„A japán kultúra útikalauza”
Fülszöveg
Japán a világ egyik legkülönlegesebb kutlúrája, ahol tökéletes egyensúlyt képez múlt, jelen és jövő. Ez a hiánypótló kötet lebilincselő áttekintést nyújt a felkelő nap országáról, miközben sorra veszi annak ezerféle szépségét és örömét, az építészettől a harcművészetig, az ősi kézművességtől a sintó szentélyekig, az ikebanától a kavaii-ig és tovább.
Eredetileg: Be more Japan – The Art of Japanese Living (2019)
Kiadó: Bookline Könyvek (2020)
Fordította: Dövényi Ibolya
Oldalszám: 224
Műfaj: ismeretterjesztő, útikönyv
keménytáblás
Kedvenc idézetem
-
Gondolatok
Bármikor, amikor feljött eddigi blogger pályafutásom alatt, hogy hova utaznék el szívesen, erős harc dúlt bennem Izland és Japán között. Japán mindig szerepelt a vágyott helyeim listáján, ráadásul az első helyek egyikén. Az sem tudott eltántorítani, amikor megnéztem egy videót arról, hogy miért ne költözzek Japánba, hiszen a legtöbb szabály, ami másnak erőszak lehet az egóján, az nekem természetes. Az utóbbi hónapokban még inkább erősödött bennem, hogy oda egyszer el kell jussak, addig maradnak a filmek, animék és az ilyen típusú könyvek. Ha már úgysem lehet most utazni, legalább így legyen meg ennek az illúziója.
S valóban, a könyv tényleg elrepített oda. Annyira jó érzés volt elmerülni ebben a könyvben. Csak úgy falam az oldalakat. Minden fejezete érdekes, színes képekkel illusztrált, tartalmilag teljesen egyben van. Nagyon meghozza a kedvet ahhoz, hogy az ember ki akarjon ruccanni oda.
A tetoválásaim miatt nem biztos, hogy fürödhetnék, de azért kíváncsi lennék egy fürdőre, megnézném magamnak a Fuji-hegyet, sétálnék a virágzó cseresznyefák alatt, és tudom, klisé, de rettentően sok sushit tömnék magamba, ha egyszer kijutnék. A kötet csak ráerősített minderre.
A szórakozás mellett rengeteg illemszabályt is megemlítenek, sőt, történelmi gyorstalpalót is tartalmaz, valamint a már ismert dolgokról eloszlatja azokat a hiedelmeket, amelyekkel küzdünk valamennyien, például a gésák kapcsán. Szót ejt a földrajzáról, a vallásvilágáról, a fellelhető szubkultúrákról, a szokásokról, gasztronómiáról, és a művészetekről is.
Igazából semmi rosszat nem tudok írni a kötetről, mert eléggé részletes, bár volt egy-egy olyan téma, amit soványkának éreztem, és olvastam volna még róla. Ezek jobbára felületesek voltak, mintha valamiért nem akartak volna jobban belemenni, viszont én úgy vagyok vele, ha nem vagyok rest, utána olvasok annak, ami érdekel.
Arra is ad tippeket, ha kijutsz, hova menj, mit próbálj ki a teljesebb élmény érdekében, vagy, ha esetleg még csak a tervezés fázisában vagy, akkor, mit kell csinálni, hova kell menni egy kis japán életérzésért.
Nagyképűen hangzik, de olvasás közben rájöttem, valamelyest japán stílusban élem az életem, mindemellett sokat tanultam is magamról a kötet közben, nemcsak Japánról, ha arra gondolok, milyen életstílust képviselnek ők. Bőven lenne mit tanulni tőlük.
Nyilvánvaló, hogy Japán valamennyire idealizált, mert egy elég zárt kört alkotnak. A fejezetek, a képek, a kis színes információmorzsák eléggé átfogó képet adnak, s meg merem kockáztatni, hogy az idealizációra csak még jobban ráerősítenek. Nem mondom, hogy sok mindent tudok, de amit tudtam, abban is sikerült újat mutatnia a kötetnek.
Egyszerre útikönyv és ismeretterjesztő, s való igaz, aki Japán-függő, annak nagyszerű ajándék lehet.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése