„Xenogenezis-trilógia 1.”
Ez tipikusan annak az esete volt, hogy venni akartam valamit, megtetszett a borítója, és a polcon landolt. Valahogy aztán mégis elfeledkeztem róla, és most, hogy ácsorogtam a könyvek előtt, valamiért itt szólalt meg a belső hang, hogy ezt el kell olvasnom. Leemeltem, persze kicsit fanyalogtam, aztán csak kiolvastam. Alig nyolc óra leforgása alatt.
Fülszöveg
Lilith ismeretlen helyen ébred fel. Hamar megtudja, hogy az oankáli nevű idegen faj űrhajóján tért magához, ahol több száz évig tartották mélyalvásban. Találkozik a földönkívüli lényekkel is, akik megosztják vele a tudásukat: a nukleáris holokauszt idején vették fel a kapcsolatot a kipusztulásra ítéltetett emberiséggel, megmentették, akit lehetett, majd az évszázadok alatt meggyógyították a Földet. Kifejlesztették a rák ellenszerét is, és olyan genetikai módosításokat végeztek az embereken, melyek eredményeként nemcsak, hogy nem lesznek betegek többé, de a mentális és fizikai képességeik is egyaránt javultak. Az oankálik úgy érzik, eljött az idő, hogy felébresszék az embereket és visszavezessék őket a Földre.
Lilith az egyik első ébredő, az ő feladata lesz egységet kovácsolni a többiekből, és megkezdeni a visszatérést. De ahogy a nő idővel megismeri az oankálikat és a kultúrájukat, rádöbben, hogy az idegenek nagy árat kérnek a segítségükért cserébe. Talán akkorát, hogy az emebreknek nem is kellene elfogadniuk.
Octavia E. Butler 1987-es sci-fijének megjelenése komoly hiánypótlás a magyar könyvkiadásban. A Hajnal mélyen elgondolkodtató regény az embernek az ismeretlenhez való viszonyáról, a hatása ráadásul a mai napig érződik a popkultúrában, elég csak az Érkezés című filmre gondolni, de szintén tökéletes olvasmány Ursula K. Le Guin és Naoimi Alderman rajongóknak.
Eredetileg: Dawn (1987)
Szerző: Octavia E. Butler
Kiadó: Agave Könyvek (2018)
Fordította: Huszár András
Oldalszám: 298
Műfaj: sci-fi
puhatáblás
Kedvenc idézeteim
1)
Élt!
Még mindig élt.
Életben volt… megint.
Az eszmélés, mint mindig, nehezen ment. Örök csalódás.
2)
Az illúziók csak ideig-óráig enyhítik a nehézségeket.
Gondolatok
Történet a xenofóbiáról és annak vonzásköréről. Röviden így tudnám jellemezni.
Minden nő által írt sci-finél elmondom, és el is fogom még mondani párszor, hogy félek tőlük, mert valahol mindig félresiklik valami. Elképesztően kevés könyvre mondom, hogy jó, és talán ezért is állt legalább egy évet, ha nem többet a polcomon. Nos, kellemesen csalódtam.
Megterhelő volt valahol ez a kötet, mert remek gondolatokat, problémákat vonultat fel, viszonylag sok mindent bele lehet látni. Például, ha arra gondolok, hogy a főszereplőnk neve Lilith, és az ő dolga, hogy újra megteremtse az emberiség alapjait. Persze, ez csak egy vonulat, mert én nem tudom, mit szólnék, ha földönkívüliek között ébrednék fel, esetleg többször is, tudva, hogy kísérleti alany vagyok. Hogyan idomulnék, hogyan viselkednék, hogyan éreznék Lilith helyében.
Az alaphelyzet tök egyszerű. Az emberiség kipusztult, elenyésző mennyiségben maradtak életben, azok is a földönkívüliek hajóján, akik nem azért jönnek, vagy tartanak maguknál, amit elsőre gondolnánk. Talán, még másodjára sem jutna eszünkbe. Ez bemutatja az emberi gyarlóságot. Morális kérdésekben bővelkedik egyébként. Kihámozhatjuk a figyelmeztető jeleket a magunk számára. Hogy ad-e valamilyen útravalót? Nem igazán mondanám. Eszembe jutott pár megoldás, viszont nincs a számba helyezve az étel ezzel kapcsolatban. Másrészt, ha tudjuk Butler háttértörténetét, akkor a rabszolgatartás is élénken megjelenik vele, amit mélyít Lilith belső vívódása.
Lilith jó női karakter, igazából mindenki tetszett úgy és ott, ahol van. A földönkívüliek megjelenítése is jó, mert nem a standard ufót hozza el nekünk.
Ami rettentően hihetővé, hitelessé teszi, az a többi ember, mert ők nem egy álomvilágból, egy író agyából kipattanó típuskarakterek. Ugyanúgy viselkednek, ahogy mi tennénk hasonló helyzetben. Elképesztően reális lett tőle az egész.
Nekem a hard fokozattól távol áll, inkább klasszikus vonalon mozog. A felvetett problémákat aprólékosan szövi bele a történetbe. Mint mondjuk az oankálik kapcsán. A másságtól félni kell, mert nem ismerjük.
A története olvasmányos, nem bonyolult, abszolút érthető (több módon nem tudom ezt már leírni), gondolatébresztő. Tetszett, hogy egy pici ponttól haladunk a nagy egész felé a megfelelő ütemben.
Időtálló olvasmány… és csak most tudatosult bennem, hogy egyidősek vagyunk.
Nagyon tetszett, szívesen olvasnám a folytatásokat… most azonnal.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése