhol érthető, viszonylag egyszerű történet, fordulatokkal telítve, és nem kell fizikusnak lenni hozzá.