Leiner Laura: A Szent Johanna gimi 5. (Remény)

 

„A Szent Johanna gimi 5.”

Tudom-tudom. Ez már beteges. Utoljára a Ward-könyvekért tudtam ennyire rajongani, de az vesse rám az első követ, aki nem volt így.

Szerencse, hogy még nem érkezett meg hozzám az új kötet, mert tuti, hogy a még a ritkán látott barátaimat is elkerülném, hogy olvashassak.

Ez van. Ez szakít most éppen ki a szürke és gatyarohasztóan meleg hétköznapokból.

Önbizalomhiányosoknak, japánfiúfanoknak kötelező olvasmány, de ahogy érzem, minél inkább haladok, annál inkább az első csoportnak.

 

Fülszöveg

Új tanév, új osztálytárs, új konfliktusok, új és régi barátságok, új és régi szerelmek…

A 11/b-ben továbbra is „zajlik az élet”, miközben többek között az is kiderül, hogy mi történt a párizsi csereutazáson, hogy kicsoda Jérome és Benoit, és vajon ki lopja Dave személyiségét, hogy miért veszélyes a bgomba, hogy Zsák kibe lesz szerelmes, és Cortez miért törli ki az összes ismerősét a Facebookon…

Na és persze, hogy Reni kitől kapta a nyakláncot meg a gyűrűt… Reninek is újabb kihívásokkal kell szembenéznie, de úgy tűnik egyre jobban felnő hozzájuk….

 

Eredetileg: A Szent Johanna gimi 5. – Remény (2011)

Szerző: Leiner Laura

Kiadó: L&L Kiadó (2016)

Oldalszám: 512

Műfaj: ifjúsági

puhatáblás

 

Kedvenc idézetet(i)m

1)

Felőlem. Ha birka akarsz lenni, akkor hálálkodj. Most elküldöd az üzenetet, amire majd nem válaszol. Pár napig téped a hajad, aztán jön egy sms, a tőle megszokott stílusban. Talán két betűt ha képes lesz leírni. És akkor nyár végéig nézegetheted a debil sms-t tőle, ami kábé ennyi: nm.

 

2)

(…) Dave, aki az utolsó padból is felismer egy vadiúj Apple-t. Igazából csukott szemmel is felismerné, csupán tapintás vagy ki tudja, talán szaglás alapján. Dave enyhén szólva „kütyüsznob”, ráadásul már az oviban is alma volt a jele (…)

 

3)

Mi bajom van nekem? Arnold helyétől búcsúzom, Cortez padját megsimítom. Na, most vagy kifejezetten szeretem a fákat, vagy totál begolyóztam. (…) Én szeretek itt ülni – válaszoltam. Lehet, hogy hülyeség, de ez az igazság. Sok emlék köt ehhez a padhoz. Hm. Valóban szeretem a fákat.

 

4)

Ez a baj veled. A sok „mi van, ha” (…)

szerintem csak azt mondta ezzel, hogy izé. Görcsölsz.

-De ez nem igaz! Vagy szerinted is görcsölök? – kérdeztem (…)

-Hááát. Elég sokszor átgondolod a dolgokat. – felelte félénken.

 

5)

Vacsora. 5/2 – a májgombóclevest nem kommentálnám. Ráadásul épphogy legyűrtem a felét, egy óvatlan pillanatban apu a tányéromba öntötte a sajátját, mintha ő megette volna! Néha nem tudom, ki a gyerek és ki a felnőtt.

 

6)

(…) hozzám meg odaült Virág, és egy női magazint rakott elém. (…)

-Mit műveltek? ült fel Kinga a padomra (…) – Virág, miért olvasol ilyen szennyet?

-Tök jó ruhák vannak benne – vonogatta a vállát.

-Tök jó ruhák? Neked eddig terjed az agyad? És az nem zavar, hogy ezek a magazinok megalázzák a nőket?

