J. K. Rowling: Átmeneti üresedés

 

Fülszöveg

NAGYREGÉNY EGY KISVÁROSRÓL

AZ ALIG NEGYVEN-EGYNÉHÁNY éves Barry Fairbrother halála szó szerint felforgatja Pagford városka lakóinak életét.

Pagford színleg maga az angol idill, macskaköves piactérrel, ódon apátsággal, ám az elbájoló homlokzat mögött számos viszály dúl. Gazdagok civódnak a szegényekkel, kamaszok a szülőkkel, feleségek a férjekkel, tanárok a tanítványokkal.

Hamar kiderül, hogy Pagford nem az a háborítatlan, békés, angol kisváros, aminek látszik. Barry átmenetileg megüresedett önkormányzati helye némelyekben szenvedélyes indulatokat kelt, másokat köpönyegforgatásra késztet…

Az Átmeneti üresedés az első olyan regény, amelyet Rowling felnőtteknek írt.

 

GABO (2012)

574 oldal

keménytáblás

krimi

 

Kedvenc idézeteim

1)

Facebook-oldalán, amelyre olyan nagy gondot fordított, mint szinte semmi másra, kiemelt egy idézetet, amelyet a szülei könyvespolcán talált:

Nem akarok hívőket, azt hiszem, túlságosan rosszindulatú vagyok ahhoz, hogy higgyek magamban… rettenetesen félek, hogy egy napon szentté nyilvánítanak…. nem akarok szent lenni, hanem inkább bohóc…talán már bohóc is vagyok…

 

2)

Időnként a munkában is a legszívesebben ráordított volna a kölyökre. Azt szerette volna rikácsolni: Bele kell nyugodnod, hogy mások is léteznek! Azt képzeled, hogy a valóságon lehet alkudozni, hogy mi majd annak gondoljuk, amilyennek te mondod! Bele kell nyugodnod, hogy ugyanolyan valóságosak vagyunk, mint te; bele kell nyugodnod, hogy nem vagy isten!

 

3)

A koszos, mocskos szájú kisfiút, akinek létezéséről kevesen tudtak, és egyedül az anyjának meg a nővérének volt fontos, annyira átváltoztatta a pagfordi kollektív tudatban a vízbefúlás, hogy csak úgy beszéltek róla, mint egy vízibabáról*, egy kerubról, egy tiszta, édes angyalkáról, akit szeretettel és együttérzéssel öleltek volna a keblükre, amennyiben megmenthették volna.

 

Gondolatok

Ha Rowlingnak ezzel a könyvével indítok, tuti, hogy a Harry Pottert a kezembe nem veszem önszántamból. Függetlenül a varázslóktól, nekem vannak olyan írók, akik hűek tudnak maradni a gördülékenységükhöz, viszont most olyan nyögve-nyelve haladtam, hogy az félelmetes volt. Sőt, a könyvet még ősz elején kaptam kölcsön, kiolvastam, a blogra mégsem került fel eddig. Most is szerintem csak azért, mert ha most nem, akkor sosem.

Aki nem olvasta, és azt várja, hogy Harry-féle lesz, ne várja. Olvassa el, és kap egy totál más történetet, mintha a két könyvet nem ugyanaz a nő írta volna.

S mondhatnám, hogy mennyire hű, meg ha, mert egy nagyon is fejlett ország egy kis városának mocskos gondolkodású lakosairól szól, és epikusan meg is írhatnám, de nem fogom. Ez egy szimpla történet, amit már előtte bőven több író is megírt, és erősen kétlem, hogyha Rowling nem a neve alatt adja ki, akkor is ódákat zengenének róla.

Az eleje fájdalmasan vontatott. Komolyan, én olyan 100-150 oldalig vártam a nagy áttörést, de semmi. Nemhogy egy robbanás, de egy kis pukk sem volt. Sok a szereplő, akiknek van mind normális neve, meg egy beceneve, ami sokszor olyan katyvaszt okozott a fejemben, hogy túlszárnyalta a monumentális fantasy névbonyodalmakat a fejemben.

A végére összeáll egy kép, hogy ki kivel van, vagy ki ellen, és miért, de nagyon lassan bontakozik ki. Ezért az egy dologért nem tetszik; egy csiga gyorsabb ennél.

Aki engedélyezte és az is, aki megtervezte a borítót, inkább ne tegye többet, mert az a másik borzalom. A 21. században meredek egy ilyen borítóval előrukkolni.

Ami tetszett, hogy az egyetlen igazi főszereplő halálával indul a történet.

Már most ég a fülem a Rowling-rajongók szitkai miatt, de tény és való, hogy nem tetszett annyira. Nem azért, mert egyáltalán nem HP, hanem azért, mert az én szájízemnek egyáltalán nem lett jól megírva.

Valószínű, ha szeretném az orosz irodalom vontatottságát, ez is bejönne.