„Iskolák versenye 2.”
Ezzel is úgy jártam, mint a szerző többi könyvével: kinyitottam, hogy olvasok kicsit, amiből az lett, hogy egy délután után értelmetlenné vált a napom, mert vége lett a történetnek.
Fülszöveg
Elérkezett az Iskolák Országos Versenyének hatodik napja, és a piros csapat szétesni látszik. A kezdetben barátságosnak tűnő megmérettetés egyre komolyabbá válik, a feladatok egyre megterhelőbbek, egyre fájóbb a családtagok hiánya, és a négy gyökeresen eltérő személyiségű diáknak egyre nehezebb igazi csapatként együttműködnie. Bizonyos helyzetek még a Szirtes gimi páratlan logikájáról és éles eszéről ismert matekosát, Újvári Hannát is komoly kihívások elé állítják. Vajon a csapat érdekei a fontosabbak, vagy a verseny során kialakult kapcsolatok? Van-e értelme sportszerűnek maradni, ha más is piszkosan játszik? Egyáltalán, lehet-e ez a játék több, mint egy jelentéktelen vetélkedő, amiről még senki sem hallott, és ahol színes ruhás diákok versenyeznek egy műanyag kupáért? És nem mellesleg: okos dolog-e beleszeretni valakibe, aki az egyik rivális csapat öltözékét viseli?
A Maradj velem az Iskolák versenye-trilógia második része.
Eredetileg: Maradj velem – Iskolák versenye 2. (2018)
Szerző: Leiner Laura
Kiadó: L&L Kiadó (2018)
Oldalszám: 462
Műfaj: ifjúsági
puhatáblás
Kedvenc idézeteim
1)
- Miért etetsz apukáddal sarat? – érdeklődött Kornél, mire apu felnevetett.
- Az lencse! – kértem ki magamnak.
2)
- Rendben, patent leszek, ígérem.
- Nem értem, milyen nyelvet beszélsz, de rendben van.
3)
- Miatta sírsz? Aki fejre esett? Miért, mi van vele, hülye lett? – faggatott a nagyi a saját stílusában.
4)
- Eredetileg azt tervezte, hogy megijeszti – kezdtem.
- Mégis mivel? Fejben összead előtte? Mert az valóban elég ijesztő, utálom, amikor azt csinálja (…)
5)
Már nem ijeszt meg a fantáziám, amióta láttam, hogy a valóság sokkal rémisztőbb tud lenni (…)
Gondolatok
Szeretem a gördülékenységét, a humorát, hogy a feszültséget képes oldani a könnyed helyzetekkel. Igazság szerint a szomorúbb gondolatok most nem érintettek meg annyira. Rengeteg az ismétlés, ugyanakkor, ha arra gondolok, vannak, akik képtelenek eseményeket feldolgozni, embereket elengedni, nem csodálkozom a visszatérő gondolatokon. Tudom, milyen ez, vannak halvány emlékfoszlányaim arról az időszakról, s van olyan ismerősöm, aki elengedhet gondolatban vagy fizikálisan akár ezer hajót is, képtelen lesz a felszabadultságra.
Ami még szembetűnőbb volt, az a heveny utálat az Instagram felé. Egyrészt, bárki bármennyiszer elmondja, hogy látszatéletek vannak fent, vagy hogy kell jól használni, elhiszik, ami ott van és használják – akikhez kéne, ez az üzenet úgysem jut el, mert nem olvasnak könyveket. Alapvetően az Insta nem egy haszontalan dolog.
A főbb gondolataimat tartom az első kötet óta, amit ITT tudtok elolvasni.
Kocsis igazgató típuskarakter és néha sok a béna lelkesedése. Ez utóbbi teszi számomra hiteltelenné. Szimpatikus, szórakoztató, szó se róla. Viszont, ha ilyen igazgatóm lett volna, akkor parádésan bulis négy évem lett volna a gimiban.
Zsombit még mindig nem csípem, és hát, a kebelbarátját, Mátét… leütném az erdőben, és hordanék rá pár kiló levelet, hogy meg ne fázzon.
Titanilla kétlem, hogy tanárnak való. Pöppet hajaz Cameron Diaz karakterére a Rossz tanár című filmben.
Egyedül a végével nem vagyok kibékülve. 1) függővég már megint. 2) nem az lesz, mint amire számítasz. Ez utóbbi nem baj. Izgalmas lesz így, és nem szirupos.
A feladatok továbbra is kreatívak. Hanna zsenisége… bár én tudnék fejben így számolni, de néha a szavakat sem találom, nemhogy a számokat!
A szürkeötven utaláson felmosolyogtam.
Oh, igen. Csak én éreztem, hogy Lóri lazasága áttevődött a „párnap lábnap” szologenről a bátya/bástya irányába?
Kornél E/1-ben, Hanna szemszögéből még mindig nem sok. Nem várom el, hogy mindent tudjak a kajakosról. Így legalább tudok szerelmes lenni és képzelegni.
Jó kis könyv ez a gyászmunkáról és a csapattá kovácsolódásról.
Az első részről ITT olvashattok.
Győztes Szirtes!!!
Megjegyzések
Megjegyzés küldése