„Iskolák versenye II. trilógia I. kötet”
Idén valahogy kimaradtak a könyvek az életemből, itthon válogattam a polcokról. Természetesen két könyv azért volt, amit vártam, és most jött el az idejük.
Fülszöveg
Egy év telt el az Iskolák Országos Versenye óta. A Szirtes tavalyi
győzelme után a gimi összes diákja beadta a jelentkezését
a következő évi megmérettetésre. Kocsis igazgatón hatalmas
a nyomás: melyik négy diákja lehet képes a címvédésre amellett,
hogy nem roppan össze a negatív kritikák, kommentek súlya alatt,
ami az interneten és a táborban éri őket? Az igazgató úgy dönt,
ezúttal nem a tanulmányi versenyeken jeleskedők közül választ…
A tizenhét éves Major Sára tehetséges táncos, azonban egy balul
sikerült buli után kirúgják a csapatából, a történtek miatt pedig
megbélyegzetté vált az iskolájában. Épen ezért ő is meglepődik,
amikor Kocsis igazgató esélyt ad neki, és beválogatja a Szirtes
Gimnázium csapatába, hogy három hasonló sorsú társával
részt vegyen az Iskolák Országos Versenyén.
A négy név bejelentése nem kis meglepetést és felháborodást kelt
a tanulók körében, az igazgató azonban bízik a megérzéseiben
és a csapatában, így minden negatív reakció ellenére elindítja
a Szirtes színeiben Major Sárát, Felcser Vivient,
Fehér Rajmudot és Pap Dominikot.
A Bízz bennem az Iskolák versenye második trilógia első része.
Szerző: Leiner Laura
Kiadó: L&L Kiadó (2020)
Oldalszám: 480
Műfaj: ifjúsági
puhatáblás
Kedvenc idézeteim
1)
- Fehér, te miért nem tudsz normálisan válaszolni? – kérdezte a fizikatanár.
- Mit csináljak, ha nem normális a kérdés? – tárta szét a karját tehetetlenül.
2)
- Szerintünk erőnléti vagy sport lesz – mondta Vivi.
- Én is erre gondolnék – töprengett, aztán végignézett rajtunk. – Megbeszéltétek már, kit küldtök? – érdeklődött.
- Még nem.
- Major és Fehér menjen – mondta, majd a döbbent arckifejezésünket látva hozzátette. – Sára edzett a tánc miatt, Rajmundot meg egyszer láttam átmászni a kerítésen, amikor meglógott a Szirtesből a témazáróm előtt. Olyan gyors volt, mint a villám.
- A jelek szerint annyira mégsem – dünnyögte Rajmund.
3)
- Nincs hibátlan ember – vigasztalt minket. – Csak könnyebb máséval foglalkozni, mint a sajátunkéval szembenézni – mondta egyesével a szemünkbe nézve. – Ti viszont képesek voltatok rá. A múlt hánytorgatása helyett pedig inkább ezzel kellene foglalkoznia egyeseknek… - rázta meg a fejét, aztán megköszörülte a torkát, jelezve, hogy ennyi volt az érzelgős része a dolognak, és sokkal hivatalosabb hangnemben folytatta. – Száz szónak is egy a vége, ne foglalkozzatok a hozzászólásokkal.
Gondolatok
Mindig félek a folytatásoktól, mert vagy alulmúlják az elődöt, vagy egy kaptafára készülnek nulla újítással. Bevallom, én vártam ezt a könyvet, mert nagyon szerettem a Szirtes csapatával versenyezni, izgultam, nevettem és sírtam. Miután becsuktam a könyvet, meleg nyugalommal vettem tudomásul, hogy ez ismét jól sikerült, és számomra jobban tetszett, mint az elődje. Itt is vannak visszatérő gondolatok, viszont valahogy jobban tudtam most azonosulni a szereplőkkel, habár az első trilógia szereplőivel is sikerült. Szóval, ez is egy abszolút szerethető kötet lett. Új csapattal egy új helyszínen, új helyzetekben a régi bevált recept alapján. Viszont, sokkal jobban a kanapéhoz láncolt, mert a feladatok között kevesebb a moralizálás. Legalábbis, nem annyi, és nem úgy van tálalva, mint korábban.
A Szirtesből mindenki jelentkezik a következő IOV-os megmérettetésre, ám az igazgató most olyan diákokat választ, akik nem népszerűek, vagy ha igen, akkor inkább csak a rosszhírük előzi meg őket. Amolyan második esélyt kapnak, és csak rajtuk múlik, mit kezdenek vele. A kísérő tanáruk kissé katonás. A többi iskolából sincsenek visszatérő diákok – szépen elmagyarázza, mi lett az előző csapattal. Az egyetlen, ami… vagyis aki állandó maradt, az Kocsis igazgató.
Sára, Vivien, Rajmund és Dominik olyan karakterek, akiket meg lehet szeretni, illetve megvan a maguk sztorija, amiben kemény kritika, és éles igazságok vannak.
A varázs egyébként a nyelvezetében van, ami fejlődést mutat, és egyre inkább nem a számba rágja, hogy mit akar átadni, hanem a történeten, a szereplőkön keresztül. Ez határozott fejlődés szerintem. A lazasága, a humora, ami árad a történetekből, nos, ez mind átgördített a mélypontomon.
Tetszett továbbá az is, hogy nem készre kapjuk a szereplők hátterét, és bőven van még mit várni, illetve, hogy nem csak a tudáson és/vagy a szerencsén múlnak az IOV feladatai.
Egyedi a nézőpontja, Sára szemszögéből olvassuk a könyvet.
Nyilván lehetne azon rugózni, hogy mik a hibái, mert vannak, de nem szeretnék ebben azt fellelni, hiszen még csak az első kötetnél járunk. Nekem sok szempontból sokkal jobban tetszik. Nem olyan a monológ, és nem annyi, mint az elsőben, és egy olyan témát boncolgat, amit szeretünk a szőnyeg alá seperni, mert senkit nem érdekel egészen addig, ameddig nem vele történik meg.
Szóval, én csak arra tudlak titeket motiválni, hogy olvassátok el, mert megéri, én nagyon megszerettem, és tudtam, hogy ahogy kinyitom, már várni fogom a folytatást.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése