Vlagyimir Szorokin: Cukor-Kreml

 

Kreml 2.

 

Fülszöveg

2028-ban járunk ismét, az opricsnyik egy napja világában, amelyről ezúttal teljes körképet kapunk. A Rettegett Iván-i rémuralmat a nemzeti giccsel egyesítő, „újjászületett” Oroszország már túl van a vörös és szürke „zavaros időkön”. Most a Nagy Falat építi, mely elkeríti az országot a külső ellenségektől, főként a megvetett Nyugat szabadosságától.

Közben az Uralkodó vezetésével a titkos rendőrség és az opricsnyikgárda kemény harcot vív a belső ellenség ellen. Szorokin bámulatos fantáziával és nyelvi leleménnyel festi elénk ennek a riasztó, a középkori cárizmus, a kommunizmus és a fasizmus egynémely borzalmait már újraegyesítő, de egyelőre még viszonylag szelíd – édeskés és giccses – diktatúrának egy-egy szeletét: a Nagy Fal építésének egy napját, a szexre kiéhezett Uralkodónő ábrándozását, egy kocsmát, ahol a „hóhérok” épp megvitatják a vesszőzés és a korbácsolás előnyeit és hátrányait, egy nyilvánosházat, melyben az állami opricsnyik urat kényeztetik a leányok, egy ellenzéki gúnyirat szerzőjének kegyetlen kihallgatását, egy ellenzéki összejövetelt, melynek tagjai kábítószer hatása alatt álmukban farkassá válva darabokra szaggatják az Uralkodót és hozzátartozóit – s végül megjelenik Komjaga, az első kötet főhőse is, miután Papát, az opricsnyikok vezetőjét letartóztatták. S ki tudja, mi következik, miután Oroszország újra felbolydult, mert elfogyott a gáz?

 

Kiadó: Gondolat (2009)

Fordító: M. Nagy Miklós

Oldalszám: 210

sci-fi/disztópia/alternatív

puhatáblás

 

Kedvenc idézeteim

1)

Nő, növekszik a Nagy Fal, elkeríti Oroszországot a külső ellenségektől. A belsőket meg darabokra tépik az Uralkodó opricsnyikjai. Hisz a Nagy Falon túl ott vannak az átkozott kiberpunkok, akik törvénytelenül szívják a gázunkat, a képmutató katolikusok, a szemérmetlen protestánsok, az eszement buddhisták, a dühös muzulmánok, meg egyszerűen csak a züllött istentelenek, sátánisták, akik átkozott zenére rázzák magukat a tereken, megrögzött narkósok, telhetetlen szodomiták, akik egymás fenekét szaggatják a sötétben, förtelmes metamorfok, az Istentől kapott alakjukat váltogató farkasemberek, és mohó plutokraták, rosszakaratú virtuálok, kegyetlen technotronok, szadisták, fasiszták és megaonanisták.

 

2)

Oki-doki, te kis banyakoki.

 

3)

Kéregess együtt a többiekkel. Mert többnek többet adnak, mint egynek.

 

4)

Mert a gonosz az már csak olyan, szaporodik, szaporodik, amíg a jó széjjel nem zúzza.

 

5)

-Szervusz, piszkavas.

-Szervusz, ember.

-Hová-hová?

-Munkát keresek.

-Szegődj el énhozzám.

-És mit kell csinálnom?

-A nép ellenségét fogod kínozni velem együtt: a sarkukat perzseled, a farkukat pörzsölöd, állami pecsétet nyomsz az ülepükre. Tiszta munka: tiszta, könnyű és kellemes.

 

6)

Nem csak hogy írtad, hanem terjesztetted is úton-útfélen, mint bűzhödt mérget, melyből vérengző indulat fröcsög.

 

7)

Keveset ütök, de nagyot.

 

8)

A bűn édes, ahogy mondani szokták. Én meg gyenge nő vagyok, és az ördög ravaszul tudja a hálóját kivetni.

 

9)

Hisz tudod, szeretek mások stílusában írni. Így szebben és szívhez szólóbban sikerül. Mert különben magamtól mit tudnék? Csak hogy szervusz meg viszontlátásra.

 

Gondolatok

Fontos azzal kezdenem, hogy gyengébb idegzetűeknek egyáltalán nem ajánlom, mondjuk, ezt bármelyik könyvével kapcsolatban elmondhatom. Nem szerettem sosem az orosz irodalmat, mert nem érdekelnek a végeláthatatlan sztyeppék leírásai. Először Pelevin volt az, akire azt mondtam, hogy megváltoztatom az álláspontomat, majd kezembe került a Jég, utána a Kékháj, majd a Bro útja és a 23.000.

Számomra Szorokin nagy kedvenccé vált, és iszom minden szavát. Főleg a Jég a nagy kedvenc, sorban utána a Kékháj. A többiek még ütik egymást a harmadik helyért. Bevallom, ehhez a könyvhöz nem volt sok kedvem, amikor nekikezdtem, csak azért, mert nem volt más. Viszont, egyáltalán nem bántam meg, hogy bekapcsoltam az e-book olvasót.

Az előzményt nem olvastam, de így önmagában is fogyaszthatónak találtam. Amikor elkezdtem olvasni, akkor fogtam a fejem, hogy ismét egy novelláskötet, de nem, mert a Cukor-Kreml összekapcsolja az összes részt. Nem mellesleg, a cukorka, mint kábítószer és az Uralkodó, mint díler, remek metafora. – Kristálytiszta képe annak, ami most zajlik Oroszországgal és Putyinnal kapcsolatban. Egyre több a nyomor, egyre nagyobb a kontroll, épül az a bizonyos fal. A cukorkaosztogatás is elkezdődött. Persze, nem csak erre a környezetre lehet ezt vonatkoztatni, hanem bárhol a világon megtalálható ez, én most itt szép hazámra gondolok, mert itt sem okosbetonból épül az a bizonyos fal.

Szerintem minden stílus és hangnem megtalálható benne. Néhol humoros, néhol undorító, néhol ironikus, néhol kegyetlen. Gondolom, Az opricsnyik egy napja inkább a hatalmi viszonyokat mutatja be, míg ez a világot építi fel, a várható jövőt, a hogyant és a hátterét az előző résznek egyszerre.

Amúgy valószínű, ha ezzel kezdtem volna a Szorokinnal való pályafutásomat, nem lennék vele jóban, de nem volt rossz. Egyes részei az agyamba égtek. Ez nyilvánvalóan köszönhető a fordítónak is, akinek biztosra veszem, nem volt könnyű dolga.

Szorokin világa általában egyszerre taszít és vonz. A kegyetlensége és a realitása az előbbi, a pszichológiája az utóbbi. Szerintem kevés merészebb író van, mint ő, aki kimondja a véleményét abban a nyers formában, ahogy az megfogalmazódik benne.