„Tűz lobban a mélyben 1.”
Szerintem minden könyvnél megéneklem, amit a megboldogult Ad Astra kiadótól szereztem be, hogy sajnálom, hogy nincsenek. Tény, hogy a sci-fi rétegirodalom, és abból sem feltétlenül a könnyen feldolgozhatót adták ki. Gyöngyszemeket lehetett találni a kínálatukban. Ez is olyan, csak nem igazgyöngy.
Fülszöveg
Értelmes fajok ezrei áhítoznak a galaxis magjától messze eső transzcendens zóna titkaira. A Straumli Birodalom lakói azonban kutakodásukkal olyan rosszindulatú intelligenciát szabadítanak el, amely mételyként terjedve sorra igázza le az útjába kerülő civilizációkat.
A veszedelmes hatalmat felébresztő straumer űrállomásról egyetlen hajó menekül el, ám a rajta utazó gyerekek egy idegen bolygón leszállva különös faj fogságába esnek, és kegyetlen hatalmi harc sűrűjébe keverednek. A megmentésükre induló Ravna Bergsndot útjára azonban a straumer állomás túlélői után kutató métely is felfigyel.
A bajba jutott hajón ugyanis lapul még valami, ami az egész galaxis megváltása lehet, és aminek megszerzéséért egész csillagrendszerek pusztulása sem lehet csekély ár…
Eredetileg: A Fire Upon the Deep (1992)
Szerző: Vernor Vinge
Kiadó: Ad Astra (2012)
Fordította: Tamás Gábor
Oldalszám: 808
Műfaj: sci-fi
puhatáblás
Kedvenc idézetek
-
Gondolatok
Két éve – ha nem több – kezdtem el olvasni, de nem tudtam rávenni magam arra, hogy be is fejezzem. Egyszerűen nem érdekelt, és mindig volt más, ami érdekesebb számomra. Tetszett is, meg nem is, és ez levett az élvezeti értékéből.
Térben és időben is nagy etapot ölel fel, két szálon fut a történet, ami igazán megedzi az olvasót. Nem a 800 oldal a „gond”, hanem a szöveg. Hozzá vagyok szokva a tumultushoz, ami a megjelenített civilizációk számát jelenti, amiknek külön története van, s mindig, minden ponton halad a történet. Adott egy negatív pólus, mint az egyik szál, ami a galaxis leigázására készül. A motiváció nekem itt hiányzik. A másik szál egy Föld típusú bolygó, és annak a kutyaszerű lakói, akik két gyerekkel találják magukat szemben.
A szereplők nézőpontja közt váltunk a jobb és átfogóbb megértés végett.
Az, hogy a történet tudományos része hogy működik, azt meghagyom a nálam a témában jártasabb embereknek. A falkaszerű civilizáció mellett ez tetszett a legjobban.
A nem emberi szereplők kerültek hozzám közelebb. A Zónák jó ötletek, és a métely és a transzcendes párhuzama is érdekes kérdéskör.
Nem szeretem a sláger dolgok használatát a sci-fiben, és rengeteg a gépelési hiba, valamint van, amiről semmit sem tudunk meg, és igen, túlzó az oldalszám is. Romantikus, hogy máshol is van mit enni és belélegezni, és megmosolyogtató, hogy az űrlények többsége humanoid.
Egy szuszra keveset nem éri meg belőle olvasni. Sokszor elkeveredtem benne, még többször elkalandoztak a gondolataim olvasás közben. Nem is érdekelt igazán, nem tudott valamiért megfogni engem. S pont ezért volt az, hogy bementem a sötét sarokba, ahonnan visszaolvasással tudtam kikeveredni, és talán ez volt az, amiért jó hosszú időre csak pakoltam a könyvet hol jobbra, hol balra.
Sok volt, és szerintem szükségtelen a 800 oldal és az elaprózódás.
Ha szembejön a második rész, rendben, ha nem, nélküle is megleszek.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése