John Caldwell: A Káosz Szava

 

„Káosz-ciklus 1.”

 

Fülszöveg

Skandar Graun, az ember apától és ork anyától származó félvér, a Káosz istenének harcos-papja fogadalmat tesz, hogy kiirtja az összes embert a világról, legfőképpen Peltárt, szülei gyilkosát. Ám az idők folyamán Peltár nagy hatalmú varázslóvá vált, míg Skandar Graun koszos korcs maradt. A félork buzgó imádkozással és áldozással kéri istene segítségét a bosszújához, azonban Yvorl, a Káosz istene csak akkor segít, ha előbb ő megszerzi a Káosz Szavát, a sokak által kutatott, ősidőkben eltűnt varázsszert.

Skandar Graun útra kel szedett-vedett társaival, hogy végrehajtsa a feladatot és bevégezze bosszúját, ám hamarosan rádöbben, hogy a célhoz vezető út göröngyösebb, mint képzelte. A mogorva félvérből két lábon járó pestis válik: mindenki elhullik mellőle, akit szeret.

 

John Caldwell sodró lendületű, egyéni hangvételű műve mostanra klasszikussá vált, és folytatásaival együtt hazánkban a legnépszerűbb fantasy regények közé tartozik.

 

Eredetileg: A Káosz Szava (Káosz-ciklus 1.) (1990)

Szerző: Nemes István (John Caldwell)

Kiadó: Cherubion (2011)

Oldalszám: 322

Műfaj: fantasy

puhatáblás

 

Gondolatok

Eredetileg én még a Zrínyi Nyomdás verziót olvastam, az se most volt, így a kedvenc idézetek kivételesen elmaradnak. Akkoriban még nem így néztem a könyvekre, mint most.

Az első fantasyk egyike, amit olvastam, meg merem kockáztatni, hogy ez vezetett be a fantasy világába, és szerettette meg velem Nemes Istvánt. Hozzáteszem, évekkel később újra elolvastam az első részt, és ugyanúgy beszippantott, mint annak idején, úgyhogy azt mondom, hogy az idő próbáját nálam kiállta.

Szeretem a Skandar Graunhoz hasonló antihősöket. Merész egy fanyar, sanyarú sorsú, bosszúra szomjas, csúnya és büdös félorkot a főszerepbe tenni, hiszen kevesen fognak vele azonosulni, és talán nem annyira megszokott ez a felállás. Pedig, abszolút működőképes, nem beszélve arról, hogy egy szép jellemfejlődést is bemutat általa, így nemcsak a fizikai utazásának van íve, hanem neki is. Utálja az embereket, és magát sem tartja éppen jónak, mégis megmutatkozik a „rendes” énje, a karakter- és helyzetkomikumok pedig közelebb hozzák az olvasóhoz őt.

A többi karakterben kettősség munkált bennem, hol jól kitaláltnak éreztem őket, hol nagyon egydimenziósnak.

A sztori egyszerű és könnyű, és ha így visszagondolok rá, kellemes szájízt hagy maga után, mint a Conan-történetek. Sallangtól és kikényszerített csavaroktól mentes. Ugyanakkor a szerepjátékos hangulat is fellelhető benne a kellő humor mellett. Az előbbi kapcsán megemlíteném, hogy a felbukkanó fajok miatt talán más fantasy történetek is bőven az eszünkbe fognak jutni, az utóbbit főleg a testszag és szex változása adja. Ez vagy bejön valakinek, vagy nem.

A csaták is szépen meg vannak írva.

Mondhatom, hogy számomra a szerző maradandó világot alkotott, a magyar fantasy meghatározó ciklusa lett.