-Mi? Ezek női magazinok. Nőknek – értetlenkedtem.

(…) Semmi másról nem szól, csak hogy hogyan felelj meg a barátodnak, mit tegyél, hogy észrevegyen egy fiú, hogyan sminkeld magad, hogy szebbnek lássanak, milyen ruhát vegyél fel, hogy kisebbnek tűnjön a fejed, milyen diétával fogyhatsz, hogy a társadalom ne rekesszen ki… Semmi értéket nem képvisel. Csak a megfelelni akarást sulykolja az olvasóba.

 

7)

-Észhez tértél? – enyhült meg kicsit.

-Igen. Anyu segített.

Kinga elismerően bólintott.

-Igen, sejtettem. A szüleid felettébb talpraesettek, ezért is furcsa számomra, hogy te ilyen szerencsétlen vagy. Mondd, nem fogadtak örökbe?

 

Gondolatok

Imádtam, de annyira nem fogott meg, mint az eddigiek. Tény, hogy vagy hatszor elolvastam a Cortez kivágtat az udvarra részt, és megkérdezi, melyik szeptember nyolc, illetve Kinga orrtörése is poénos, de valahogy lapos volt ez a rész. Sok szöttyögés, sok sírás (ismét).

Cortez viselkedését igazán nem mindig értettem. Amin berág Renire, ott kerekedett a szemem, hogy he? Mondjuk Reni is megéri a pénzét, mert azért, mert valaki fanatikusan szeretne egy pasit (Kinga), attól még nem kell kézen fogva vele ugrani (álpasik). Simán kiszállhatott volna. Persze, valahol megértem azt is, hogy nem akarta cserben hagyni, de ennek lett volna normális módja is.

Mindenki hibázik, és oké, hogy revansot akarnak venni Cortezen, akit igazán lehet ebben a részben utálni, de néma gyerekeknek…

Erről ennyit.

Cortez és Ricsi, hogy védik a lányokat. Ricsi tök aranyos Virággal. Kinga kirohanásai, és Zsolti táncba vitele is megmosolyogtató volt.

Azt sajnálom, hogy Cortez gondolataiba nem látunk bele, mert az is megérne egy misét. Ez a várjunk egymásra, mert nem akarunk beégni, de ha tesz valamit, akkor átnézünk rajta, ez ciki. A mai szememmel az, persze benne lenni más. A szerelem megvakít és butává tesz.

Cortez stílusváltása nem tetszik.

Plusz, rájöttem, hogy valahol a romantikus könyvek és szentimentális filmek tehetnek a nők görcsösségéről, és arról, hogy sok esetben elbénázzák a jó kapcsolatokat. Mert olyan izgalmakra, kalandokra és olyan intenzív érzelmekre vágyunk, mint amit látunk vagy olvasunk. A jó, nyugis kapcsolatot pedig, minimum veszekedéssel keltik életre, ami hosszú távon nem járható út. Utána meg szöttyögnek, hogy de hát miért hagyott el, meg miért nem olyan, mint bármelyik filmben? – Mert film, és mert könyv.

Jobb, ha a barátok nem szólnak bele, ezt is a megjegyzendők listájára írnám fel, hiszen, ha beleszólunk, akkor rajtunk is csattan az ostor. Elég nagyot.

Ricsinek bátorítania kellett volna Cortezt, hogy ugyan menjen már oda, ha tetszik neki a csaj, aztán hajrá. De fiú ego. Katasztrófa. – De az ablaktörés. Szisszentem egyet.

Fb. Sosem értettem, mire jó, de biztos.

Kinga. Van szíve, de jó. Tetszett, amikor eltörte Gomba orrát. Főleg, ahogy ezt elecsetelte.

Vitt magával, mint mindig. Sírtam, nevettem, ideges voltam, izgultam. Szeretnék a sztori szereplője lenni, de valahol mégis van egy-két helyen tátongó lik bennem. Túl sok az üresjárat.