Másik két Orwellt akartam levenni a polcról, de nem éreztem magaménak őket, ezért tovább álltam tanácstalanul a polc előtt. Az Antikrisztus, mint szó megtetszett.
Kicsit magamra ismertem a főszereplőben, aki tulajdonképpen egy költő, aki ellen megy a pénz világának. Nem akar semmiből sem jót, legalábbis nem úgy, ahogy azt a társadalom elképzeli. Gyakorlatilag nincstelen, ruhái zaciban, pénze alig. Egy antikváriumban eladóként dolgozik. A fordulatot egy kis pénz, és barátnőjének várandóssága hozza el számára.
Jó, nem vagyok várandós, párom sem az, de a pénz jelentőségéről alkotott elképzeléseket én is vallom, mint ahogy kellenek a kapcsolatok is ahhoz, hogy valaki manapság a talpán tudjon maradni.
Fülszöveg
Minden könyvesboltban ádáz evolúciós harc dúl, melyben az élő szerzők művei jutnak pozícióhoz szemmagasságban, a holtaké felfelé vagy lefelé modulnak, vagy a gyehenna tüzének, vagy a mennyi trónusnak irányába, de garantáltan oda, ahol észrevétlenek maradnak. Az alsó polcokon feltűnés nélkül rothadoztak a „klasszikusok”, a viktoriánus kor kihalt szörnyei: Scott, Carlyle, Meredith, Ruskin, Pater, Stevenson – széles, foszló borítójukon már alig olvasható a név. A felső polcokon szinte észrevehetetlenül szunnyadtak a hercegek dagadt életrajzai. Alattuk, még eladható állapotban, tehát elérhető magasságban a vallásos irodalom, szekták kátéi, krédók, válogatás nélkül, egymás hegyén-hátán. (…) Lejjebb, pontosan szemmagasságban a kortárs irodalom. Priestley legújabb művei. A „középszerűek” újranyomott, vacak kis változatai. Szívvidító „humor” Herberttől, Knoxtól, Milne-től. Némi értelmiségi maszlag. Egy-két regény Hemingwaytől és Virginia Woolftól. Csinos ál-Stachey, előcsócsált életrajzok. Sznob, mesterkélt írások a biztos befutókról: festőkről, költőkről, azokról a pénzes, ifjú szörnyekről, akik kecsesen áteveznek Etonből Cambridgebe, onnan meg valamelyik irodalmi folyóirathoz.
Gordon tompán meredt a könyvfalra. Gyűlölte mindet, régit és újat, értelmiségi és szennyirodalmat, nyálasat és lélekvidítót. Már puszta látásuk is saját terméketlenségét juttatta eszébe. Itt áll ő, az „író”, aki éppen csak „írni” nem tud!
Eredetileg: Keep the Aspidistra Flying (1936)
Szerző: George Orwell
Kiadó: Cartaphilus (2005)
Fordította: Lázár Júlia
Oldalszám: 334
Műfaj: szépirodalom
keménytáblás
Kedvenc idézete(i)m
1)
Megcsörgette a zsebében az érméket. Nemsokára betölti a harmincat, de még nem ért el semmit, csak a verseskötete lapult előtte, szánalmasabban, mint egy palacsinta. (…) A pénz hiányzott, egyszerűen a pénzhiány rabolta el tőle az „alkotókészséget”. (…)Írhatsz-e akár egy filléres regénykét anélkül, hogy lelket öntene beléd a pénz? Találékonyság, energia, szellem, stílus, vonzerő – mindenért kemény valutában kell fizetni.
2)
- Köhülnézhetnék? Nem bíhtam ellenállni ennek a kihakatnak. Tudja, ez a gyengém, a helyes kis könyvesboltok. Hát csak belibbentem, he-he-he!
Akkor libbenj is ki, te buzeráns.
