Sajnos ez is azt a tábort erősíti, ahova a „nem szeretem” könyveket teszem. Nem rossz, pusztán valahogy távol maradt tőlem. Lehet, hogy sekélyes vagyok, vagy nem érem fel Vámos Miklós szavait, de nehéz olvasmány volt számomra.
Mindig félek azoktól a könyvektől, melyekről ódákat zengnek. Ráadásul erről most a családom összes tagja hanyatt vágta magát, no, mondom, akkor nekem is el kell olvasnom. Normál esetben egy könyv nálam maximum 1-4 nap, és akkor csinálok valami mást is mellette, de ezzel három hétig küzdöttem. Nem fogom rá a többi könyvemre, sem a tanulásra, egyszerűen nem fogott meg.
Tudjátok, mi van? Szörnyű bűntudatom van, mert nem tudom értékelni. Lehet, hogy másnak tetszeni fog, sőt, mindenkit arra buzdítok, hogy hajrá, olvassátok.
Viszont egy jó ideig nem fogom a hasonló könyveket keresni.
Fülszöveg
Olyan regényt akartam létrehozni, mely után akár hosszabb időre is letehetem a tollat. Ezzel a könyvvel búcsúzom a huszadik századtól, föltehetően életem nagyobbik felétől. (Ötvenéves vagyok.)
Ady Endre két, számomra különösen becses sorával bocsátom útjára:
„S ha a Lehetetlent nem tudtuk lebírni,
Volt egy szent szándékunk: gyönyörűket írni.”
Az Apák könyve családregény. Tizenkét nemzedékről szól, legfőképp azoknak elsőszülötteiről, háromszáz évnyi utazás a magyar térben és időben, a magyar történelemben és sorsban, valamint a magyar nyelven is, hiszen az 1700-as években kezdődő história nyelve valamelyest igazodik a cselekmény zsinórjához, azaz fokozatosan fiatalodik.
Fáj most, hogy e regény számomra bevégződött, úgy érzem, többé már nem az enyém. Nem baj.
Ha szerencsém van, az Olvasóké lesz – s marad.
Ajánlom az Apák könyvét az édesapáknak. Meg a fiaiknak.
Meg a hozzájuk gyöngéd vagy rokoni szállal kötődő asszonyoknak és lányoknak.
Vámos Miklós
Eredetileg: Apák könyve (2000)
Szerző: Vámos Miklós
Kiadó: Európa (2011)
Oldalszám: 542
Műfaj: családregény
keménytáblás
Kedvenc idézeteim
A felparázsló Napkorong sértett uralkodóként járja égi útját. Női keszkenőként lengedez a vetemény. Állandón röpdös valami a halvány kék légben, törött gallyak, árva tollak, kisebb rongyok, homokszemcsék, vadrózsaszirmok. Akárha minden fölöslegest le akarna rázni magáról a Földanya. Valamint melegszik, úgy töltekez a vidék a természet örvendő hangjaival. Az istállókban bígnek-búgnak a barmok a nap minden szakában. Dalra fakad sok madár, és sok ember fia, lánya.
Gondolatok
Leborulok a nyelvezet előtt, mert tény és való, hogy meghozza a kor szellemét. Valószínűleg én nem tudtam volna így megírni, sem nyelvezetben, sem korban beleillesztve ezt a nemzedékeken átívelő történetet.
Viszont annyira nehezen olvasható volt számomra a szöveg, hogy úgy éreztem, sosem lesz vége. Titkon azt hittem, hogy a könyv önmagát írja, és éjszakánként mindig hozzácsap magához még száz oldalt.
Ami tetszett, az egyes részek szereplőinek útja A-ból B-be, illetve, ahogy ezt az utat követi a könyv egésze is. Néha jegyzeteltem, hogy ki kicsoda, illetve azt is, hogyan halt meg, mert itt-ott elvesztettem a fonalat.
Szánom-bánom, mert szeretem, amiket Vámos Miklós ír, s melyeket a Nők Lapjában lehet elolvasni, és ég is ezért a pofám, de nem tudom őszintén azt mondani, hogy átérzem, vagy meghatott.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése