Papp Dóra: Bolyongó

 

Bolyongó 1.

 

Fülszöveg

Szepes Norbert szeptemberben új esélyt kap a helyi hatosztályos gimnázium egyik végzős osztályában. De nem egyszerű a beilleszkedés. Tetoválásai láttán többen összesúgnak a háta mögött, mások őrültnek tartják különös szokásai miatt. És persze fontos kérdés, hogy mit szól hozzá az osztály legmenőbb rockere, nem beszélve az éles szemű Farkas Míráról, aki olyan gyanakvóan néz rá, mintha küldetésének tekintené, hogy minél többet megtudjon titokzatos új osztálytársáról.

Norbit azonban évek óta nem érdekli a cikizés. Ami igazán számít neki, az az anyjának tett ígérete, az Őry család baráti oltalma, Mikko, a finn tökfej, a városszéli tölgyerdő, az akácméz, és egy félkarú isten. Csakhogy hamarosan felbukkan egy árny a múltból, aki mintha Norbi saját árnyéka lenne – és a fiú kénytelen számot vetni mindazzal, ami miatt ott kellett hagynia régi iskoláját, és meg kell hoznia egy olyan döntést, amelyben nem biztos, hogy a sors istennői a segítségére lesznek…

 

Ciceró Könyvstúdió Kft. (2018)

424 oldal

ifjúsági

 

Kedvenc idézeteim

1)

Elnevettem magam – a nevetés a legjobb gyógyszer arra, hogy ne kezdj el bombaként ketyegni.

 

2)

El kell tévedni. Mit mondok mindig? El. Kell. Tévedni. Magadban. Aztán majd lehet visszamenni. Naponta, tesó.

 

3)

Nincs semmi előre megírva – mondta határozottan. – És ha keményen dolgozom a céljaimért, akkor képes vagyok bármit elérni. Rajtam áll, hogy alakul az életem, nem valami felsőbb erőn vagy istenségen, aki erre vagy arra teremtett.

 

4)

Szerintem a tudásnak akkor van értelme, ha nem beléd verni akarják, hanem ha meg is akarod szerezni magadnak. Kell a motiváció, csak úgy ragad meg.

 

5)

Tudod, hogy mi a legnagyobb baj veled? Hogy tisztában vagy a saját értékeddel. Csakhogy ez a világot nem érdekli, érted?

 

6)

Meg kell tudnom az internettől a szerető szó pontos jelentését. Csak szex, nem? A szerelem ér?

 

7)

Lejárt a sírhely díja, meg kell váltani a végső nyugalom helyét újabb pár évtizedre. Nagy az ára a halálnak.

 

8)

Mi a gyengeség? Mi az? Mi a bátorság? Ha előrelépsz, vagy maradsz a helyeden, szilárdan, megkeményítve a szívedet? Ha mész vagy maradsz? Ha bosszút állsz vagy összeszorítod a fogad?

 

Gondolatok

Ez volt az első találkozásom az írónővel, és nem ez lesz az utolsó. Valahogy van olyan helyzet, amikor úgy kerül a kezembe könyv, hogy pont az adott életszakaszomhoz passzol, és találok benne bőven morzsát magamnak. Ez is egy ilyen, és valahogy a Nornák szőtték úgy, hogy ezt el kell olvasnom – ritkán érzek ilyet, de amikor megláttam a neten, már akkor tudtam, hogy haza kell jönnie velem.

Lehet, hogy picit spoileres leszek az alábbiakban, de nem a történet alakulása kapcsán!

Kezdem azzal, ami rögtön megütötte a szemem. Végre nem Thor és annak a kalapácsa! És végre nem görög-római istenek! Utóbbiból már sok volt, az előbbit meg boldog-boldogtalan hordja, jórészt, mert azt ismerik (csak).

Ahhoz képest, hogy ifjúsági, nagyon szépen összetett kötet. Érint személyes és társadalmi problémákat, dolgokat, amikről igenis beszélni kell, mint bevándorlás, kisebbség, túlsúly, szülő-gyermek kapcsolat, illem és tisztelet azok felé, akik segítenek nekünk, a lazaság és az erkölcsösség, a norma értelmezése, vagy az egók harca.

Külön tetszett, hogy a szereplők beszélnek róla egymás közt úgy, hogy mindenki hű marad a szerepéhez, és nincs a számba rágva, mit kell gondoljak egy-egy kérdésről, ami felmerült az olvasás során.

Ami még felbugyog, az a rengeteg gondolat és érzelem, nem feltétlenül a szereplők kapcsán, hanem rajtuk keresztül, az olvasó saját tapasztalatai miatt. Pont ezért egyáltalán nem könnyű olvasmány.

Norbert. Gondolom, nem véletlenül lett északi fény a főszereplő neve. Abszolút illik hozzá. Egyenes, logikus karakter, még akkor is, amikor az élete elér bizonyos fordulópontokat. Kilóg a tömegből több szempontból is. Nem átlagos „tini” karakter, és a fejlődése is érdekes, ahogy szép lassan lefejtődik róla az összes réteg, és ott áll csupaszon.

A kellékei a személyiségének misztikus részletei, s egyben védőpáncéljai és mankói. Emiatt a csipetnyi mágia miatt megfejthetetlen, ezért izgalmas és érdekes, és piszkálja az olvasó fantáziáját, hogy ezt a srácot meg kell fejteni. Nagyon összetett karakter, és minden meg is van szépen magyarázva.

Pont úgy, ahogy a többiek. Míra, akinek határozott elképzelései és céljai vannak, vagy Gabesz a rózsafüzéres rocker, de itt van Mikko is, akiből végtelenül keveset kapunk, mégis annyit, hogy a fejünkben létezővé válik. Sorolhatnám még a karaktereket, de így is hosszú leszek.

A szereplők mellékszereplők, Norbihoz képest mindenképpen, számomra még a farkaslány is.

 

Ez az írás nemcsak szórakoztat, de tanít is. Itt van például a különbözőség, a félelmetes ismeretlen, a problémák feldolgozása és a kivetítés. Ha valaki másnak születik vagy formálódik, mint az átlag, nehéz dolga lesz. Nemcsak a többiek elfogadásáért kell küzdenie, hanem saját magával is a környezeti behatások miatt. Ez elkísérheti akár egész életében.

Olvashatsz önismereti könyveket, nézhetsz róla filmet, járhatsz előadásokra. Hihetsz abban, amiben akarsz. Ha csak nézed a poklod bugyrait, de nem kerülsz bele, hogy szembenézz a démonaiddal, akkor sehol se tartasz az utadon. S pont ezért könnyű a kivetítés, a címkézés.

A belső gyötrődés mindig erősebb, mint a külső. Át kell éljük a saját Ragnarökünket, hogy beléphessünk a Valhallánkba, hiszen az egész élet küzdelem, mind harcosok vagyunk a magunk módján.

Félelmetes egy ismeretlen, mert beengedjük a világunkba, és félünk, hogy lerombolja azt. De ezt csak úgy teheti meg, ha hagyjuk. Sokszor nyomnak víz alá. Rajtunk áll, hogy feljövünk a mélyből, vagy vége. Sőt az is, mit csináltunk addig. Éltünk, vagy csak léteztünk? A címkézés és a tudatlanság is népbetegség. Legyél különc, és bármi lehetsz, minden, csak jó ember nem. S miért? Mert gondolkodni és megismerni luxus. Az általánosítás jobban fekszik.

Valószínű, a lázadó sejtjeim miatt, én Norbi pártját fogtam. Nem minden megmozdulásában, de kirekesztettségében igen. Volt, hogy a tanároknak, szülőknek, ismerősöknek és osztálytársaknak adtam igazat. Pusztán én megtapasztalás párti vagyok.

Rengeteg minden felidézett a gimiből, általánosból, akadt olyan is, ami a mai napig érvényes, és nem csak rám, hanem az ismerőseim zömére is.

Ami pedig Pásztor Danit illeti. Ő az a mételyes tükörkép, amit egyikünk sem akar látni. Van, akinél függőség, van, akinél érzelem, van, akinél lelkiismeret, vagy egy rossz ómen, de ő az a démon, ami mérgezi az egészet. Őt kell legyőznie mindenkinek.

 

Az alapos háttérmunka látszik a történeten, főleg a töriórás megmozdulásokon, és a germán mitológiás részeken. Végig E/1. és egy szálon haladunk. Nincs hirtelen vége, vagy összecsapottság. Túl sok gondolat van benne, s mégsem elég. Miért?

A vége miatt.

Hogy szomorú vagy sem, azt mindenki döntse el maga. Nekem igen ellentmondásos gondolataim vannak. Kettős ez az állapot, mert az elevenemet találta most el egyszerre azzal az oldallal, ami a konvenciókhoz kötődik. Nagyon szeretnék folytatást, de ennek nem állna jól.

A felsorolt zenék remekek, azokat hallgattam, amik meg voltak említve a könyvben. Tízpontos mind. Kicsit sok volt a tök szó a kötetben, de oda se neki!

Ajánlom mindenkinek, nemcsak az ifjaknak, hanem azoknak, akik készek elveszni a saját mélységükben.

Hail Valhalla!