Lauren Kate: Fallen - Kitaszítva

 

Fallen 1.

 

Fülszöveg

Van valami fájdalmasan ismerős Daniel Grigoriban.

A rejtélyes és zárkózott fiú azonnal felkelti Luce Price érdeklődését, amint a lány meglátja a Sword & Cross bentlakásos iskolában. Ő az egyetlen jó dolog az intézményben, ahol tilos mobiltelefont használni, a többi diák nehéz eset, és minden mozdulatukat biztonsági kamerák figyelik.

Csakhogy Daniel nem akarja, hogy bármi köze legyen Luce-höz és mindent megtesz, hogy ezt nyilvánvalóvá tegye a lány számára. De Luce nem képes lemondani róla. Úgy vonzza a fiú, mint éjjel a pillangókat a tűz fénye, és muszáj kiderítenie, amit Daniel olyan elszántan szeretne titokban tartani…

A veszedelmesen izgalmas és sötéten romantikus regény letehetetlen olvasmány és felülmúlhatatlan szerelmi történet.

 

Kiadó: Könyvmolyképző (2012)

Fordító: Farkas Veronika

Oldalszám: 366

fantasy/ifjúsági

puhatáblás

 

Kedvenc idézeteim

1)

Ezekre a pszichopatákra sokkal keményebb korlátozások vonatkoznak, mint ránk, a többi elvetéltre. Őket csak béklyósoknak hívjuk.

 

2)

Annyira lefoglalja a hamburgere, hogy még a sátán hívását sem hallaná meg – mutatott Danielre, de tényleg erősen a hamburgerére koncentrált.

 

3)

Az ördögbe (…) Nos, maga azt mondta, az infernóban Lucifer szája a legmélyebb bugyor, azért végzi ott az összes áruló. De én (…) úgy gondolom, hogy a Pokol legrettenetesebb részét (…) nem az árulóknak, hanem a gyáváknak kellene fenntartani. A leggyengébb, leggerinctelenebb veszteseknek. Mert számomra úgy tűnik, hogy az árulók legalább hoztak egy döntést. De a gyávák? Ők csak ott ültek a körmüket rágva, rettegnek, de nem tesznek semmit, mert félnek bármit is cselekedni. Ez sokkal rosszabb.

 

4)

-Ki az a Mary Margaret Zane? – mutatott a névre Luce.

-A mi erényes Mollynk. – válaszolta Penn.

Molly neve Mary Margaret? – Nem csoda, hogy annyira haragszik a világra.

 

5)

Ha az ember évekig él Los Angeles gettónegyedében (…), akkor, úgy fogalmaznék, felszed némi mágikus tehetséget az „autókölcsönzéshez”.

 

6)

Csak ennyit mondhatok: csak úgy lehet túlélni az örökkévalóságot, ha képes vagy minden pillanatát kiélvezni.

 

7)

Az árnyékokat, amiket látsz, úgy hívják, hogy Hirdetők. Csúnyák, de nem tudnak bántani. Nem tudnak mást tenni, mint felmérni a helyzetet, és jelenteni valaki másnak. Pletykálni. Ők a középiskolás lánycsapatok démoni verziói.

 

8)

A bizalom még a legjobb esetben is óvatlanság. A legrosszabb esetben öngyilkosság.

 

Gondolatok

Nekem volt egy olyan barátnőm, aki írt novellákat. Vele voltam úgy, hogy olvastam, olvastam, nem kötött le igazán, de olvastam, már csak azért is, hogy fogyjanak a sorok, meg érdekelt, hogy a nulla karakterek egy hullaszagú történetben mit csinálhatnak a nagy csattanóra. Jó történetet írt, ami ahhoz kevés volt, hogy igazán tíz pontos legyen, ahhoz sok, hogy rossz legyen, és még a középutat sem érdemelte meg. Nem tudott igazán jól írni, és most jöttem rá, hogy mire jó, ha valaki igenis alaposan kidolgoz egy világot, megismeri a saját karaktereit, mert ha nem így van, akkor úszik az egész, és nem háborgó tenger lesz, inkább csak egy csendes tavacska.

Ezzel a könyvvel pont ugyanígy jártam, és a borító, mint csábító mézesmadzag, olyan, mint a kígyó. Olvasásra csábít, de semmit sem ad igazán.

Sokszor ugyanazt csináltam, mint a borítón a lány. Tenyereimbe temetett arccal azon gondolkodtam, hogy miért van az, hogy… hát, na mindegy. Ezt egy nagyobb hatalom kezébe adom. Majd elolvassátok, és válaszoltok.

No, de:

Nem tetszettek a nevek. Sokkal nagyobb csavar lett volna, hogyha mondjuk a bukott angyalok neveivel játszik, és mondjuk Luce valahogy belenyomorgatódik a Lucifer névbe, amit bár elkezdett a könyvben, mégsem vitt tovább. Neki hozták a fényt. Fiú angyalnak a Cam, mint név nem szerencsés, folyton a Camilla járt a fejemben, de az meg női. Gabbe sem plázacica név, és ez sem Gábrieles. Szegény angyalok biztos forogtak a szárnyuk körül, miközben írták a történetet.

Az elvileg gonosz főhős, Molly. Ez egy két copfos, duci kislány neve, mint egy tulok – a leírás alapján gót?! – lányé!

A karakterek számomra furcsák. Hol ilyenek, hol olyanok. Luce is hol tökös, hol értetlen. De akár egy fejezeten, vagy egy oldalon belül. Nincs benne karakterfejlődés, úgy igazán karakter sem, mert vannak, és kész. Semmit sem tudunk róluk, és ez a könyv végére sem változik.

Arianne pedig idegesítő volt. Annyit repkedett, hogy tuti lecsaptam volna egy légycsapóval.

A történetből számomra nem derült ki, hogy Luce kicsoda, micsoda, mi miért van, de ami a legrosszabb, hogy ez nem egy rossz könyv. Mégis, a szerző írói hajszálere nem engedi, hogy a szó szoros értelmében jó könyv legyen. Mert nem tud írni. Valahogy nincs meg benne az, hogy jó legyen.

A reinkarnálódós szerelem rész nincs nekem jól kidolgozva, és nem szeretem, amikor jó karakterekből töketleneket csinálnak. Sokszor a párbeszédek is egyhelyben toporognak.

Azt pedig, mondja már meg valaki nekem, hogy a nevek, amik általában „iel” végűek (Gabrielle, Daniel, Nathaniel…stb), azok miért mindig angyalok? Legyünk kicsit fantáziadúsabbak már. – Tudom, hogy miért, viszont, ha nagyon oda van erőltetve (egy másik történetben a Sarah Sarielle), az kínos.

Ez pedig átvezet arra a részre, hogy a misztikum és az izgalom eltűnt a balkanyarban. Jönnek az árnyak, de mik is azok? Ja, hogy csak hírvivők, akik nem csinálnak semmit, pusztán vannak. Bah. Oh, és a végére már fingom nem volt arról, kinek milyen színű a szeme! Szürke? Lila? Zöld? Fekete?

Csúnyán keverve vannak benne a dolgok, és sokszor nem logikus, inkább egy katyvasz, ami fogyasztható és élvezetes azok számára, akik ezzel a témával kicsit sem foglalkoztak életük során behatóbban.

Ami pedig a legeslegzavaróbb volt a könyvben, hogy ezt nem nézte át lektor. Nem tudom, hogy angolul is ennyi hiba van-e benne, de olyan dolgokat hagytak a sorok között, hogy csak lestem. Se a fordító, sem az, aki átolvasta, nem volt ott a szeren, mert a mondatok sokszor magyartalanok, értelmetlenek voltak.

Akik szeretik az angyalok sztorika, a romantikus irodalmat, vagy az Alkonyatot, azok ezt is zabálni fogják. Számomra elvérzett az egész, a vége volt, az, ami a műtétet ígére.