Leiner Laura: Ég veled

„Iskolák versenye 1.”

Azonnal elolvastam. Igazság szerint úgy voltam vele, csak két fejezet, aztán megyek a dolgomra. Aztán elolvastam, ahogy voltam, fittyet hányva arra, hogy elgémberedtem. Volt ebben minden. Sírás, nevetés, körömrágás az izgalomtól.

Harmincon túl vagyok, és még mindig imádom. Ha egyszer lesz értelmét nyitogató porontyom, pöttyös és csíkos helyett Laura könyveit fogom a kezébe adni.

 

Fülszöveg

Újvári Hanna a tinik megszokott életét élte egészen egy évvel ezelőttig, egy családi tragédia azonban mindent megváltoztatott. Most apukájával kettesben tölti a hétköznapokat, és rég nem a korosztályának átlagos problémái foglalkoztatják.

Miután átveszi a tizenegyedikes bizonyítványát, az évzáró után váratlan felkérést kap az igazgatótól: részt vehet egy iskolai versenyen, ahol kiváló matekosként főleg a logikai feladatok megoldásában számítanak rá.

Hanna környezete ragaszkodik hozzá, hogy elmenjen a megmérettetésre, így a Szirtes Gimnázium négyfős csapata elindul az Iskolák Országos Versenyére.

 

Az Ég Veled az Iskolák versenye trilógia első része.

 

Eredetileg: Leiner Laura – Ég veled (2017)

Szerző: Leiner Laura

Kiadó: L& L kiadó (2017)

Oldalszám: 432

Műfaj: ifjúsági

puhatáblás

 

Kedvenc idézeteim

1)

„Nincs netezés!!! Csendben ülsz, és vársz, bízva abban, hogy nem rúglak ki! Kocsis igazgató”. (…) Elgondolkodtató tábla.

 

2)

- A dobozok tetején van a post it, hogy mit tartalmaz. „P” a padlizsánkrém. „G” a gránátalma – mutattam.

- És a „T”? Takony?

 

3)

- Ki horkolt ennyire? – ült fel Csenge az ágyában álmosan.

- Bernadett – válaszolta a szemét dörzsölgetve Zsanett.

(…)

- Orrpolipom van, jó? – magyarázta meg ennyivel.

- Ez nem polip, hanem egy egész akvárium – ásította Csenge fáradtan.

 

4)

Tanár vagyok, júniust írunk. A spameken és az anonim „Megölöm, ha megbuktat!” leveleken kívül semmit nem kapok.

 

5)

De az érdeklődési kör nem vetül ki ennyire az emberre, nem lehet sablonosan kategorizálni.

 

Gondolatok

Kellett pár perc, mire magamhoz tértem, miután kivégeztem ezt a kötetet. Bevezető darabnak tökéletes, és semmi kivetnivalót nem találtam benne. Belekötni sem tudok semmibe, nem is szeretnék. Számomra egyben van ez a kötet, megkockáztatom, hogy beértek a könyvek.

Minden a helyén van, nem kell hozzátenni, vagy elvenni belőle. Az események pörögnek, izgalmasak, van része, ami komoly, s van, ami mulatságos. Pontosan ott történnek az események, ahol történniük kell, és minden információ akkor jelenik meg, amikor kell.

A rengeteg helyzetkomikum, az írónő humora abszolút oldja a főszereplő tragédiáját, a verseny komolyságát.

 

Két bevallanivalóm van. Az egyik, hogy amikor láttam a címét, nem ilyen tartalomra számítottam. Baromi nagy kakukktojás a cím és a gyönyörű borító, de a történet lüktetése kárpótol a picike becsapásért, ugyanis, ez tipikus letehetetlen könyv. Olyan, mintha mi is ott lennénk a szereplőkkel együtt, velük érzünk, lélegzünk, mintha kívülről, de a helyszínről figyelnénk a történet bonyolódását.

Én a Bexi-sorozatot nem tudtam olvasni, valahogy nem kötött le. A második kötetig jutottam talán, de majd valamikor pótolom. Laura könyveivel mindig úgy járok, hogy vagy zsigerből vonzanak (SzJG, Bábel) vagy ugyanígy taszítanak (Akkor szakítsunk, Bexi). Mégis, mindben van valami, amitől aranyossá válik az egész, és előbb-utóbb elolvasom. No, ez a kötet a marasztalós típus volt. Kicsit úgy éreztem, felnőtt a könyv, mintha nem csak tiniknek szólna, és ez igaz is, mert a szereplők életkora ellenére egy-két felnőtt ismerősöm is eszembe jutott.

Számomra ez eddig a legizgalmasabb könyv, mert tényleg a mély völgyeket és a nagy nevetéseket megfűszerezték olyan izgalmakkal, amiket hátradőlve nem tudtam elviselni. Remekül ki van dolgozva. A feladatok, a hátterek, a karakterek összetettek, részletesek.

Gyorsan peregnek az események. Nagyon kíváncsi vagyok, hogy merre fejlődik Hanna, a főszereplőnk. A mellékszereplők is nagyon jól eltaláltak. Most öt nap van arra, hogy kibontsunk minden szálat s mindenre van idő, megfelelő helyen és mennyiségben adagolva.

Kornél – a fiú, nem is. A FIÚ – kellemes meglepetés volt az antréhoz mérve, viszont kiütéssel győzött a SzJG Corteze felett. Tudom, ezúttal se tudtunk meg róla sokat, viszont öt napban nem ismerhetünk meg egy életet, és nem is az a fontos, hogy egy szimpla adatlapot lássak helyette. Mivel Hanna bőrében vagyunk valamilyen szinten, a jelenléte így normális.

Hanna egy kemény női karakter, nem idegesítő, nem hisztis, és a folytonos egy helyben topogása is reális, és érthető. Szabadulna is, nem is, vívódik eleget magában, hogy teljesen emberi legyen.

Máténál csak Zsombit utálom jobban. Komolyan. Tudom, éretlen és a legkisebb, de akkor is.

Egészen jó, hogy nem szokványos gimis környezetben vagyunk, hanem kiléptünk egy titokzatos versenybe, amiről senki sem hallott, de már nyolc éve tart. Kreatív feladataik vannak, és az, hogy kell végrehajtani, még inkább. – Ezért sajnáltam kicsit, hogy Bernadett és Lóri feladatát nem asszisztálhattuk végig.

Amúgy Bernadett a teljesen negatív karakterből átívelt pozitívvá, és hát Lóri… izmos a vádlija.

 

Számomra két mondanivalót rejtett magában.

Komolyabb témát is feszegetünk a főszereplő kapcsán, aki egy családi tragédián van túl, és nem képes elereszteni azt, aki fontos volt neki, ami viszont megnehezíti az életét. Ugyanis, nem él, mert ha egy szerettünk elmegy, akkor mi már nem érezhetjük jól magunkat. De miért is? – Nagyon sok ismerősöm van ebben a problémában, hogy a múltat képtelen lezárni, és nem is akarja. De a lezárás nem azt jelenti, hogy elfelejtjük a halottainkat. Ők sem nyugszanak meg, de főleg mi nem, mert folytonos ambivalens érzést fog szülni, hogy lelkiismeret-furdalásom van azért, mert jól érzem magam, holott elvesztettem valakit.

A másik, hogy éljük meg a pillanatainkat, és ne nyomkodjuk folyton a telefonunkat. Az nem vezet megoldásra, csak látszat életet élünk lájkokért, népes követőtáborokért. Azok, akik követnek nem lesznek ott, amikor baj van. Akkor egyedül fogsz maradni, és miért éreznéd magad azért rosszul, mert nem csak tökéletesen sminkelt napjaid vannak akkor is, ha negyven fokos a lázad. A virtuális világ se nem megoldás, se nem orvosság a problémákra. Az amennyit ad, annyit el is vesz. Ezt még tudnám tovább fűzni, de nem szeretném.

Ajánlom ezt mindenkinek, akik egy másfajta ifjúsági kötetet szeretnének olvasni. Vagy ki szeretnének kapcsolódni teljesen, esetleg szeretik a szerző eddigi munkásságát.

Képek forrása: moly.hu; images.4ever.eu; graffitiwallpaper.com