„Éjfél szülöttei 1.”
Mivel rettentően hosszú idő telik el két Ward könyv között, úgy érzem, pótolnom kell valamivel a vámpírok iránti rajongásomat. A „régi” klasszikusokon már túlvagyok, némelyiken kétszer is, a fiataloknak szólók meg nem érdekelnek. Így esett a választásom Lara Adrian Éjfél szülöttei könyvsorozatára, mert sokan azt mondták róla, hogy olyan, mintha Ward lenne.
És tényleg! A megszólalásig olyan.
Fülszöveg
Legyőzhetetlen vágy, túlvilági érzékiség; az első érintés halálos. Félig ember, félig démoni lények ők, akik több ezer éve velünk élnek. A múltban a Rend őrei biztosították a békét, de a múlt köddé vált, ez már a jövő…
Véres háború dúl. A vámpírok ellepték az utcákat, kedvükre lakmároznak, senki sincs biztonságban. A Rend közbelép, de harcosainak lelkében sötét titkok rejlenek. Lesznek, akik győzedelmeskednek, és lesznek, akik elbuknak, de minden harcosnak tudnia kell: ha a szerelem megkísérti, csakis egy kiszámíthatatlan és kegyetlen nő képében teszi, és ez még a legkeményebb harcost is térdre kényszeríti.
Gabrielle egy bárban pillantja meg a sötét hajú, érzéki férfit. Beleborzong a nézésébe, azonnal megkívánja. Pár pillanat múlva azonban egy véres gyilkosság szemtanúja lesz, és túl későn eszmél rá, hogy démoni játszmába keveredett egy vámpírfejedelem oldalán…
„Erotikus, vérszomjas, csábító” – J. R. Ward, az Éjsötét szerető írója
Eredetileg: Kiss of Midnight (2007)
Szerző: Lara Adrian
Kiadó: Ulpius-ház (2009)
Fordította: Szabó Veronika
Oldalszám: 404
Műfaj: paranormál-romantikus
puhatáblás
Kedvenc idézeteim
1)
Mikor fiatalabb volt, és az érzések, benyomások annyira feszítették, hogy majd szétrobbant, ejtett magán egy kis vágást, és mindjárt jobban lett.
Az első ilyen vágás véletlen baleset volt. Gabrielle almát hámozott valamelyik nevelőszülőjénél, a kés megcsúszott, és beleszaladt a hüvelykujja párnás részébe. Fájt egy kicsit, de kiserkenő karmazsinvörös vérének látványától egyáltalán nem esett pánikba, nem ijedt meg.
Sokkal inkább megigézte.
Hihetetlen… béke szállta meg.
Néhány hónappal eme meglepő felfedezés után Gabrielle újra megvágta magát. Szándékosan tette, titokban, és eszébe sem jutott kárt okozni magában. Ahogy telt az idő, rendszeresen megtette, amikor csak szüksége volt a mélységes nyugalom érzésére.
2)
Ez a férfi az enyém volt, én pedig az övé. Vére táplált engem. Ereje védelmezett. Szerelme kitöltött. A szerelmem volt a mindenem, szívemben marad az örökkévalóságig.
Gondolatok
Én tényleg nem szeretnék az égvilágon senkit sem bántani, vagy leszólni. De kezdjük azzal, hogy a fülszövegben lévő „kegyetlen nő”, nem tudom, honnan jött az ajánlóban. Már csak azért is, mert a könyv Ward sémájára épül, és ahogy olvastam, Gabrielle egyáltalán nem ilyen. Kedves, visszahúzódó, vagány csaj, aki beleszeret Lucanba, a vámpírba, vérével itatja, kitart mellette, hazudik érte. Hol van ebben a kegyetlenség?
Vagy, lehet, hogy ennek a fogalomnak én értelmezem félre az egyetlen jelentését, amit ismerek.
Ami tetszett benne, hogy Adrian az első, aki hozzá mert úgy nyúlni a vámpír világhoz, a vámpírhoz, mint lényhez, hogy minimális science-fictionnel magyarázza a létezésüket. Egy távoli bolygóról jöttek ide a saját háborújuk elől, de eluralkodott rajtuk a vérszomj. A táplálékukat csak az emberi vérből képesek kinyerni, és lassú torzulás után növesztik meg szemfogaikat, válnak emberekké.
Szerintem, ez a maga nemében egyedülálló és eredeti, mert mi volt eddig? Gyakorlatilag senki sem tudja, csak jönnek mágiával, és mágiával, és mi is volt még? Ja, igen. Mágiával.
Adriannél van a pont.
Eva, a Rio nevű harcos párja árulást követ el, és ez arra emlékeztet, amikor egy hazug ember azt mondja a párjának, akit kábé a földbe tiport, hogy „csak érted tettem”. Szemben azzal a romantikus elképzeléssel, hogy idővel megbocsát, vagy fátylat rá, mert megérti, itt a férfi elküldte a nőt.
A tetkók is tetszettek, hogy minden hangulatváltozásra reagáltak. Változott a színük.
… és innentől képtelen vagyok nem párhuzamot vonni Ward és Adrian művei között. Aki csak a fülszöveget olvassa el egy boltban, annak is a szemébe sikít a valóság: egymás koppintásai.
Adriannak egy olyan mozdulata volt, ami összehasonlítás szempontjából tetszett. Számomra Ward úgy kezeli a női szereplőket, hogy egy könyv erejéig, ameddig róla szól, addig szerepelteti őket, pedig, ha egy fedél alatt élnek, akkor biztosan van a nők között kapcsolat. Együtt babáznak, beszélgetnek, esznek, nem hiszem el, hogy nem beszélik ki a harcosokat. Adrian összehozza a csajokat addig, ameddig a férfiak kint harcolnak. Valljuk be, ez reálisabb.
A kiválasztottak. Én a régi vámpír iskolát szeretem: véren élnek, érzékenyek a napfényre, az ezüst a vérfarkasra jó nem a vámpírra, és „csók” által szaporodnak. De a szülés. Könyörgöm! Adrian úgy oldotta meg, hogy a kiválasztottak nők. A vámpírok kivétel nélkül csak férfiak, és ha szaporodni szeretnének, akkor egy kiválasztott embernőt ejtenek teherbe egy meghatározott ciklus alatt. Ez jobban tetszett megoldásnak, de kevesebb mozgásteret hagy az egyenkénti / könyvenkénti bonyodalomnak, cselekményeknek, problémáknak és agóniának.
Lucan Thorne és Wrath. Sötét haj, világos szem. Előbbi első generációs, fővámpír, utóbbi a vámpírok királya.
Végső soron pedig, Ward jobban ír. Visz magával a történet, következetes, logikusan fel van építve minden. Ebben az esetben nekem volt egy-két logikai gubanc, vagy olyan párbeszéd, hogy nem minden következett az előző mondatból. Kicsit nyögvenyelősen haladt a történet.
Ward esetében. Amikor olvastam, és olyan részhez jutottam, amikor szex volt, kívánós lettem. Itt ez annyira nem volt meg. Lehet, hogy csak az első könyv nem kidolgozott annyira, hogy ezt érezzem, lehet, hogy Ward emelte magasra a lécet, de a két világ, bármennyire is hasonlít, azért mégis ég és föld a különbség. Ez inkább romantikus, mint erotikus.
De nagyon nagy koppintása az Éjsötét szeretőnek.
Gondolom, be kellett vezetni minden szereplőt, és gondolom, ha Ward írt ajánlást, akkor annyira nem nagy a harag az írónők között. A mai világban nagyon nehéz igazán eredetit alkotni, és mivel nem szó szerinti copy+paste a dolog, megbocsátható.
Lehet utálni érte, nekem Ward marad a top. Ő úgy ír, ahogy én szeretem, kicsit sem visszafogott.
Ezt a könyvet azoknak ajánlanám, akik inkább akcióval tarkított romantikus történetet akarnak olvasni, és nem szenvedélytől, vértől túlfűtöttet.
Megyek, nekikezdek a másodiknak, mert sokhelyütt azt olvastam kritikaképpen, hogy az jobb, mint az első.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése