„Carrie naplója 1.”
A Szex és New Yorkot megvettem anno, ezt a könyvet már nem. A sorozat miatt aktuálissá vált számomra az elolvasása, mert végig úgy éreztem, hogy valami nem kerek, sőt, egyszer egy hozzászólásban olvastam, hogy az apjuk halt meg, nem az anyjuk. Ez kacsa volt, így elolvasva bizonyosságot nyert számomra a dolog.
Meg még egy halom apróságba tudnék most belekötni, hogy de nem is úgy volt.
Nem összehasonlító elemzés lesz, azt most nem szeretnék írni nektek. Mindenki döntse el maga, mi a különbség számára.
Fülszöveg
A Szex és New York előtt Carrie Bradshaw kisvárosi lány volt, aki pontosan tudta, hogy nagyra vágyik, de előbb valahogy túl kellett élnie a gimnázium utolsó évét, sikeresen lavírozva a buktatók közt. Carrie és középiskolai barátai egy bizonyos pontig elválaszthatatlanok voltak. A bizonyos pont Sebastian Kydd megjelenése volt, melynek folyományaként egy barátnő árulása felnyitotta Carrie szemét, aki így kénytelen volt egész addigi életét átértékelni. A Carrie naplója felejthetetlen karaktereket vonultat fel, miközben bepillantást enged egy kamaszlány magáról és a világról való gondolataiba. Megismerjük Carrie családi hátterét, azt, hogy miként találta meg írói hangját, és igen szemléletes képet kapunk arról, milyen benyomást tettek rá korai kapcsolatai és barátságai. Merész és maró humorral megélt kalandokból tudjuk meg, hogyan jutott el Carrie szeretett városába, New Yorkba, ahol végre elkezdődött igazi élete.
Eredetileg: The Carrie Diaries (2010)
Szerző: Candace Bushnell
Kiadó: GABO (2010)
Fordította: Bozai Ágota
Oldalszám: 356
Műfaj: ifjúsági
puhatáblás
Kedvenc idézeteim
1)
Első szabály: Miért van az, hogy az egyetlen alkalommal, amikor egy helyes srác megszólít, egy másik barátnőnket éppen eléri a nagy fene lelki válság?
Második szabály: A legjobb barátnők mindig úgy gondolják, hogy megérdemeljük a legjobb pasit, akkor is, ha a legjobb pasi alig vesz tudomást létezésünkről.
Harmadik szabály: A legjobb barátnők is nagy meglepetéseket tudnak okozni.
Negyedik szabály: Mindig érts egyet a legjobb barátnőddel, akkor is, ha ez a te rovásodra megy, hogy sértődés ne legyen.
2)
Milyen messzire mennél el, hogy megkapd, amit akarsz? (…) Mi van akkor, ha nagyon, nagyon, de tényleg nagyon akarsz valamit, és nem tudod, hogyan szerezd meg… vagy tudod, hogyan szerezd meg, de nem vagy benne biztos, hogy bölcs dolog-e azt tenned. Milyen messzire mennél el?
3)
Az írás pontosan erről szól. A pontosságról. És a hitelességről. És arról, hogy arról írj, amit tudsz. Két újabb dolog, aminek én úgy tűnik, híján vagyok.
4)
Emlékszem, valami rossz történt tegnap este. Arra is emlékszem, hogy mi az. Tagadom. Nem igaz. Pedig tudom, hogy igaz. Nem tudom, mit csináljak. Menjen el az eszem, hívjam fel Lali-t és Sebastiant, és sikítsak? Vagy öntsem le őket egy vödör disznóvérrel (…). Színlelhetnék betegséget, megkísérelhetnék öngyilkosságot (…), vagy tegyek úgy, mintha az égvilágon semmi sem történt volna? Játsszam el, hogy Sebastian meg én még mindig járunk, és a Lali-incidens egy hosszú és boldog románc során előforduló puszta aberrációnak tekinthető?
5)
Miért nem írsz róla? – kérdi George. (…)
Nem azért akarok író lenni, hogy a saját életemről írjak. Éppen azért akarok író lenni, hogy elmeneküljek előle.
-Akkor jobb, ha nem akarsz író lenni – mondja George lihegve.
(…) Rosszul vagyok attól, hogy mindenki kifejti a véleményét, hogy mit kéne tennem, és mit nem. Lehet, hogy ne a te szád íze szerinti író akarok lenni.
6)
Csak kétféle emberből lesz nagy író (…) a felsőbb osztálybeliekből, akik a legjobb neveléshez juthatnak, és azokból, akik sokat szenvedtek. A középosztálybeliek (…) néha ki tudnak hozni magukból valami művészetfélét, de az jellemzően középszerű, kissé kommersz, és nincs igazi értéke. Pusztán hamis szórakoztatás.
Gondolatok
Az első idézetben található negyedik szabállyal nem értek egyet. Akkor is vigyorogjak, hogyha nem tetszik, amit a másik mond vagy tesz? Ez nekem nem megy. Aki meg nem viseli el, hogy van egy másik ember, aki máshogy gondolkodik, az jobb lenne, ha elgondolkodna azon, mielőtt visszatámad, hogy talán van ráció a másik szavaiban.
Ez átvezet arra is, hogy miért azt bántjuk, akit a legjobban szeretünk? Pont ezért. Nem fogjuk érezni, hogy mi fáj a másiknak, csak cselekszünk, és utána mártírt vagy szentet csinálva magunkból mutogatunk, hogy de hát, az ő hibája. De voltaképpen kié is?
Carrie és Lali kapcsolatában véltem felfedezni egy kis olyan vonulatot, amit magaménak tudok érezni.
A másik kérdés, az, hogy ki író és miről ír. Jogos a kérdés, amit eddig egyetlen egy ember mert feltenni, hogy akikről írok, azok élő személyek-e, és ha igen, akkor tudnak-e róla?
Igen, élő személyek, és pont azért írok róluk, mert őket ismerem, az ő történeteiket, és hátha van valaki hasonló helyzetben. Annak talán útmutatás, vagy mentsvár, hogy nincs egyedül.
Tudnak-e róla?
Három tud. A régi honlapról mindenki tudott. A mindenkit értsétek úgy, hogy mindenki. Kapcsolat és barátság is ment rá arra, pedig nem szoktam megsérteni senkit sem. A legjobb buktató ebben az volt, hogy nem a róluk szóló történeteken akadtak fenn, hanem azokon, amik másról szóltak. Aztán a volt főnököm is elkezdte olvasni. A családom is, és nem szeretem, amikor a Nagy Testvér figyel.
Viszont azzal teljesen egyet értek, hogy csak akkor lehet jól írni, ha az embernek van érzelmi kötődése a témához, ismeri is, esetleg benne van nyakig. Másrészt, nem lehet mindenkinek tetsző dolgot létrehozni.
Más tanulsága igazán nem volt a könyvnek a barátságokon és az íróvá váláson kívül. A szerelmi szál kamasz szakításba fullad, a társaság szétszéled, az otthoniak ott maradnak, ahol eddig is voltak. Bár, ha valaki felfedezett benne bármi mondanivalót, akkor sikítson. Aztán lehet, hogy van, csak most ez a kettő mozgatott meg ott fent a toronyban.
Szex és New York tizenéveseknek. Még nekik is fogyasztható ez. Nem volt rossz, csak más volt. Sokan várnák vissza a négy lányt, ami mondjuk rá, hogy megvan. De kamaszos problémákkal.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése