Mióta Roland felhozta ezt a könyvet, úgy kerülgettem, mint macska a forró kását. Féltem, valahol belül éreztem, hogy megéget, ha hozzá nyúlok. Tudtam, hogy lelkiekben fel kell készülnöm az olvasására.
Letaglózó történet arról, hogy temérdek erőszak között hogyan maradhatunk emberek. A világ átértékelődik, és megtanulunk annak is örülni, amink van, annak a kicsinek is.
Nem egy történetet olvastam már, nem egy filmet láttam már erőszakról, vagy háborúról. De ebben a 80 oldalnyi borzalomban egyszerre van jelen minden. Együtt lüktetsz vele, egyként gondolkodsz és menekülsz.
Fülszöveg
Minden háborúnak ezer arca van. Ez az enyém, ahogy én élem meg. Egy fiatal nő, én magam, tizenkilenc-húsz évesen pár hónapos asszonyként hogyan kerültem az erdélyi kisebbségi sorból, az anyaországhoz visszakapcsolt Erdélyből a csákvári Esterházy-kastélyba.
Egy asszony élete a fronton. Éhezés, tetvek, lövészárokásás, krumplihámozás, hideg, mocsok. Ez az élet nemcsak az enyém volt. Férjem fehér hajú édesanyját ugyanúgy elhurcolták és megerőszakolták, mint a serdülőlányokat. Az orosz katonák megtámadtak, elvertek, megvédtek, csizmával a kezemre léptek, megetettek. Milyenek voltak ők és milyenek voltunk mi? Miért erőszakolták meg a nőket, hogy esetleg az életükkel fizessenek érte? Nemcsak a bombák és a lövedékek pusztítottak, nemcsak magyarokat és németeket végeztek ki. Miért harcoltak ők? És Mi?
Polcz Alaine
Eredetileg: Asszony a fronton (1991)
Szerző: Polcz Alaine
Kiadó: Jelenkor (2017)
Oldalszám: 192
Műfaj: memoár
puhatáblás
Kedvenc idézeteim
1)
Nagyon szerettem Jánost, megkönnyebbültem, örvendtem, hogy él. De amit most megtudtam, az olyan keserű volt, ami már elviselhetetlenül nehézzé tette az életet. Nehézzé? Nevetséges. Nincs rá kifejezés, hogy mi volt ez számomra.
Azt hittem, hogy a háborúnak vége. Azt hittem, hogy most könnyebb idő jön. Tévedtem.
Gondolatok
Nemes egyszerűséggel úgy mondanám, hogy ezt olvasva valahol kiábrándultam az életből. Sok más kérdést is felvetett, amit most nem részleteznék, mert nem hiszem, hogy a blog témái közé belefér.
Azért is ég a fülem, hogy kedvenc idézetet választottam, mert ez a könyv nem olyan, amiből nyugodt szívvel idézgetnék nektek. Kedvcsinálót is pimaszság lenne írni hozzá.
Nem tudom, hogy melyik rosszabb. A rossz házasság, amiben bármit mondasz a férjednek, csak bólogat (jobb esetben). Hideg a hitvesi ágy, minden kommunikációval egy lépéssel távolodtok. Vagy átélni a második világháború viszontagságait. A maga nyers valójában az erőszakot.
Egyszerűen, nem tudom eldönteni.
Kemény, megrendítő és embert próbáló könyv. Ettől függetlenül ajánlom. Hogyha valaki el szeretné olvasni, tegye. De saját felelősségre, mert nem biztos, hogy nyugodt lesz közben.
Fogok még tőle olvasni, mert kíváncsi lettem. Viszont csak és kizárólag azoknak ajánlom, akik egy nagy szemű kiskutya láttán nem sírják el magukat egyből.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése