Gárdonyi Géza: Hosszúhajú veszedelem

 

Fülszöveg

Karácsony estéjén tizenkét agglegény-barát találkozik egymással, valamennyien a családias ünnep száműzöttjei, nincs hová menniük, egyedül nem akarnak maradni, s ezért együtt vacsoráznak. Utána pedig, hogy eltöltsék az időt, külön-külön mindegyik elmeséli: miért nem nősült meg. A cím szerint valamennyi elbeszélésnek ezt kellene bizonyítani, hogy nősülni nem érdemes, a „hosszúhajú veszedelem”, a nő nem érdemli meg a férfinem figyelmét és fáradozását. Az efféle oktalan általánosítás azonban nem lehetett kedvére az írónak, s ezért nem is törekedett rá. Vannak nők, akik nem érdemlik meg a fenntartás nélküli szeretetet – ez a legtöbb, amit kiolvashatunk az elbeszélések némelyikéből, ki azért, mert zsarnoki módon féltékeny, a másik önző, s ezt látszólagos önzetlenséggel, vagy konok hazugsággal palástolja. A könyvet azonban az teszi igazán kedvessé és feledhetetlenné, hogy a társaság fele minden célzatos él mellőzésével a szépséges első szerelem emlékét idézi fel. Szépséges és fájdalmas emlékek, hiszen a szerelmeseknek nem rajtuk álló okok miatt kellett elszakadni egymástól. A Hosszúhajú veszedelem egységes keretbe fűzött elbeszéléseiből tehát minden emberhez szólóan a nosztalgia, az évtizedeken át elfojtva parázsló fájdalom remegése, az emlékezés és újraélés sajgó gyönyörűsége a költészet és a szerelem örök szépsége sugárzik.

 

Szépirodalmi Kiadó (1974)

430 oldal

keménytáblás

szépirodalom /novelláskötet

 

Kedvenc idézeteim

1)

-A nők sok életet rontottak meg! – vélekedett a tanár.

A bankigazgató legyintett:

-Többet, mint a kolera.

-A házasság mindig hazárdjáték. (…) A játékos azt se tudja, mire játszik. Mert hiszen nem ismeri a nőt, akit elvesz: csak annyit ismer belőle, amennyit a nő mutat. Van annyi esze minden nőnek, hogy nem a hibáit mutogatja.

S legyintett.

-Hazárdjáték.

-És a tétel mindig egy életsors (…) Ha csak eshetőség van is a vesztésre, nem játszom.

-A házasság olyan, mint a drótból font egérfogó (…) Az egér csak a csemegét látja.

 

2)

Az Isten azért adta a szerelmet, mert józanon nem házasodna meg senki.

A szerelem a lélek tokaji bora.

 

3)

-Minden nő veszedelem! (…) Ádámnak nem egy hosszú hajú némber volt a veszedelme? A trójai háborút nem egy hosszú hajú némber okozta? A hosszú haj, mint veszedelem, nem vonul-e végig az egész világtörténelmen?

 

4)

Voltaképp csak a nő él. A férfi csak a nőnek az életét szolgálja a maga életével.

 

5)

Micsoda bamba a képe minden vőlegénynek! Alája lehetne írni mindenkinek: A balek.

 

6)

Olvastam, hogy április vége táján jéghegyek indulnak meg az Északi-sark tengerén, és leúsznak mifelénk, és azoknak a lehe okozza a májusi fagyokat.

Az én szívemen is mintha egy jéghegy vonult volna át.

 

7)

Csakhamar konstatáltam, hogy nincs minden érték beírva a telekkönyvbe. Az egészség is vagyon. A szépség is, a jóság is. Mind kamatozó vagyon.

 

8)

Ha Ilkát nem is találom többé, végigsétálok az erdei úton, s megtalálom az elveszett érzéseimet! Az elveszett érzéseimet! Egy-két aranymorzsát a fiatalságomból!

 

9)

-A mester úr nem akar fuvolázni – panaszoltam. – De hátha abba egyezne bele, hogy magát tanítsam.

-Még csak az kellene! – hörkent rám a tanító. – Az asszonyok úgyis többet fuvoláznak a férjük fülébe, mint kellene.

 

Gondolatok

Az előző idézetes bejegyzés után úgy illendő, hogy bemutatom a könyvet is, amiből származik.

Nem értem, miért mentem el ennyi ideig emellett a könyv mellett, mert nagyon tetszett, az egyes történetekben, szereplőkben, gondolatokban magamra ismertem, és tudtam jól, hogy akármennyit is olvasunk arról, hogyan barmoljuk szét a kapcsolatainkat, akármennyi filmet/sorozatot meg is nézünk róla, újra és újra ugyanazokba a gödrökbe sétálunk bele.

Baromira könnyű a másik nemre vagy inkább a másik félre mutogatni, hogy „te vagy a hibás”. Magunkban pedig, nem is keressük a hibát, hiszen nekünk úgyis jobban fáj, mi szentebbek vagyunk. Azt meg egyenesen a szőnyeg alá söpörjük, hogyha véget ér egy kapcsolat, akkor az miért is történt? Pontosan azért, amit mi gondolunk, vagy voltak dolgok, amikről nem voltunk hajlandóak tudomást venni.

Az okokból sok van, és úgyis kisebbek, mint az okozat, sőt egészen törpék, talán nincsenek is, és nem is jó velük törődni, mert meglátjuk a saját esendőségünket.

Ez a könyv remekül és pontosan megmutatja, hogy miket szoktunk elkövetni, sokszor pusztán gyávaságból. Mivel lányok kapcsolatait is látom, meg itt vagyok két lábon járó tanulságként másoknak, nem csak a férfiakra igaz minden, ami benne van, hanem a nőkre is. Talán rájuk jobban, de mivel rájuk irányul mindenféle marketing, érdekes volt a férfiak szemével látni az egyes történeteket.

Lehetett rajta sírni, nevetni, és rácsodálkozni, hogy egy teljesen hétköznapi eset hogyan visz tovább gondolatban.

Annyira kerek egész ez a kötet. Ajánlom mindenkinek. 12 nagyszerű történet arról, hogyan megyünk el szépen egymás mellett kisebb-nagyobb félreértések miatt.