„A Szent Johanna gimi 4.”
Amit eddig sejtettünk, az kezd kikristályosodni. Legalábbis, én így voltam vele. Azt nem mondom, hogy tűkön ültem, hogy „jaj, de szeretném már olvasni”, de azt sem, hogy hidegen hagyott ez a rész.
Viszont, ledöbbentem, amikor apukám barátnője meglátta nálam, és cinikusan felnevetett, majd fancsali képpel mondta, hogy ez az az ifjúsági regény, amiről mindenki beszél? Én áradoztam egy sort, hogy olvassák el – az ő világukba belefér -, mert milyen jó, meg valahol belül hozzátettem egy halom dolgot még.
Igazából, nem tudom, hogy a fintor nekem, az ízlésemnek, vagy a könyvnek szólt-e? Esetleg a döbbenet, hogy két sci-fi és szadista irodalom között, hogy fér el nálam a SzJG.
26 éves létemre, totális mértékben függő lettem, és jaj, de nagyon jó lenne, ha az egyetemi éveket is végig lehetne követni… hm-hm…
Fülszöveg
Reni és Virág ismét nagyon jó barátok a nagy konfliktus után. Virág nemcsak Doriánnal szakított, hanem emós külsejével is: mostantól vidám cuccokban jár, és még a szemüvegét is hajlandó hordani. Reni igyekszik kihasználni minden percet, amit Arnolddal tölthet, ám Cortez ezt egyáltalán nem nézi jó szemmel, ezért a két fiú között egyre nő a feszültség… Mindezek mellett fontos szerepet kap még a második félévben egy mangakiállítás, Ricsi új robogója, Cortez nagymamája, egy éjszaka a Balaton-parton és az iskolai könyvtár…
Az osztály továbbra is a „legbalhésabb” társaság az iskolában, és a tanulásban sem jeleskednek. A sok panasz miatt még a nyár eleji párizsi csereutazás is veszélybe kerül…
Eredetileg: Barátok – A Szent Johanna gimi 4. (2011)
Szerző: Leiner Laura
Kiadó: L&L Kiadó (2016)
Oldalszám: 464
Műfaj: ifjúsági
puhatáblás
Kedvenc idézeteim
1)
Először csak kiabált, aztán már visított, végül már csak a denevérekkel tudott volna kommunikálni, úgyhogy csak hallgattam, és folyamatosan lefelé néztem, hogy legalább a szemrehányó tekintetet elkerüljem
2)
Ahogy Cortez szóba kerül, komoly, intelligens lányból nevetgélős, zavart kamasszá redukálódsz, és ezt az énedet nem tudom hová tenni.
3)
- Mi történt a hemüddel? – ugrándozott Virág. Azért, hogy ne fázzon. Vagy nem tudom, Virág boldog lány (újabban), úgyhogy szokott csak úgy ugrálni.
4)
(…) hanem este, vacsora után betettem a Cortez-dobozomba, ahol olyan kincsek vannak, mint pl: karkötő, rágós papír… wow. Ez szánalmas. Na, mindegy.
5)
Amúgy sosem értettem, hogy egy annyira visszamaradott, ízlés és személyiség nélküli ember, mint te, miért ad tanácsot másoknak…
6)
A szülők álma egy Arnold típusú fiú a lányuknak. A lányok álma azonban mindig a Cortez-féle srác. Ez van, az élet nem fair, és rengeteg a mazochista.
Vélemény
Egyetlen egy gondom van vele, mégpedig, Reni. Elhiszem, hogy amikor az ember szerelmes, akkor a világ dolgai máshogy működnek, mint szeretnénk. Sok mindent félreértünk, és elkezdünk az öt évesek szintjén kommunikálni, viszont, tényleg mindenki ennyit szenved, aki elvileg művelt és olvasott?
Néha már idegesített, hogy hogyan lehet valaki ennyire tré a gyakorlatban, mint Reni.
De ettől függetlenül, túléltem.
Sőt, tetszik, hogy kezd kinyílni a szeme, és kezd túllépni a saját határain. Nem hagyja, hogy sodorja az élet és a környezete, hanem néha tesz is valamit. – Ledöbbentem, hogy van ember a Földön, aki nem ismeri a SW-t!?!?!?!
Örök igazság: nem jó csak azért járni valakivel, hogy: ne maradjunk le a többiektől, hogy ne legyünk egyedül, mert nincs más, mert nincs jobb, vagy azért, mert ez a sikk.
Doriánt meg tudnám ölni egy kanállal (hogy jobban fájjon neki), és Ricsi jól tette, hogy lefejelte. A piercingjét el tudtam képzelni.
Ricsi és Virág. Hihihi, mosolyogtam, mint a vadalma, és hatalmasat röhögtem Kinga és Reni akcióján. Meg Virág reakcióján, miszerint vagy Voldemortot látta, vagy egy vámpírt. Plusz, jobb Virágnak, hogy inkább hippi, mint emo. Jobban megy hozzá, és így Ricsihez is.
Arnold. Igazából megértem. De sírtam, hogy elmegy. Brühühü… Tetszett a csatározás a két srác között, de nem hiszem, hogy tisztességes játszma volt ez.
Még mindig összegyúrnám Cortezt és Arnoldot. Nehéz választani, de Reni kimondja az igazságot, hogy a szülők és a lányok milyen fiút választanak.
(Viszont az kimondottan idegesített, hogy Reni úgy akar vele kommunikálni tovább, mintha mi sem történt volna. Tutira venném, hogy Arnold szíve megszakad, és akármennyiszer Renire gondol, vagy felveszi vele a kapcsolatot, még kisebb darabokra hullik. Mert ez így szokott lenni)
A gimis osztályom magatartása viszont, pont ugyanilyen volt. Főleg 11-12-ben. Tilosban felmásztunk az osztályunkhoz, tönkretettük a nyugihelyiséget, egy hatalmas rést ütöttünk a falra, gombát tenyésztettünk az egyik srác pólóján, és mindig mást csináltunk, mint kellett volna.
A gimibe ilyen szempontból visszavágyom… vagy a Szent Johannába… kár, hogy nincs.
Mindenkiben látom kicsit magamat. Olvasva pedig, teljesen együtt tudok velük érezni, és amikor befejezem a könyvet, legalább annyira megviselt vagyok, mint ők.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése