E. L. James: A szürke ötven árnyalata

 

„Árnyalat 1.”

Hogy is van a második fejezetben? „Még egyetlen férfi sem hatott rám úgy, mint Christian Grey…”. Izgatottan vártam, hogy belevessem magam ebbe a könyvbe, és legalább akkora pofon volt, mint amekkora zuhanással Anastasia megérkezik Mr. Grey irodájába.

Azóta szemezek ezzel a könyvel, amióta a nagy hírverés miatt, egy pillanat alatt elkapkodták. Csupaszon, vagy újságkötésben, titkon olvasva láttam nőknél és lányoknál. Mindenki erről beszélt. Kíváncsivá tett, hogy BDSM, szűz lány, genyó pasi…stb.

Most két nap alatt megettem, és rájöttem, hogy múltkor igaza volt Rácz Zsuzsának. Jön a Bridget Jones harmadik része, és megkérdezték, miért lett ilyen nagy sikere, akár ennek, akár a könyvének, meg úgy általában a szingliségnek. Azt válaszolta, hogy mert addig nem írtak erről a témáról így.

Hát, ebben az esetben is ez van.

Plusz, aki gondolkodott már azon, mi történhetett az Alkonyatban Edward és Bella között az éj leple alatt, akkor annak ez ajánlott irodalom.

 

Fülszöveg

A könyv, amelyről mindenki beszél…

 

Az erotikus, mulattató és mélyen megindító Ötven árnyalat-trilógia olyan történet, amely hatalmába keríti és birtokba veszi olvasóját, azután mindig vele marad.

Amikor Anastasia Steele, az irodalom szakos egyetemi hallgató interjút készít Christian Greyjel, az ifjú vállalkozóval, gyönyörű, okos és ijesztő férfival találja szemben magát. A nem e világban élő és ártatlan Ana megretten, amikor ráébred, hogy akarja ezt a férfit, és annak rejtélyes tartózkodása ellenére kétségbeesetten próbál közelebb kerülni hozzá. Grey, aki képtelen ellenállni Ana csendes szépségének, eszének és független szellemének, elismeri, hogy ő is akarja a lányt – de a saját feltételei szerint.

Ana, akit egyszerre ijeszt és izgat Grey szokatlan szexuális ízlése, habozik. Greyt minden sikere – multinacionális válallkozásai, hatalmas vagyona, szerető családja – ellenére démonok gyötrik és az önuralom kényszere emészti. Amikor a pár vakmerő, szenvedélyes viszonyba kezd, Ana fölfedezi Grey titkait és tulajdon, sötét vágyait.

 


Eredetileg: Fifty Shades of Grey (2011)

Szerző: E. L. James

Kiadó: Ulpius-ház (2015)

Fordította: Tótisz András

Oldalszám: 526

Műfaj: erotikus

puhatáblás

 

Kedvenc idézeteim

1)

Kinyitom az ajtót, és bebotorkálok, közben összeakad a lábam, és egy fejessel érkezem az irodába.

 

Néha már az is megfordul a fejemben, hogy valami baj van velem. Talán túl sok időt töltöttem romantikus irodalmi hőseim társaságában, és emiatt túl magasan az eszményeim és az elvárásaim.

 

2)

Paul jóképű a maga tipikus amerikai szomszéd srác módján, de nem irodalmi hős, a képzeletem nem tud mit kezdeni vele. És Grey?

 

3)

- Szerintem teljesen odavan érted.

(…) A szívem fájdalmasan összeszorul. Ez az igazság.

- Azért jött, hogy megdugjon, ez minden.

- És még azt mondják, meghalt a romantika.

 

4)

Az ilyen kapcsolatok alapja az őszinteség és a bizalom – folytatja. – Ha nem bízol bennem, nem bízol abban, hogy tudom, miként hassak rád, meddig mehetek el veled, és meddig vihetlek – ha nem tudsz őszinte lenni velem, akkor ez csak ugyan nem fog működni közöttünk.

 

5)

Többet akarok. Azt akarom, hogy azért maradjon, mert velem akar lenni, és nem azért, mert zokogó roncs vagyok, és nem akarom, hogy verjen. Ez olyan sok?

 

6)

Nem hiszem, hogy minden lehetek, ami akarod, hogy legyek.

 

7)

Nem akarlak megsebezni. Csak magamat akarom védeni. (…) Mert te nem úgy akarsz engem, ahogy én akarlak téged.

 

Gondolatok

Végigolvastam, mert szerettem volna valamelyik táborba tartozni: fan vagy ellenlábas. A temérdek oldal után nem éreztem az égvilágon semmit sem. Eltelt egy könyv. Ismét. Ennyi.

Amit jónak tartok benne, hogy hűen tükrözi, milyen az, amikor égő lángokkal vagyunk oda valakiért. Túllépve a puszta testiségen, erről szól a könyv. Mit teszünk meg azért, hogy a vélt vagy valós szerelmünk – ragaszkodásunk, vágyunk tárgya, függőségünk éppeni oka – velünk maradjon. Mi játszódik le benne, és mi bennem. Amúgy semmi több.

S most a kevésbé tetszetős részek:

Ward (BDB) és Harris (True Blood) sorozatát azért szeretem, mert az első szótól az utolsóig dolgozik minden hormonom. Itt ez nem volt meg. Mert még szépen megírt szexjelenetek vannak benne, két dolog agyoncsap benne mindent:

1)A hangulat alul a tetőfokára hág, és megtöri egy „szent szarral”, amely szópár minden oldalon legalább egyszer szerepel.

2)Ismétel. De komolyan. A jelentek mindig ugyanazon a sémán mennek keresztül. Ana pedig, mindig elfutja a pír, és a meleg… jah, és nyel egyet.

Csábító a sötét oldal, éppen annyira, amennyire izgalmas két embernek a története, akik más világból jönnek.

Hazudnék, ha azt mondanám, rossz. Mert olvastatja magát, de sokat elvisz a kidolgozatlanság.

Nem tudom, mit vártam, mindenesetre többet annál, amit az első könyv adott. Egyelőre nem olvasom el a trilógia második kötetét. Úgy gondolom, hogy vissza kellene térni az egy könyves felállásra, mert az a félő megérzésem van, hogy ez belefért volna kevesebbe is.

 

 

*A Libri újra kiadta 2016-ban és 2020-ban, Babits Péter fordításában.

Megjegyzések