3)
Megvolt a maga vonzereje, a gazdagok dicsfénye vette körül. Pénz és vonzerő: ki képes szétválasztani a kettőt? (…) Pénz és megint csak pénz. Minden emberi kapcsolatot pénzen kell megvásárolni. Ha nincs pénzed, ügyet se vetnek rád a férfiak, és nem szeretnek a nők, azaz a lehető legkevésbé szeretnek vagy vesznek számításba. És milyen igazuk van! Hiszen pénztelenül cseppet sem vagy szeretetre méltó.
4)
Gordon tompán érzékelte, hogy mostanában mindig így jár, rendre elhárítja a barátsággal közeledőket. Persze, hogy ennek is a pénz van a hátterében, mindig csak a pénz! Az ember nem lehet barátságos, még udvarias sem, ha egy vasa sincs. Rátört az önsajnálat.
5)
Mikor eldobta a gyufát, pillantása a fikusz fűzöld cserepére esett. Különlegesen nyiszlett példány volt. Összesen hét levelet hozott, és nemigen látszott képesnek többre. Gordon titkos harcban állt a fikusszal. Többször is megpróbálta alattomban elpusztítani: nem adott neki vizet, a szárán nyomta el a cigarettát, még sót is kevert a földjébe. Ám ezek a veszedelmes szörnyek gyakorlatilag halhatatlanok. Bármilyen körülmények között megőrzik fonnyadt, beteges külsejüket.
6)
Érdemes viszont kiemelni, hogy a gránittömb, amire a feliratot vésték, legalább öt tonnát nyomott, és bizonyosan azzal a be nem vallott szándékkal helyezték a sírra, hogy garantáltan lent tartsa az öreget. Ha tudni akarod, valójában mit gondolnak a halottról hozzátartozói, vizsgáld meg a sírkő súlyát.
7)
Az még csak fel sem merült benne, hogy lehet olyasfajta tehetsége, amit értékesíthet. Ennyit köszönhetett a tanárainak: beleverték, hogy csak egy lázadó kis senki, és úgysem „viszi semmire” az életben. Elfogadta a tényt. Akkor viszont tényleg „semmire nem akarja vinni”, egyetlen, különleges célja lesz, hogy ne „vigye valamire.
8)
Nézd ezeket az átkozott házakat, és bennük a sok céltalan embert! Néha úgy érzem, mindannyian hullák vagyunk. Csak függőleges helyzetben rothadunk.
9)
A szegénység a lélek áporodottsága.
10)
Gordon Comstock, a Comstock család utolsó sarja, harmincéves, huszonhat foga maradt, pénze nincs, állása nincs, kölcsönpizsamában fekszik egy kölcsönágyban, nem vár rá más, mint kéregetés és nyomor, és mögötte nincs más, mint válogatott ostobaságok. Összes vagyona egy nyápic test és két viseltes ruhákkal teli bőrönd.
Vélemény
Még mindig a Légszomj az abszolút kedvenc, két csillagot is kap, ugyanis, ez is a nyomában lohol. Ez, a Légszomj és az 1984 nekem egy szép ívet rajzol le. Amúgy Orwell összes könyvében lehet találni egy gyöngyszemet, ami így vagy úgy visszaköszön az 1984-ben. Annak a karaktere, Winston Smith a tökéletesen kiégett ember. Ez a könyv és a Légszomj egy előszobája annak. De remek volt. Az idézetekből még tudtam volna válogatni. Minden oldalra jutott egy csemege.
Amikor olvastam, valahol az jutott eszembe, hogy a pénz igenis, boldogít. A pénztelenség rányomja az ember életére a bélyegét, aztán szöttyög, és húzza saját magát lefelé. Amitől elhanyagolttá válik, körülményei, fizikai állapota romlik. Észrevétlenül zuhanni kezd, aztán a kialakult körülmények ismét zabálni kezdik, és még mélyebbre csúszik. Lefelé vezető spirál, és igen. Néha ellen kell mennünk a kialakított ideáinknak, hogy talpra tudjunk állni. – Velősebb megfogalmazás lett, mint először terveztem.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése