„Vaják 2.”
Nálam évek teltek el a két kötet között, így az első emléke némileg halványnak hat. A játékkal még mindig nem játszottam, viszont láttam a sorozatot, és el szerettem volna olvasni a könyvsorozat második részét. Ezután az összes többit is.
Fülszöveg
Az utolsó kívánság nagy sikerű folytatásában Geralt további novellákban küzd szörnyekkel, démonokkal és emberi gonoszsággal…
Geralt a vajákok közé tartozik: mágikus képességeinek köszönhetően, amelyeket hosszan tartó kiképzése és egy rejtélyes elixír csak még tovább csiszolt, zseniális és könyörtelen harcos hírében áll. Ugyanakkor nem hétköznapi gyilkos: célpontjai vérszomjas szörnyetegek és aljas fenevadak, amelyek mindenütt hatalmas pusztítást végeznek, és megtámadják az ártatlanokat. A birodalmat járva azonban fokozatosan ráébred, hogy bár prédái egy része kétségtelenül elvetemült szörnyeteg, mások azonban bűn, ármány vagy egyszerű ostobaság áldozatai.
Eredetileg: Miecz przeznaczenia (1992)
Szerző: Andrzej Sapkowski
Kiadó: GABO (2020)
Fordította: Kellermann Viktória
Oldalszám: 424
Műfaj: fantasy
puhatáblás
Kedvenc idézeteim
1)
Számomra, vaják, a gyilkosságot hivatásnak nevezni visszataszító, alantas és ostoba dolog. A világunk egyensúlyban van. Az ezen világot benépesítő bármelyik faj megsemmisítése, elpusztítása megbillenti ezt az egyensúlyt. Az egyensúly hiánya pedig közelebb visz a pusztuláshoz, az általunk ismert világ pusztulásához és a végéhez.
2)
Azért megyek velük, mert egy akarat nélküli gólem vagyok. Mert kócgombolyag vagyok, amit végigkerget a szél az országúton.
3)
A válaszom puszta szó volna. Szó, ami nem fejez ki érzelmet, nem fejez ki érzést, mert engem azoktól megfosztottak. Szó, ami pusztán csak hang volna, amit egy üres és hideg koponya ad, ha ráütnek.
4)
Mindig azt gondoltam, hogy ez a lélek szép és emelkedett állapota, nemes és tiszteletre méltó, még akkor is, ha boldogtalanná tesz. Hiszen annyi balladát írtam az ilyesmiről. Ez viszont testi, Geralt, alávalóan és elviselhetetlenül testi. Az érezheti így magát, aki beteg, valaki, aki mérget ivott. Mert ugyanúgy, ahogy az, aki mérget ivott, mindenre képes lenne az ellenszerért cserébe. Mindenre. Még a megaláztatásra is.
- Essi. Kérlek…
- Igen. Megalázottnak érzem magam. Azért, mert mindent bevallottam, megfeledkezve a méltóságról, ami azt parancsolja, hogy csendben szenvedjünk.
Gondolatok
Ezt már könnyebben fogyasztottam, mint az elődjét. Számomra még mindig Conan történeteit juttatja eszembe, és még mindig mosolyogva fedezem fel benne Lovecraft és a Disney hőseit. Már, amit a sellőlány történetét illeti, ott nagyon Ariel és Dagon szerelemgyerekét véltem felfedezni.
Lett egy sajátos lüktetése a könyvnek. Ahogy a komor és a vidám, a magányos és szerelmes, a színes és fekete-fehér jelenetek váltják egymást. Hol küzd az antihősünk, és pörög az akció, hol pedig lelki válságot élünk át vele együtt.
Valahogy élveztem bizonyos részeket, mert csak úgy repültek az oldalak, másokon pedig elgondolkodtam, hogy tényleg így van, vagy sem. Sokkal tartalmasabbnak és komplexebbnek éreztem, mint az első részt.
Geralt érzelmileg sebezhetőbbnek tűnik, habár tudjuk, a vajákok nem éreznek. Mégis Yennefer közel került hozzá, aki volt elég erős bizonyos dolgokat megtenni. S mindezzel együtt Kökörcsin is tiszteletét teszi, ellensúlyozva a vaják kimértségét. Ciri is közelebb került hozzám. A kalandok során megismert karakterek is élvezetesen voltak tálalva a zerikánoktól a sárkányon át a sellőig.
Ez is ékes példája annak, hogy az, hogy az alapot ismerjük, még nem lesz rossz a megírt mű, sőt, igen élvezetesen használja fel azt a tudást, ami a történetek kapcsán mindannyiunk fejében él.
A novellákról pont ezért írhatnék bővebben, de még így is elég erőteljesen spoileresnek tartanám, úgyhogy nem teszem.
Sok mindenről lehet gondolkodni a történet kapcsán az elfogadás és a felelősség fontosságáról, a társas vagy társtalan magányról. Nem rágja a szánkba, hanem hagyja, hogy mi döntsük el, mit gondolunk, hogyan érzünk.
Kicsit hiányoztak a belső hangok.
Az időben való ugrálás egy bizonyos pontig fel sem tűnik, de utána újra ott vagyok, hogy kell egy kis idő, míg fejben rendezem magamban, hol is vagyok, no meg, hogy mikor.
Nagyon örülök, hogy az első rész után nem temettem el a köteteket, mert akkoriban igen nyúlfarknyi szövegezést írtam az olvasás után. Várom a további részeket.
Az első részről ITT írtam.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése