„A Vasdruida Krónikái 5.”
Ez a másik könyv, amit nagyon vártam idén, mert valahogy rettentően lassan jönnek ki az új részek, nagyon sok idő telik el két kötet között, ami számomra nem szerencsés. Szívem szerint egyben letudnám az egész sorozatot.
A kedvenc sorozatommá nőtte magát, és az is marad!
Fülszöveg
Vajon túléli hősünk a 21. századot?
Tizenkét év titkos kiképzés után Atticus O’Sullivan
végre készen áll rá, hogy földhöz kösse tanítványát, Granuaile-t,
és ezzel megduplázza a druidák számát a világban.
A szertartás estéjén azonban mindazok, akik addig halottnak
hitték, váratlanul felfedezik, hogy életben van
- és sokkal szívesebben látnák viszont a sírban.
Választás híján Atticus, hűséges ír farkaskutyája, Oberon
és Granuaile az Olümposz-hegy lábához utazik,
ahol a római istenség, Bacchus már sóvárogva vár
az ígért bosszúra. Csakhogy kénytelen beállni a sorba
egy ősi vámpír, egy csapat sötét elf és a bajkeverés ősi istene
mögött – láthatólag mindegyiküknél egy dolog szerepel
első helyen a tennivalók listáján: A DRUIDA MEGÖLÉSE.
Vesd bele magad, és élvezd a kalandokat!
Eredetileg: Trapped (The Iron Druid Chronicles 5) (2012)
Szerző: Kevin Hearne
Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó (2020)
Fordította: Hrabovszky Dóra
Oldalszám: 308
Műfaj: urban fantasy
puhatáblás
Kedvenc idézeteim
1)
- Igazad van. Köszi. Le kell nyugodnom. Tudjátok, mi a szar a jóslatokban?
- Hogy sosem jósolnak semmi jót – felelte Granuaile. – Szeretnék végre egyszer olyat hallani egy prófétától, hogy mondjuk: „Nyersz egy király Camarót egy tévés vetélkedőn!”
2)
- Nem egészen úgy alakult, mint szerettem volna.
- Remélem is, mert az eléggé beteg. Tisztára beborítanak a belek.
3)
Láttam már gyerekeket fogócskázni. Nem foghatók meg, ha megérintik a „házat”, ami lehet egy fa, egy régi kerékgumi vagy bármi más tárgy. Ez egy biztonsági zóna – egy hely, ahol az ember kifújhatja magát, vagy csúfolódhat kicsit az aktuális fogón.
Az ír „ház” Mag Mell síkja.
4)
Ilyen érzés szerelembe esni: valamilyen szinten folyamatosan idiótának érzed magad, még ha tudod is, hogy ez következik – elkerülhetetlen.
5)
A kufircolás persze teljesen rendben volt a görögöknél, de tudod: „mindent csak mértékkel”. A görögök próbálták lefektetni a nyugati civilizáció alapjait – meg persze egymást -, ezért Pán és a követői kénytelenek voltak az erdőben elintézni a féktelen kefélést.
6)
(…) amikor az életedért küzdesz, soha, de soha ne harcolj korrektül.
Gondolatok
Nem mondom azt, hogy egyből sikerült felvennem a fonalat, mert két kötet között évek teltek el. Persze, van visszatekintés, hiszen az utóbbi kötet után 12 évvel vesszük fel a fonalat. Vannak visszautalások, még mindig csak tekeredik a fonal a nyakak körül, sőt, tetszik továbbra is a könyv eleji magyarázat, illetve az is, hogy ettől függetlenül el vannak magyarázva az események, és személyek. Összeköti az amúgy kicsit keszekuszának tűnő történetet. Nem árt némi előismeret a mitológiákat illetően, de akinek esetleg nincs jártassága benne, annak is könnyed olvasmány, mert vannak magyarázatok.
Az, hogy Graunaile tanulóéveit nem követtük nyomon, talán nem is baj. Nem lett volna elég érdekes, és jó, hogy nem folyamatosan nyomulnak utánuk, hanem volt egy kis időbeli kihagyás. Most viszont, csőstül jön a baj, mert Atticus tettei a múltból most érik utol őt. Jönnek római istenek, germán istenek, fenyeget a Ragnarök, ott vannak a sötét elfek, akik mindenről tehetnek, sehol sincs biztonság, cserébe mindenhol van besúgó, valamint bohócok és vámpírok.
Ezeket az akciókat, a feszített tempót oldja Oberon gondolatvilága. Imádom ezt a kutyát már a kezdetektől fogva, a legjobb páros számomra Atticus és ő. Persze, nem csak így van humor, mert helyzetkomikum is van bőven, s hála az égieknek, a szerelem az még mindig másodlagos vonal. Graunaile kezd közelebb kerülni hozzám.
Még mindig izgalmas, most nagyon tudtam örülni ennek a történetnek. Örülök, hogy folytatták a kiadást. Remélem, ez így marad, mert már csak 4 rész van. Nekem picit hiányzik Acsai Roland munkája (ő fordította az előző köteteket).
Szeretek elmerülni ebben a világban, a felvonultatott mitológiákban, az ármánykodásban, az akcióban és humorban. Nem kavar fel, hogy síkok között ugrunk, mert a legjobb az ír!
Két dühítő problémám van vele. Az egyik, hogy letehetetlen, következésképpen hamar vége lesz. A másik a függővég, amivel most is zárul, és lerágom a körmöm, hogy hogyan tovább.
A következő részig ajánlom, gondoljon mindenki a baseballra.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése