Charles Bukowski: Shakespeare ilyet nem csinált

 

Egy születésnapi ajándék ez a könyv. Az ismerősi körömben az égvilágon senki sincs, aki ismeri a nevét, gyanítom, nem is olvasták. Évekkel ezelőtt kaptam a kezembe tőle A semmitől délre című könyvet, amit szerintem már jóval korábban olvastam.

Szóval, drága pszichológus úr, igen, apuék rontottak el. Nem bánom. Egyáltalán nem bánom, és remélem, ti is elromlotok velem együtt.

 

Fülszöveg

CHARLES BUKOWSKI rajongói most „három az egyben” formában vehetik magukhoz kedvenc írójukat. A SHAKESPEARE ILYET NEM CSINÁLT rendhagyó darabja az életműsorozatnak. Amellett, hogy a könyvet gyönyörű, beszédes fekete-fehér képekkel illusztrálták, és verseket is tartalmaz, a mű tényszerű beszámoló az író és barátnője 1978-as európai körútjáról, és itthon megjelent művei közül ez a „legvalósághűbb” lenyomat a szerző életéről.

 


Eredetileg: Shakespeare Never Did This (1979)

Szerző: Charles Bukowski

Fotózta: Michael Montfort

Kiadó: Cartaphilus (2011)

Fordította: Pritz Péter

Oldalszám: 168

Műfaj: életrajzi

puhatáblás

 

Kedvenc idézeteim

1)

Hogy szeretem-e a nőket? Hát, a legtöbbjét inkább csak megbasznám, mint hogy együtt éljek velük.

 

2)

A szép szemű fiúk hazamentek, hogy bombát gyártsanak, vagy nekiessenek a barátnőiknek vagy egymásnak, vagy filmet készítsenek, vagy az életről beszélgessenek, vagy kolbászt süssenek. Azon tűnődtem, vajon meddig marad majd ilyen a tekintetük.

 

3)

Aztán Hamburg következett: a felolvasóest már a nyakamon volt, és rendesen be voltam tőle szarva.

 

4)

Kétszer vagy háromszor megkíséreltem az öngyilkosságot, de ezért vagy azért nem sikerült; egyszerűen nem voltam profi benne.

 

5)

Hitelesnek nézett ki a dolog. De sok már hiteles dolog is van, például a sírkövek.

 

6)

Megpróbáltam egy nimfomániásból is valami mást csinálni, egy leszbikusból pedig nőt faragni.

 

7)

- Mi az élet értelme?

- A tagadás.

- És a legfőbb öröm az életben?

- Maszturbálni.

És az élet lényege?

Az 50%-os leárazások.

 

Gondolatok

Fejezetekre van bontva, gondolatai fejezetekre, és meg vannak törve ezek egy-egy fekete-fehér képpel.

Az epilógus pedig, kifejezetten képek és versek összessége.

Tőle verset még sosem olvastam, és mindamellett, hogy élveztem, továbbra sem szeretnék verselős formában találkozni vele.

Nekem nagyon tetszik a profánsága, hogy úgy írja meg a visszaemlékezéseket, ahogy elhangzottak, ahogy megtörténtek. Sokan biztosan pironkodnak, amikor azt olvassák, hogy kurva, fasz, vagy bassza meg. Szókimondó, és nem is kecsegtetek senkit azzal, hogy szépirodalom.

Viszont úgy szippantja be az embert, hogy észre sem veszi. Én is ímmel-ámmal kezdtem neki, és a végére rajongóvá váltam.

Mivel ez a második könyve, azt hiszem, mondhatom, hogy mindegyik döcögve indul, és a végére teljesedik ki.

Ez a könyv az író és a barátnője európai útjáról szól a hetvenes években. Mit csináltak, hogy csinálták, milyen érzések töltik el a rajongói kapcsán, vagy a felolvasás tekintetében. Például, nem tudtam, hogy volt még egy olyan ember, aki utálja felolvasni a saját művét, vagy menekül a fanok elől, mint én – utálok felolvasni a novelláimból, fanjaim nincsenek.

Járhatunk Los Angelesben, Németországban több helyen, Franciaországban, TV-műsorokban és hotelszobákban.

A nőimádata még a mellette lévő barátnője ellenére is megmarad, és nem is rejti véka alá. De minek is tenné? Őt mindenki úgy fogadja el, ahogy volt.

A nők mellett az alkohol még a nagy szerelme. Ebben a könyvben verses formában is találkozhatunk a két favorithoz szóló ódákkal.

Rendkívül megosztó személyiség, de egyedi. Művei lehengerlőek, még ha kevesen is ismerik.

A fotókat elnézegetve egy kedves öregúr, vagy kujon, kinek mi tetszik, aki esendő is tud lenni, s érzelmi hullámai mögé rejti mindazt, ami igazán ő maga. – Persze, senkit nem szeretnék megfejteni, sem értelmet adni annak a műnek, amiről momentán szó van.

Nem is szükséges. Olvassátok el! Megéri.

Megjegyzések