Direkt nem olvastam róla semmit, még az értékeléseknek sem néztem utána, mert korábban már elkövettem ezt a hibát. Persze, hallottam, hogy nem lett a legjobb, de nem szerettem volna eleve negatív szájízzel hozzáállni. Vártam is, meg nem is. Miután megnéztem, pillogtam, hogy most mi történt, ez mi volt? Úgy érzem, majdnem négy óra ment pocsékba az életemből.
Szeretem
a Vajákot, és félre ne értsetek, nem vártam, hogy ugyanaz legyen, de
azért kívántam, hogy rezonáljon annak a hangulatával. Úgy érzem, meg akarták
lovagolni annak a sikerét, és rá akartak licitálni a Sárkányok házára,
valamint A hatalom gyűrűire. Pont ezért lett olyan, mint a Pindúr Pandúrok:
cukor, só és minden mi jó, így születtek meg… pech, hogy míg az aranyos, ez
botrányos.
1200
évvel az anyasorozat előtt járunk, amikor elvékonyodik a határ a világok
között, és szörny kell, hogy legyőzzék a szörnyeket a tündék világában. Erre
hivatott egy maroknyi tünde, akik végül az első vaják megteremtésével szeretnék
elejét venni a szörnyinváziónak, egy kor végének, és szeretnék ledönteni a
regnáló hatalmat.
Ez
még nem is lenne baj, mert nagyjából ez egy jó fantasy alap. Viszont, ritkán
látok ennyi ötletet, ennyi mindent bezsúfolva négy részbe úgy, hogy szinte
semmi nem kapcsolódik semmivel, semmi nem passzol semmihez. Magyarázatnak
szánták, vagy nem is tudom, de előbb el tudtam volna képzelni egy olyan
spin-off sorozatot, aminek a középpontjában Vesemir áll, vagy a Farkas iskola, vagy
ami ebben a világban játszódik teljesen noname szereplőkkel, akár lehetett
volna YA is, vagy Geralt fiatalkorára/gyerekkorára, vagy a varázslónők
iskolájára, mint erre, aminek se eleje, se vége.
Ebből már nyilván lejött, hogy nekem inkább negatív lett a véleményem, de ezt alább el is magyarázom, miért.
Az
időbelisége zavart a legjobban. Oké, kellett Kökörcsin, hogy legyen egy
összekötő szál, és egy keretes szerkezet, meg persze, egy ismerős, kedves,
szeretett arc. Aztán gyorsan ugrunk egy mesébe, ami a képi világ alapján
modernebb, mint a Vaják kora. Mintha, nem is korábban lennénk, hanem minimum az
Atreides-ház központjában, esetleg a Vörös toronyban, vagy bármelyik ókori civilizáció
nagyházában. Az idő érzékeltetése nem sikerült, mert az egyik jelenetben úgy
érzem, hónapok, évek teltek el, a másikban meg egy-két óra vagy nap. A
melodráma húsz perc, az Együttállás húsz másodperc. Eltökölünk három részt
arra, hogy legyen egy szedett-vedett csapatunk, a katarzisnak szánt bosszú és
igazságtétel egy putty. Erre az akcióra nem kellett volna egy vaják, vagy ez a
sorozat.
Bizonyos szereplőknek túl sok, míg másoknak, például Ithlinne, Avallac’h és Eredin túl kevés játékidő jut.
El
is érkeztünk a szereplőkhöz, akikkel a néző képtelen kapcsolódni. Nem tudtam
senkivel sem együtt érezni, nem tudtam kit utálni, vagy kinek szurkolni. Nagyon
távoliak, és nagyon lecsupaszított karakterek. Sok helyen naivak, és logikátlanul
cselekszenek, arról nem is beszélve, hogy nincs a szereplők között kémia. A
szerelmi szálak, a karakterek közti kapcsolatok azért vannak, hogy legyenek,
esetleg szolgálják a woke-ot, a pc-t, a metoo-t. Sajnálom ezt mondani, és
nyilván nem leszek népszerű, de annyira izzad a Netflix azon, hogy minél többen
nézzék, hogy több díjra jelöljék a sorozatait, hogy az összes rasszból,
vallásból, nemi identitásból, szexuális hovatartozásból, korból és nemből,
fajból (most, mint fantasy), egészségi állapotból belenyomorgat legalább egyet
a produkcióiba, és számomra itt nagyon zavaró volt. Van egy meleg
antagonistánk, aki gonosz lesz. Van egy magát szendének beállító cselszövőnk.
Egy süket-néma, aki nem tehet semmiről. Van fekete girl-power tündénk, meg egy
kínai idős tündénk, meg egy belterjes, félig rokkant. Egy leszbikus, skizofrén
törpénk. Ja, meg két hetero szereplőnk, akik nekem a legszimpatikusabbak voltak
– végig azon imádkoztam, hogy az egyik srácból legyen az első vaják, és ne az
afroamerikai csajból. A kevesebb néha több elvét követtem volna, mert
sokszínűbb lett a felhozatal, mint Mos Eisley.
A
régi karakterek nyomai visszaköszönnek bennük, de Éile sosem lesz Kökörcsin,
ahogy Fjall sem Geralt.
A fent felsoroltak túlzott reprezentációja a játék minőségére megy, és azt gondolom, az egyes színészek sokkal többet, sokkal jobban tudtak volna kihozni a karakterükből, mint ami lett végül.
A
sztorivezetése kusza, mintha a forgatás napján találták volna ki, mit vesznek
fel aznap, és pont ezért összeszedetlen az egész. Semmi nincs elmagyarázva,
vagy kibontva, plusz, annyira hányaveti módon van összekötve az anyasorozattal,
hogy fogtam a fejem. Bosszúsztori is lehetett volna. Igen, a Vaják is hígul a tucatfantasy
irányába, de ez nem rossz feltétlenül, a cselekmény, az árnyalt karakterek, az
akció, a humor és a dráma megfelelő elegye el tudná vinni a hátán, ami itt nem
volt meg. Ha nem Vajákként állok hozzá, akkor azt mondanám, ez középkategóriás
fantasy, ami igen alacsony költségvetésből készült az Asylum égisze alatt.
Kísérletet
tesz a tündék aranykorának, diktatúrájának bemutatására, alapot próbál adni a
későbbi társadalmi rendnek, a szörnyek megjelenésének, a monolitok
jelentőségének, megpróbálja elmagyarázni, hogyan és miért jött létre az első
vaják. Nos, ez részben összejött, de komolyabb cselekmény nincs, ugrálunk a
szereplők között, térben és időben. A párbeszédek semmilyenek, magyarázó
eszköznek vajmi kevesek.
Lehet,
hogy jobban állt volna, ha több része van, és mondjuk, elkezdenek a
monolitokkal mókolni, megtörténik a Szférák Együttállása, aztán bejön a házba
egy gazda tünde, aki egy vérmocskos szörnymaradékot tart a kezében, aztán
mondja az asszonynak, hogy szörny kell a szörnyek ellen, snitt, és a következő
jelentben bezárul egy ajtó, jöhet az első vaják, vagy tudom is én.
A Füvek Próbája még egynek elmegy, a tájak szépek, és ennyi, ami pozitívumként elmondható róla. Számomra rettentően univerzum-idegen benne minden.
Nem
tudom, mi történt a Netflix háza táján, de sokszor a sorozatok sztorija jó, a
vége rossz, vagy mindent felülreprezentálnak a fogyasztás érdekében, de ez
mindennek a rovására megy, mint itt is, és egyszerűen nem lesz jó a
végeredmény.
Nincs
benne lélek, nincs mondanivalója, tanulsága, klisés.
Megértem Cavillt, de azt hiszem, nem ő vesztett ezen nagyobbat, hogy otthagyta a franchise-t, hanem a készítők, és már előre sajnálom Liam Hemsworth-öt is. A vaják nem tökéletes, de nézhető, élvezhető sorozat, míg ez fájdalmas, és ugyanúgy, ahogy Merwyn, feledésbe fog merülni.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése