Fülszöveg
Zsófi
tizenhét éves és RHCP rajongói blogot ír, ezért nem is kérdés, hogy az idei
Bábelfesztre egész hetes bérletet vesz, hiszen az utolsó nap sztárfellépője a
Red Hot Chili Peppers.
Zsófinak
ez lesz élete első fesztiválja, amelyen barátaival, Napsival, Abdullal, Hipóval
és Szaszával együtt vesznek részt. Ez pedig azt is jelenti, hogy többnapos,
ismeretlen olaszok utáni hajtóvadászat, az orvosi sátorban töltött hosszú órák
és a VIP-szekcióba való kétségbeesett bejutási kísérletek is várnak rájuk. A
folyamatos bulizás, sátorozás, a koncertek és a legelképesztőbb közös élmények
felejthetetlenné teszik ezt a hét napot, sőt, talán az egész nyarat.
L&L
(2020)
512
oldal
puhatáblás
ifjúsági
Kedvenc
idézeteim
1)
Nem
értem, mi ez a szerelem a fekete-fehér műsorok és nagypapa között, erős a
gyanúm, hogy a fele róla készült, azért élvezi ennyire.
2)
A
srácok bunkók, a lányok meg odavannak értük.
3)
-Mert
reméltem, hogy felajánlod, hogy hozol nekem, hogy ne így kelljen elindulnom! (…)
-Pszichopatán?
-Nem.
Pizsamában.
4)
-Abdul,
apád keres.
-Miért?
-Mert
a fia vagy.
5)
Apu,
ne lolozzál már itt, rém ciki vagy!
6)
Hát,
igen, fesztiválbetegség az elnyomorodás, a földön ülünk, földön alszunk életmód
eredménye a totális elgémberedettség és a kattogó ízületek.
7)
A
legjobb barátnő feladata egyértelműen az, hogy velünk utáljon vadidegen
lányokat, akik a boldogságunk útjába állhatnak.
8)
-Nyávogj
már!
-Miaú
– (…) Nem hiszem el, hogy belenyávogtam a telefonba. Józanul.
9)
-Csak
gondolkoztam.
-Nem
kéne. Abból soha nem jössz ki jól.
Gondolatok
Nagyon
megszerettem az írónőt, és teljesen be voltam sózva, hogy jöjjön már ki az új
könyve, utána meg, hogy a kezemben tarthassam végre. Tény, ez most e-book
formátumban történt meg, de azt hiszem, sőt, tudom, hogy meg fogom venni
nyomtatásban az összes művét, mert ezt a kezemben kell tartani.
Persze,
így is megvolt simán a fesztiválhangulatom utána. Közben pedig az első kétszáz
oldalnál Iron Maiden szólt, majd RHCP. Amikor valaki felhívott olvasás közben,
az volt az első kérdése, hol vagyok, mert üvölt a zene. Mondom, nem vagyok
sehol, csak egy fesztiválos könyvet olvasok, és kellett a hangulat.
Egész
nap nem csináltam semmi mást, csak olvastam, és olvastam, és vasárnap le is
tudtam a könyvet, de rossz, mert már nincs, és nem tudom tovább olvasni, és
most még jól jött volna valami, bármi. Még kaját készíteni is elfelejtettem.
Illetve, nem is. Csak a második helyre szorult. De a könyv tehet róla! Abszolút
letehetetlen!
Egy
percig nem volt bennem az, hogy mi a közös ebben a könyvben és az SzJG-ben,
sőt, a könyv közepére teljesen elfelejtettem az utóbbit, mert simán egy élő,
lélegző történet volt. Imádtam a szereplőket, a párbeszédeket, a történet
sodrását, mindent, mert teljesen visszahozta a valaha volt fesztiválos / rock
táboros / koncertes élményeimet.
A
kedvenc karakterem a főszereplő, Zsófi és Szasza. Kolos hiába volt valójában überjófej,
akkor is maradt a középkategória. Boldit megszerettem… a punk is remekül volt
része a történetnek.
Mindenki
a helyén volt, és a karakterek jól kidolgozottak. A menőnek volt oka arra, hogy
menőnek bélyegezzék.
Hosszú
idő óta ez volt az első könyv, amin itthon hangosan nevettem!
No,
ennyi ódazengés után, kinek ajánlom? Mindenkinek!
Megjegyzések
Megjegyzés küldése