„Vaják 1.”
Furcsa viszony alakult ki a könyv és köztem. Amikor olvastam, totál belemerültem, ha letettem, valahogy nem éreztem késztetést arra, hogy felvegyem. Olvasás közben is kilengett a kedvem, mert egy ideig fenntartotta az érdeklődésemet,aztán minden oldallal vesztett kicsit a varázsából.
A játékot nem ismerem, ahhoz nem fogom viszonyítani.
Nem vonzott annyira, mint a fantasy kötetek többsége, viszont, hogyha feleilyen jó, hasonló stílusú könyvvel találkoznék, már boldog lennék.
Fülszöveg
Sapkowski magával ragadja a képzeleted!
Később azt beszélték, a férfi északról érkezett, a Kötélverők kapuján keresztül. Bár nem volt idős, a haja szinte teljesen fehér volt. Amikor levette köpenyét, kiderült, hogy a vállán egy szíjon kard függ. Nem volt ebben semmi szokatlan, Vizimában szinte mindenki fegyverrel járt, de azért senki sem hordott pallost a hátán, mint valami íjat vagy tegezt. A fehér hajút a királyi felhívás vezette a városba; a Vizima lakosait gyötrő striga visszaváltozásáért járó háromezer oren jutalom. Ilyen idők jártak. Régen csak a farkasok üvöltöttek az erdőkben, mostanra mindenféle mocsadék elszaporodott – akárhová nézel: lidércek, strigák, ocsmány hódfajzatok, bazilisztuszok, ördegek, mifenék, vilák és vízbefúltak. Ide már nem elég az egyszerű varázslat vagy nyárkaró. Ide hozzáértő kell. És a messzi Ríviából érkezett idegen épp ilyen szakember. Ő Geralt, a vaják, a mágia és a kard mestere, egy mutáns, akit arra teremtettek, hogy megőrizze a világban az erkölcsi és természeti rendet.
Eredetileg: Ostatnie życzenie (1993)
Szerző: Andrzej Sapkowski
Kiadó: GABO (2019)
Fordította: Kellermann Viktória
Oldalszám: 352
Műfaj: fantasy
puhatáblás
Kedvenc idézeteim
1)
Hát vendég érkezett! Betolakszik az udvarra, tönkreteszi a más virágát, pöffeszkedik, és azt várja, hogy mindjárt hozzák a kenyeret meg a sót. Fúj!
2)
- Te nem vagy szörnyeteg, Nivellen – mondta Geralt szárazan.
- Mi a fene, valami új! Szóval, szerinted mi lennék? Áfonyapuding?
3)
Minden valamire való jóslat rímel.
4)
Változik a világ, a nap is lemegy, meg a vodka is elfogy.
5)
Annyira vagy te horgász, amennyire a kecske segge trombita.
Gondolatok
Én ezt még 2014-ben olvastam egy kihívás keretein belül. Akkor hányaveti módon írtam róla, és a komment szekcióban mondtam, hogyha már túl vagyok a folytatásokon, akkor fogom értékelni, egyben, aztán megnéztem a sorozatot, elolvastam a második részt, és úgy gondoltam, mindenképpen külön kell szednem az értékelést.
Citatum a régi blogból, amit a mai napig tartoka történettel kapcsolatban:
„A könyv hátulján való leírás után sok újdonságot nem kaptam, igazság szerint, a fülszöveg pont jól leírja, mi vár rám a könyv olvasása közben. Hat nagyobb részre van osztva a történet, melyeknek a megnevezése belső hang. Az első öthöz van novella is, amely a főhősünk, Geralt visszaemlékezéseit öleli fel. Nem szeretem a sok visszaemlékezést, viszont itt ez teljesített ki a képet a világról, a vajákról, a szörnyekről, a helyszínről. Nagyon szerettem a főhőst, a gondolkodását, a világhoz való hozzáállását, és lehet, hogy nem a tipikus menjünk-vágjunk figura, de pont ettől lett jó és élvezhető. Egy olyan történet, olyan szereplőkkel, akik folyamatosan mozgásban vannak. A történet és annak vezetése egyszerű, egyedi.” Még a PlayON gondozásában megjelent példányt olvastam, ezt azért hozzátenném.
Tetszett benne, hogy eredeti. Igaz, épít Lovecraft és a már meglévő mesékre, mondákra, történetekre, de ezt teszi úgy, hogy elrugaszkodik a hagyományos – a megjelenés korában – boszorkányos, misztikus történetektől. Persze, ha az ember igazán olvasott a témában, és nem csak a mainstream fantasyt vesszük alapul, akkor is meg lehet a magot találni egy igazán középkori rendszerben.
Kicsit a Conan történeteket jutatta eszembe, mert bár különálló novellákból áll össze egy kötet, mégis tart valahova, tudni lehet, hogy lesz valami, ahova kifut majd a történet. Addig események sokasága, és filozofálgatások garmadája áll előttünk. Annyira részletes és hiteles, hogy az már-már zavarba ejtő.
Az egyetlen, ami zavaró lehet, az az időrendiség, ugyanis ugrálunk a jelenben és a múltban. Azt mondom, tartsatok ki, mert a kötet végére helyrerázódik a történet!
Egyszerűen nem tudok róla rosszat mondani. Nekem alapjaiban tetszett a világképe, hogy kicsit misztikus, kicsit gótikus, kicsit középkori, és valahol modern.
Visszagondolva, szerintem az egység látszólagos hiánya váltotta ki belőlem azt, amivel a bejegyzést kezdtem.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése