„Az emberi gondolatok építőkövei”
Fülszöveg
A hiedelmek egész életünket behálózzák: hiszünk ideológiákban, politikai pártokban, hiszünk Istenben, szellemekben, angyalokban és ördögökben is. Vannak egyszerű hiedelmek, mint például hogy hány percig kell a lágy tojást főzni, vagy mely gyógymódok hatásosak. Ugyanakkor a hiedelmek rendkívül összetettek is lehetnek: mi az élet értelme? Miért éppen úgy jó a társadalom szerkezete, ahogy van?
Csányi Vilmos és szerzőtársa, Tóth Balázs hiedelmeink keletkezését és működését mutatják be. Bebizonyítják, hogy hiedelmeink által ismerjük meg és formáljuk saját képünkre a világot, és hogy még a valóság olyan alappillérei is hiedelmek, mint hogy mit jelent az „én”. A biológia, a pszichológia és a kultúra egyéb területeiről vett szemléletes példák segítenek megérteni, hogy a hiedelmek megalkotására való képesség az egyik legfontosabb emberi adottságunk.
Kiadó: Libri (2017)
Oldalszám: 240
Műfaj: tudomány, pszichológia
keménytáblás
Kedvenc idézetek
1)
Szabályok nélkül valamennyire is együttműködő csoport, különösen közösség nem létezhet.
2)
A hiedelmek a közösségi kommunikáció során jelennek meg – olyan gondolatok ezek, amelyeket a csoport minden tagja igaznak tart és elfogad.
3)
A hangsúly a tervekről a vágyakra tolódott.
Gondolatok
Elfogult vagyok Csányi Vilmossal kapcsolatban, mégis az ébresztette fel bennem az „el akarom olvasni” programot, amikor egy vallásos ismerősöm dúlva-fúlva írt róla, hogy mégis hogy képzelik, hogy isten egy puszta hiedelem, és erről is negatívan nyilatkoznak, és különben is.
Elolvastam. A végére az egész világom egy nagy hiedelem-konstrukció lett. Még a tárgyak is, hiszen a megnevezésük egy fogalom, amit valaki hitt, így kitartó munkával elültette az elmémben. A szilárd meggyőződés is, mint olyan, értelmét vesztette. Hiedelem a hit, a tudás, a gondolat, a feltételezés, de még a bizonyosság is. Minden hiedelem, ami a szocializáció során rám ragadt, hiszen más személyek hiedelmeiből építkezik – Igazából, ha egy mondatban szeretném összefoglalni: hiedelem minden.
Az eleje rettentő érdekes volt, persze, olvasás után már felvet kérdéseket bennem. A vége felé pedig elmegyünk arra, hogy már mindent is belenyomorgatunk a hiedelembe.
S ez a kötet paradoxona.
Hiedelmekkel
támasztjuk alá az igazunkat hiedelmeinket.
Miért félünk, és mi a különbség a félelmek okai között az MI-k kapcsán? Biztos nem volt szó a hazugságra bizonyos népcsoportoknál?
Kicsit olyan volt, hogy veszek egy szót, egy fogalmat, s hozzá alakítok mindent. Addig csavarom, addig magyarázom, míg nem igazolok. Másfelől, voltak részek, melyek elég erőteljesen hozták a hazai tudományos szféra írásstílusát: túlírt mondatok, bekezdések, és a szöveg visszatért önmagába, ami nem feltétlenül jó.
Valahol élveztem olvasni, míg más részek szárazak voltak. Alapjaiban nem adott többet, jobbat, újat, pusztán a meglévő dolgokat más aspektusból közelítette meg.
Hiedelmek az alapkövek, az építőkockák, az egész életünk. Azok kihatással vannak ránk, míg mi visszahatunk rájuk. Lesznek kicsik, elenyésző és világraszóló, világmegváltó hiedelmeink. – Csak gondolkozzunk el a médián, és mondjuk a lájk-orientáción.
Persze, nem kell hinni a véleményemnek, ez csak az én hiedelmem, viszont bármit gondolsz is, az sem más, mint egy mezei hiedelem.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése